Minden otthonban helyet kaphat a komposztos kuka – A biohulladék szervezett elszállítása hamarosan valóság lehet

Az Európai Unió által kiadott keretirányelv 2024. január 1-étől kötelezővé teszi a tagországok számára a háztartásokban és vendéglátóhelyeken képződő étel- és élelmiszerhulladék, valamint használt sütőolaj elkülönített begyűjtését, ami egy teljesen új kötelezettséget jelent a hazai szereplők számára. Ahhoz, hogy az új rendszer működőképes legyen, nemcsak a felhasználóknak, az elérhető szolgáltatásoknak is változni kell – ennek a váltásnak megvalósítására a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán dolgoztak ki megoldásokat. Vér Csabával, a program koordinátorával beszélgettünk arról, mi is az a biohulladék, miért fontos azt szelektíven gyűjteni, és hogyan is nézhet ki az a tudatosabb jövő, amiben minden magyar jól bánik vele.

***

Mit is nevezünk biohulladéknak, és miért annyira fontos, hogy külön gyűjtsük?

Biohulladéknak számít minden zöldségekből, gyümölcsökből származó konyhai hulladék, ételmaradék, a használt sütőolaj és a kertben, parkokban keletkező zöldhulladék. Nagyon fontos, hogy elkülönítve gyűjtsük ezeket, hiszen nagyon értékes anyagról van szó, ami valójában egy erőforrás.

A szántóföldjeink állapota tragikus, nemigen van már bennük szerves anyag és tápanyag,

így kevesebb a megtermelt élelmiszerek tápanyagtartalma is. Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedekben elterjedt, nagy mennyiségű műtrágyahasználat kimerítette földjeinket. A termőképesség megőrzése létfontosságú, és ehhez szorosan kapcsolódik a talaj felső rétegében a mikróbák és egyéb élőlények egészséges társulásának helyreállítása, illetve a talaj víz- és hőháztartásának javítása. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk mi is és az ökoszisztéma is, szükséges visszaállítani a talajok minőségét, ezt pedig szerves anyagokból álló talaj- és termésjavító anyag bevitelével a legpraktikusabb megtennünk. A konyhai szerves hulladékból készült komposzt pontosan ilyen anyag.

Milyen megoldásokat találtak a szelektív gyűjtés kapcsán? Hogy lehetne azt jól csinálni Magyarországon?

A háztartásokban keletkező használt sütőolaj kapcsán két megoldást látunk. Az egyik, hogy a közterületeken elhelyezett 6-800 literes gyűjtőedényekben lehet gyűjteni a folyadékot, ide a flakonnal együtt kell bedobni. Az edények alatt van egy úgynevezett kármentő szerkezet, ami felfogja a sütőolajat, hogy ne kerüljön a földbe a csöpögő olaj. A rendszeres gyűjtőjárat tiszta csereedényt hoz és elszállítja a megtelt edényt. A másik lehetőség a használt sütőolaj átöntése a nagy térfogatú gyűjtőedénybe, ez már néhány áruházlánc előterében ma is megtalálható.

Ezeknél bonyolultabb a háztartási biohulladék, konyhai hulladék kezelése, mert – szerves anyagról lévén szó – ennek bizony szaga tud lenni, a szagot pedig nagyban befolyásolja, miből áll össze a hulladék. Az sem mindegy, miben gyűjtjük a biohulladékot. Javaslatunk szerint a legjobb, ha kisebb méretű merev falú edénybe tesszük, ami ellenállóbb a külső behatásokkal szemben, mint a műanyag zsák. Viszont a jelenlegi kukásautók sem alkalmasak az ilyen anyagok gyűjtésére, mert a szerves anyagok levet eresztenek állás és főleg tömörítés közben, a mostani járművek pedig nem cseppmentesek. Olyan gyűjtőjármű felépítmények beszerzése célszerű, melyekből sem a beürítés, sem a szállítás közben nem jut ki folyadék a környezetébe.

Hogy néz ki az a háztartás, ahol minden jó helyre kerül? Hány szemetesük van például?

Négy edényt képzelek el a háztartáson belül, az egyikbe a csomagolóanyag (papír, műanyag, fém) kerül, egy másikba a vegyes szemét, a csirkecsont és egyebek, amit nem lehet szelektíven gyűjteni, a harmadikba pedig a biohulladék. Emellett van egy edény a használt sütőolajnak. Soknak tűnik, de muszáj, hogy a fenntartható életmód felé lépjünk, ezért ezt sajnos el kell viselnünk.

A biohulladékot nem lehet utólag kiválogatni a vegyes hulladékból? 

Nem, azt muszáj lenne szelektíven gyűjteni, mert a vegyes hulladékban lehet üvegcserép, gombelem és minden más, ezeket pedig utólag szétválasztani nagyjából lehetetlen. Márpedig a kertbe és a szántóföldre nem kerülhet szennyezett anyag.

Mi történik a biohulladékkal a gyűjtés után?

Az egyik lehetőség a komposztálás: nyílt színen, vagy fedett csarnokban több száz köbméteres halmokba rendezik a biohulladékot, amelyekben a gombák és baktériumok lebontják a szervesanyagot, és átalakítják humuszban gazdag komposzttá. A folyamat felgyorsítása érdekében három-négy naponta átforgatják, vagy ventilátorral átszellőztetik a kupacokat. Végül a kész komposztból kirostálják az el nem komposztálódott részeket, vagy idegen anyagokat.

A másik lehetőség, hogy először

biogázüzembe visszük a biohulladékot, ahol megerjesztik, fermentálják azt, így biogáz keletkezik. Ebből villamos áramot állítanak elő, vagy megtisztítják, és magas fűtőértékű gáz lesz belőle,

ami betáplálható a földgázhálózatba, vagy a városi tömegközlekedésben felhasználható üzemanyagként. A visszamaradó, kierjesztett szilárd anyag végül utókomposztálásra kerül, ezután pedig kikerülhet a szántóföldekre. A biogáz üzem nagyon érzékeny az idegen, szennyező anyagokra, nem viseli el azokat, tehát az üzemeknek még arra is figyelemmel kell lenni, hogy milyen csomagolóanyagban érkezik a hulladék. A használt sütőolajból pedig, ahogy eddig is, biodízelt készíthetnek.

Itthon is van biogázüzem?

A hulladéklerakókban keletkező biogázra telepített gázmotoros egységeket nem számolva közel 30 üzem található szerte az országban. Ezek nagy része mezőgazdasági – mind állati, mind növényi – eredetű hulladékot dolgoz fel, de szennyvízkezelő üzemek mellé is települt néhány iszaprothasztó biogázüzem. A konyhai hulladékok viszonylag magas szárazanyag-tartalma miatt azok a már létező biogáz üzemek jöhetnek szóba, amelyek alkalmasak, vagy alkalmassá tehetők az ilyen típusú anyagáram fogadására, továbbá a biohulladék gyűjtéshez használt zsákok és egyéb idegen anyagok gépi leválasztására.

A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának  Környezetmérnöki Tanszékén az országban egyedülálló szakértői kompetenciák halmozódtak fel. A Környezetmérnöki BSc-képzés számos oktatója ugyanis több évtizede a pécsi, illetve a hazai hulladékgazdálkodás mérvadó szakembere, cégvezetője, akik gyakorlati tudásukkal, tapasztalatukkal a jövőben keletkező biohulladék mennyiségének meghatározása mellett konkrét forgatókönyveket is összeállítottak a begyűjtési rendszer felállításához.

Önöket bízták meg azzal, hogy kidolgozzák az uniós keretirányelv megvalósításának részleteit. Hogy nézett ki ez a folyamat?

Elsőként fel kellett mérnünk, hogy egy adott térségben mennyi és milyen minőségű hulladék keletkezik, mi az, amit a hulladékgyűjtő vállalkozásoknak el kell szállítani. Megpróbáltuk megbecsülni, hogy az ország egy-egy járásában milyen mennyiségű konyhai, zöldhulladék, használt olaj keletkezik éves szinten, és nagyjából mennyi keletkezhet 15 éves távlatban, éves bontásban. A számítások során figyelembe kellett vennünk a lakosságszámot, a fogyasztási szokások változását, a tudatosságváltozást, a gazdasági helyzet és a fizetőképes kereslet változásai sőt, a technológiai fejlődés miatti változásokat is, hiszen épp mostanában egyre jobban elterjednek a forró levegős sütők, az air-frierek, és ez hosszú távon azt eredményezheti, hogy sokkal kevesebb olajat használnak a háztartásokban. Éves bontásban és járásonként 2035-ig megbecsültük, hogy nagyjából mennyi és milyen összetételű hulladék keletkezhet mind a lakosságnál, mind a vendéglátóipari ágazatban.

A jelenlegi adatok alapján mit látnak, vidéken megmaradt még a komposztálás szokása? Vagy pont hogy a nagyvárosokban dívik, ahol a zöldterületeken már vannak közösségi komposztálók?

Ezt nem kötném településtípushoz, mert ez teljes mértékben egyéni hozzáállás kérdése – természetesen a kertes családi házakra gondolok. Az elmúlt évtizedekben százezrek költöztek ki a nagyvárosokból a környező falvakba, de lényegében városi életmódot folytatnak. Ezzel szemben nagyvárosban élők közül is sokan folytatnak házi komposztálást a kert egy árnyékosabb szegletében. Ezt a megoldást mi is támogatjuk, különösen azokon a településeken, vagy településrészeken, amelyeket nagy méretű tehergépjárművel nehéz megközelíteni, vagy jelenleg sem működik házhoz menő hulladékgyűjtőjárat, esetleg az alacsony népsűrűség miatt aránytalanul sok üzemanyag elégetésével gyűjthető csak be a biohulladék. A többi lakóövezetben a szelektíven gyűjtött konyhai hulladék

a nagyipari léptékű komposztálását, vagy biogázüzemben történő kezelését javasoljuk.

Több külföldi országban vannak már a biohulladék-gyűjtésnek elterjedt formái. Ezeket hogyan tudták hasznosítani?

Természetesen megnéztük, hogy más európai országokban milyen módszereket alkalmaznak. Németországban van olyan település, ahol például kis kosárkákat, papírzacskókat adnak és hetente egyszer házhoz megy a gyűjtőautó. Egy másik városban úgy döntöttek, hogy kijelölt gyűjtőpontokon nagy konténert telepítenek, speciális bedobónyílással, oda lehet üríteni a hulladékot, és magát a konténert szállítják el, ha megtelt. Ez két véglet, ami között igyekeztünk megoldást találni, hogy a magyar felhasználók és a szolgáltatást nyújtó cégek is vállalják az új terheket.

Mire jutottak, milyen megoldásokat javasoltak végül?

A lakóépületen belül, a konyhában használatos edények kiválasztását nem célszerű központilag szabályozni, ezt mindenki ízlése és a lakás adottságai alapján eldöntheti. Természetesen azt, hogy az 5-10 literes edénybe papír, vagy lebomló műanyag zsák kerüljön, azt az fogja eldönteni, hogy az adott körzetből származó konyhai hulladék hová kerül a háztartásból. A közterületre az elszállítás napján kihelyezendő edény merev falú kell, hogy legyen; családi házas övezetekben a 60-80 literes, társasházak esetében 120 literes méretben. Megkönnyíti a lakosok dolgát, ha

az adott körzetben elvárt edények és zsákok megvásárolhatók lesznek nemcsak a helyi szolgáltatónál, hanem erre szakosodott vegyesboltokban, drogériákban, barkácsáruházakban is.

A lakossági konyhai és zöldhulladék elszállításhoz kisebb településeken más típusú járműveket javaslunk, mint például a nagyvárosok történelmi belvárosaiban, ahol a díszburkolat miatt nem ajánlott robosztus, nagy súlyú autókkal közlekedni.  

A vendéglátóiparban már ma is használt, többnyire 60 literes műanyag hordós gyűjtést továbbra is megfelelőnek tartjuk mind az étkezési zsiradék, mind a konyhai hulladék begyűjtésére.

Ez a rendszer csak akkor működhet, ha a felhasználók hozzáállása megváltozik. Az edukáció kinek a feladata lesz?

Ezügyben a legfontosabb a fenntartható gondolkodás elterjesztése. A szakemberek is úgy látják, a biohulladék gyűjtésének sikere jelentős mértékben függ a lakosság hajlandóságától. Az elmúlt években megtapasztalt energiaválság, a klímaváltozás sokakban felébresztette a személyes felelősséget, fölerősödött a takarékoskodásra, a visszafogott fogyasztásra való törekvés. Láthatóvá váltak azok, akik különösen odafigyelnek a környezetükre, és amint lehetőségük adódik, azonnal használják az új gyűjtési módszereket. Bizakodásra ad okot, hogy az elmúlt 5-6 évben egyre intenzívebben jelenik meg a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdése a tömegkommunikációban és a médiában, ez várhatóan mind többeket fog pozitív cselekvésre sarkallni a felhívás. Minden esély megvan rá, hogy 7-8 év múlva a legtöbb háztartásban a biohulladékot is jól kezelik majd.