Mi az a közösségi energia, és hogyan menthetne meg minket az energiaválságtól? – Az első magyar energiaközösséget kérdeztük

A közösségi energiatermelés gyógyít: a pénztárcánk, a környezet és a lelkünk is jól jár vele. Kevesebb pénzből jutunk az otthonunk fenntartásához (fűtéséhez, hűtéséhez stb.), a közlekedéshez és egyáltalán: az életünk működtetéséhez szükséges energiához. Közben a környezetet is kíméljük, hiszen ezt az energiát helyben termeljük, és nem kell az ország vagy a kontinens másik végére szállítani. Ráadásul valódi közösségek, emberi kapcsolódások alakulnak ki és erősödnek meg, mire egy ilyen projekt beindul. 

Az energiaközösség fogalmát az Európai Unió vezette be azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az olcsóbb, helyben történő energiatermelés és -fogyasztás kialakítását, illetve segítse a decentralizált energiastruktúra kialakítását. Ennek több előnye is van: a megújuló energia nem terheli az országos hálózatot hirtelen nagy mennyiségű energialeadással például jó idő esetén, másrészt a közösségek megspórolhatják a hálózat használatának díját. 

A magyar jogszabályokban 2020-ban határozták meg először az energiaközösségek fogalmát, akkor így definiálták: „Az energiaközösség alapvetően energiatermelők és fogyasztók összessége. Önkéntes és nyitott részvételen alapul, a tagok vagy részvényesek irányítják, akik lehetnek természetes személyek, kisvállalkozások, helyi hatóságok. Elsődleges célja nem a pénzügyi haszonszerzés, hanem tagjai, részvényesei vagy a működési területe számára környezeti, gazdasági és szociális közösségi előnyök biztosítása; – úgy, mint energiatermelés, beleértve a megújuló forrás alapú termelést, energiaelosztás, energiaellátás, energiafogyasztás, aggregálás, energiatárolás vagy energiahatékonysági szolgáltatások. De ide tartoznak az elektromos járművek feltöltésére irányuló szolgáltatások, továbbá egyéb energetikai szolgáltatások kínálata is tagjai vagy részvényesei számára.”

Az egyik első magyar energiaközösség nemrég jegyezték be: ez a Közösségi Energia Szolgáltató Nonprofit Kft (KESZ), amit négy civil szervezet – a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), az Ökostúdió Alapítvány, a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért és a Szövetkezetiséget Támogató Egyesület – alapított. Fő céljuk, hogy a megvalósult projekteken keresztül mintát nyújtsanak és gyakorlati információt adhassanak a működésről minden érdeklődőnek.

Mit jelent az energiaközösség a gyakorlatban?   

Az energiaközösségeknek három típusa körvonalazódik Európában, ebből a KESZ az úgynevezett ESCO-finanszírozásban épít energiaközösséget. Ez azt jelenti, hogy különböző energetikai beruházásokat, leginkább napelemek telepítését valósítják meg nonprofit módon a tagjaik számára, tehát alapvetően ők a beruházók. 

„Olyan intézményeket választottunk partnerként első körben, ahol a közösség számára fontos tevékenység zajlik, viszont a válság kapcsán veszélybe került a működésük, például télen nehezen vagy nem is tudnak nyitva tartani. Ezeken az intézményeken mi napelemes rendszert telepítünk, ami fedezi a nappali villamos energiafogyasztásuk egy jó részét. Mi megvásároljuk a napelemrendszert, telepítjük, és a napelem a mi tulajdonunkban marad egy előre meghatározott ideig. Az intézmény ez idő alatt 

olyan árat fizet az így megtermelt villamosenergiáért, amit együtt állapítunk meg, és nyilván kevesebb, mint a piaci ár.

A futamidő lejárta után pedig eldöntheti a célintézmény, hogy átveszi-e a napelemes rendszert, vagy esetleg továbbra is marad az energiaközösségünk tagja egy bizonyos üzemeltetési-karbantartási díj fejében. De ahogy a mi befektetésünk megtérül, onnantól kezdve lehetőség van kilépni a mi energiaközösségünkből” – magyarázza Szalkai-Lőrincz Ágnes, a KESZ és egyben az MTVSZ szakmai munkatársa.

Az mindenképpen garantál egy jelentős megtakarítást – és ez az energiaközösség többi formájára is igaz –, hogy nem szükséges rendszerhasználati díjat fizetni ezért a villamos energiáért, hiszen azonnal elfogy helyben, nem kerül az országos hálózatra. „Nonprofittá pedig az teszi a rendszert, hogy az összes működési költségünk levonása után a keletkező profit egy külön számlán gyűlik ez alatt az együttműködési időszak alatt, amit futamidőnek nevezünk. Forprofit vállalkozásnál az adott cég dönt erről az összegről, ebben az esetben viszont közösen döntünk az energiaközösség tagjaival, hogy mire fordítsuk” – teszi hozzá a szakember.

Energiaközösségek Budapesten 

Két budapesti intézmény esetében a pályázatot kiíró minisztérium jóváhagyása után már megkezdhetik a kivitelezéseket: az egyik a Jurányi Inkubátorház, egy ismert kulturális központ, ahol több mint hatvan egyesület működik, számos kulturális esemény zajlik, továbbá étterem is helyet kapott az épületben, jövőre pedig egy bölcsőde is nyílik, tehát a tetőre telepített napelem minden Wattját fel fogják használni. A napelemes rendszer éves szinten az összes áramfelhasználásuk körülbelül negyven százalékát fogja ellátni. Ez persze egy szép napsütéses napon akár az összes pillanatnyi energiaigény kielégítése mellett felesleget is jelenthet: ebben az esetben a használati melegvizes tartály előmelegítéséhez fog hozzájárulni a napelemes rendszer. Ezzel a gázfogyasztást is csökkenteni tudják valamilyen szinten.

A másik helyszínük Kispesten a Forrásház nevű mentálhigiénés centrum, ahol művészet- és zeneterápiát folytatnak, családsegítést, továbbá gyermek mentálhigiéné szolgáltatás nyújtanak. Egy korábban teljesen felújított, energiahatékony épületről van szó, ahol a napelemek telepítésére egykor már nem maradt forrás. Hőszivattyú látja el az épület fűtését és hűtését, ami villanyárammal működik, tehát itt nemcsak a villanyszámlán fognak spórolni, hanem a teljes energiaszámlán, méghozzá éves szinten szintén körülbelül negyven százalékot. A méretet egyébként mindkét esetben a tető energiatermelés szempontjából kihasználható részének nagysága határozta meg.

Közös energiatermelés – még várat magára

Az energiaközösség fogalma hallatán az ember arra asszociál, amit a bevezetőben is felvázoltunk, hogy egy társasház vagy lakópark, akár egy kisebb település közösen beruház egy napelemes rendszerbe, és az így megtermelt energiát szétosztják a lakók között. „Ez egyelőre nálunk sajnos nehezen megvalósítható, de Európában már létező modell. A probléma az, hogy ennek egyrészt még nincsenek meg a jogszabályi feltételei Magyarországon, másrészt villanyáram esetén ehhez minden, a közösséghez csatlakozó lakásban szükség lenne egy okosmérőre, mivel a legtöbb háztartás főmérővel csatlakozik a szolgáltatóhoz, és közvetlenül vele számolja el a fogyasztását. Utólag nagyon drága lenne megvalósítani egy magánvezeték-hálózatot a társasházon belül, ugyanakkor már vannak olyan új lakóparkok, amelyek eleve úgy épülnek meg, hogy a társasházban egy főmérő van, és a lakások a társasházzal számolnak el az almérőjükön mért fogyasztás után. Ebben az esetben a közös napelemes rendszer termelésének szétosztása könnyen megvalósítható” – mondja a szakember.

Győrben például már vannak olyan társasházak, ahol egy úgynevezett „okos doboz” beiktatásával utólag oldották meg az energiaelosztást: egy magánvezeték-hálózatot építettek ki.

A napelem által termelt energia ezen az alternatív, párhuzamos hálózaton jut el a lakásokig, és kiépítettek hozzá egy elszámolási rendszert.

„Itt újra kellett kábelezni az épületet, szóval nem ez lesz az elterjedt megoldás, valószínűleg idővel ki fog alakulni erre egy egyszerűbb, könnyebb elszámolási mód” – véli Szalkai-Lőrincz Ágnes.

Egy müncheni társasház igen jó mintát nyújt. „Több szempontból is úttörő társasház, a napelemek által termelt energiát a lakásokban is használják, de van egy közösen használható elektromos autóflottájuk, illetve elektromos teherbringáik is, ezeket töltik a napelemekkel. Ezenfelül közös mosodájuk van, mosó- és szárítógépekkel, ami szintén így működik. A járműveket egy internetes felületen foglalják le előre, de van közös bérletük a tömegközlekedéshez is. Ez igazán előremutató és érdekes megoldás” – meséli az MTVSZ munkatársa.

Valódi közösségből lehet energiaközösség

A harmadik, legbonyolultabb forma lényegében véve már a részlegs autonómia felé mutat: ennek keretében úgy épül föl egy városrész vagy földrajzi térség, hogy több termelő és több fogyasztó alkot energiaközösséget. Minél többféle szereplő van benne, annál gazdaságosabb a rendszer: „én nem használom napközben a házam tetején lévő napelem által termelt energiát, mert elmegyek dolgozni. De használhatja a szomszédos óvoda, ahova a gyerekemet viszem, vagy az uszoda, ahova úszni járok. Vagy akár a polgármesteri hivatal, netán pont a munkahelyem, ami közel van. Ha pedig egy közeli gazdaság tulajdonosa is csatlakozik a közösséghez, az ő telkének egy részén építhetünk egy szélerőművet” – mesél a távolabbi jövőről Szalkai-Lőrincz Ágnes.

Ez nagy beruházásnak tűnik, de ha hozzájárul egy vállalkozás, az önkormányzat, az uszoda, a lakók, akkor már nem is olyan nagy az egy főre jutó bekerülési összeg. „A beruházással az energiaközösségben keletkezik egy pénzvagyon, hiszen valamennyit mindenki fizet az energiáért, mégha kevesebbet is, mint korábban. Utána pedig közösen döntenek arról, hogy a nyereséget az óvoda tetőszigetelésére költik, vagy a távhőművek esedékes karbantartására. Tehát kialakul egy olyan, fejlett közösség, amelynek tagjai nem csak fizikailag vannak egymáshoz közel, hanem

fontosak lesznek egymás számára, mint a róka meg a kis herceg, elkezdenek foglalkozni, törődni egymással.

Erre még külföldön sincs példa, de ez lenne a végső cél” – magyarázza a szakember.

Az ilyen, részben autonóm térségek működéséhez szükség van gyors reagálású erőművekre is, hogy biztosítsák az áramellátást akkor is, amikor a megújulók épp nem termelnek. Ez működhet akár biogázzal is, a környék szerves hulladékát feldolgozva, de lehet gázerőmű is – ez még mindig fenntarthatóbb lenne, mint sok veszteséggel járva, az energiát egy távoli célpontból eljuttatni a közösségbe. „Hosszú távon az lenne a jó, ha decentralizált energiatermelési gócok alkotnák egy egész ország hálózatát és esetleg energiaközösség kereskedne egy másik energiaközösséggel” – mondja Szalkai-Lőrincz Ágnes. Ennek egyébként vannak már működő előképei, Németországban ugyanis a csernobili atomkatasztrófa annak idején sokakat elbizonytalanított az atomenergia megbízhatóságát tekintve, és több település kivált az országos hálózatból, majd létrehozta a saját rendszerét. Persze, idővel visszakapcsolódtak, de már olyan feltételekkel, ami számukra sokkal előnyösebb volt, és megmaradt a saját energiatermelésük, a mai napig ők maguk a villamosenergia-hálózatuk irányítói és karbantartói. 

Mit tegyél, ha érdekel az energiaközösség?

„Magyarországon ahhoz, hogy ezen az úton előre haladjunk, komoly közösségfejlesztésre lesz szükség” – állapítja meg Szalkai-Lőrincz Ágnes azt, amit mi is sejtünk: közös finanszírozású beruházásokhoz az embereknek bízniuk kell egymásban, ráadásul egy nagyobb rendszer esetén még egy vállalkozásban is, ez pedig itthon nem jellemző. „Kapcsolatban vagyunk a Közösségfejlesztők Egyesületével, illetve az ELTE Társadalomtudományi Karával, ahol ilyen kutatásokat végeznek, tehát van szakmai hátterünk. Mi odavinni valahová egy ötletet nem tudunk, hiszen nem maradunk ott,

helyi szinten kell kialakulnia egy bizalmi tőkének, ami akár egy karizmatikus emberhez, akár egy segítő, helyi civil szervezethez, csoportosuláshoz kapcsolódik,

és ők tudják megkezdeni a munkát, amit mi segítünk. Biztosítunk különböző képzéseket, információt és tapasztalatot, el tudjuk vinni őket olyan partnerszervezetekhez vagy adott esetben helyszínekre, ahol a megvalósult példákból tanulhatnak. Ezenfelül tudjuk segíteni, hogy építsék tovább a bizalmat vagy tartsák fent egy ilyen energiaközösség szervezéséhez: minél tisztább viszonyokat kell teremteni, átláthatóságot, illetve lehetőséget arra, hogy mindenki beleszólhasson a döntésekbe, továbbá mindenki válaszokat kapjon a kérdéseire.”

Ennek megvalósítására hozták létre a Közösségi energia Tudástér nevű weboldalt, ahol az érdeklődők megismerhetnek sok jó hazai közösségi energia kezdeményezést, jelenleg érvényben lévő jogszabályt, ötleteket kaphatnak a szervezői munka elkezdésére és az energiaközösség ötletének finomítására, továbbfejlesztésére.