A menütervezéssel kapcsolatban megosztottam már néhány gyakorlati tippet egy korábbi cikkben: röviden még azt is összefoglaltam, miért olyan pöpec dolog bevezetni ezt a fajta tudatosságot a hétköznapi étkezéseinkbe. Ezúttal inkább a témával kapcsolatos tévhitekről mesélek majd.
Mert aki sosem próbálta még a menütervezést, annak általában szilárd elképzelései vannak arról, miért ne működne a módszer. Nekem meg szilárdabb tapasztalataim vannak arról, miért működik olyan jól – a tévhitek ellenére.
Az első számú kedvenc kérdésem úgy szól, mi történik, ha mégsem kívánom azokat a fogásokat, amiket felírtam egy adott napra?
Nos, semmi különös nem történik, hiszen az esetek 99 százalékában tökéletesen elégedett vagyok a soron következő ebéddel vagy vacsorával – szimplán eszembe sem jut, hogy ehetnék mást. Egy kicsit olyan ez, minta az iskola vagy a munkahelyi menza, ott is automatikusan belapátoljuk, amit elénk tesznek a konyhások, maximum morgunk egy sort, mert nem szeretjük a spenótot vagy a mákos tésztát. Az otthoni menüterv azonban ezt a kis hibát is kiküszöböli, tudniillik nem írok fel olyan ételeket a listára, amelyeket nem szeretek. Ha csupa finomat eszem, akkor pedig mi okom lenne nem kívánni, amit éppen beterveztem aznapra?
A menütervezés mindemellett nem a kényszerességről szól, tehát ha alkalomadtán elő is fordul ilyesmi – például mert megkívánok egy finom uborkasalátát, ami csak a következő héten lenne – akkor megváltoztatom a tervet és kész. És ez lesz egyben a következő tévhit cáfolata is, miszerint a menütervezés nem mehet flottul, hiszen akaratlanul is előfordul, ha valami megmarad vagy kimarad, és mehet a kukába. Hála az engedékeny variálásnak, az étel kukába dobolása nálunk nem divat. Bár közel tíz év háztartásvezetés után többnyire pontosan meg tudom saccolni, miből mennyi fogy nálunk az adott menü alapján, és a bevásárlást is eszerint végzem, ha valami mégis ott árválkodik a hűtőben, netalántán romlandó alapanyagot kapunk, amit kénytelenek vagyunk gyorsan felhasználni, akkor egy megtervezett fogást egyszerűen kihagyok/eltolok/megfőzök és lefagyasztok későbbre.
Nem ragaszkodom annyira görcsösen a megtervezett menünkhöz, hogy kihagyjak miatta egy váratlan pizzanapot. Viszont odafigyelek rá, hogy a friss alapanyagok sose kerüljenek kukába a változtatások miatt.
Egy további gyakori tévhit a menütervezéssel kapcsolatban, hogy sok időbe kerül összerakni a komplett menüsort, pláne, ha két-három hétre előre tervez az ember. De belegondolt már valaki, mennyi időbe kerül minden nap végigkérdezni a családot, ki mit akar enni, felidegesíteni magunkat a sok „nem tudom”-on és folyton boltba járni az éppen hiányzó alapanyagok miatt? Egy egészséges, szezonális alapanyagokra épülő és kellően változatos menüterv elkészítése simán belefér kéthetente egy órába, később pedig újra és újra elő lehet venni a korábban már felhasznált terveket. Ez esetben még némi variálással is tíz perc alatt megvan az egész.
Az egyetlen probléma, amit valósnak tartok a menütervezés kapcsán, az a vidékiek bevásárlása lehet: sajnos tényleg vannak olyan települések, ahol nagyon szűkös a választék, és ha a tartós élelmiszereket be is lehet szerezni egy nagybevásárlás során, el tudom képzelni, hogy a menübe felírt zöldségeket nem mindig lehet kapni a kisboltban. Persze, a menütervezést így sem muszáj elvetni, maximum többet kell változtatni az ételsoron, ha nem kapjuk meg, amit éppen felírtunk a bevásárlólistára, vagy plusz alternatívákkal is tervezni kell.
Összességében azt tapasztalom, itt is ugyanaz a jelenség játszik szerepet, mint olyan sok más témában: aki még sosem próbálta, annak komoly ellenérvei vannak, miért ne működhetne gördülékenyen, viszont aki kipróbálja, csakhamar rájön, mekkora megkönnyebbülést tud hozni a hétköznapokba, hogy nem kell mindig az aktuális ebéden és vacsorán gondolkodni. Most el sem tudom képzelni másképp az étkezéseket.
Ajánljuk még:
SPÓROLJ IDŐT, KÖLTS KEVESEBBET, ÉTKEZZ VÁLTOZATOSABBAN! – ILYEN A MENÜTERVEZÉS
4 FONTOS GONDOLAT A HÁZTARTÁSRÓL, CSALÁDRÓL ÉS A JÓLÉTRŐL EGY 1920-AS SZAKÁCSKÖNYVBŐL
MIELŐTT AFRIKÁBA POSTÁZNÁNK A MARADÉKOT – AZ ÉTELPAZARLÁS MÉRHETETLEN, DE A HELYZET NEM MENTHETETLEN
