Amióta kivezették az egészségügyből a hálapénzt, és lehetetlenné vált a szülész-nőgyógyász megválasztása, sok kismama érzi magát bajban: nincs biztonságérzetük, nem bíznak a véletlenszerűen beérkező orvosokban és tartanak tőle, hogy ilyen körülmények között kisebb az esélye a háborítatlan szülésnek. Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyászt, pszichoterapeutát, a természetes szülés egyik hazai úttörőjét, az első családbarát szülőszoba alapítóját kérdeztük arról, mit javasol ebben a helyzetben. 

Érvelhetnék azzal a ruhák újrahasznosítása mellett, hogy mennyi hulladékot termel a fast fashion, mennyi méreg és környezetszennyezés árán állítja elő termékeit, ezért milyen üdítő látni ezt a két nőt a kincsekkel teli műhelyében, amint az utolsó ép fonalig beépítik a mások által kidobásra ítélt szöveteket és kötéseket új ruhákba. De így, negyvenen túl már rég nem erre gondolok, ahogy a nagymamám otthonkáihoz, hímzéseihez, abroszaihoz hasonló részleteket látok viszont bohókás cuccokban: inkább arra, hogy a tárgyakhoz kötődésünk van, érzelmeink támadnak tőlük és ez az egész egy nagy értékmentés, amiből én is részt akarok.

Vannak már eredmények, és nem lehetetlen vállalkozás a nagyobb fokú kibocsátás-csökkentés, nem feltétlenül követel aszketizmust az emberektől vagy a gazdaságoktól – ezt állítja Ürge-Vorsatz Diána fizikus, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testülete, az IPCC alelnöke, a CEU professzora. Az ENSZ legutóbbi klímacsúcsa kapcsán beszélgettünk arról, hol tart most a klímaharc, van-e még értelme, és milyen lesz a jövő?

Képzeld el, hogy a házad tetején napelemes rendszert telepítenek! Mi legyen a megtermelt energiával napközben, amikor mindenki elmegy dolgozni? A szomszédos iskola használja! A közeli tanyán pedig szélerőművet üzemeltetnek, amiből mindhárman energiát kaptok. A közelben termelt energia így olcsón jut el mindenkihez, és minden felhasználó, de még a környezet is jól jár vele – ebben rejlik az energiaközösségek ereje. A Magyar Természetvédők Szövetsége már a megvalósítás útján jár: őket kérdeztük lehetőségeinkről.

Gyakran szerepel a médiában, hiszen jó példa arra, hogy a legmélyebbről is fel lehet jutni a legmagasabbra. A karcagi cigánytelepen felnőtt, vagány molekuláris genetikus és rákkutató, Horváth József korábban napi tíz-tizenkét órát töltött a laborban, szabadidejében pedig motivációs előadásokat tartott hátrányos helyzetű gyerekeknek. Közben egy sorsfordító, csodálatos gyógyulás hatására Ausztriában kötött ki, ahol már cégvezető.

Mióta vártam erre! Úgy 2003 tájékán kezdtem el környezetvédelemmel kapcsolatos cikkeket írni, húsz éve nyűvöm ezt a témát. Többször előkerült a hulladékgazdálkodás is: hányszor, de hányszor mondták a nyilatkozók, hogy a legjobb a csomagolások visszaváltása lenne. Csak fognánk az üveget vagy műanyagot, kimosnánk, és szimplán újratöltenénk. Mint régen. Majd jöttek a sóhajok, hogy ezért meg azért nem alakul a dolog – nemcsak Magyarországon, az EU-ban sem. Januártól viszont előírják a kötelező visszaváltást. Tehát sikerült fejlődnünk, méghozzá a legjobb módon, hogy az újabb és újabb megoldások helyett előszedtünk egy régről ismert, működő módszert.

Ha szorongsz, akkor fogyasztasz, hogy jobban érezd magad. Tudják ezt a reklámszakemberek is, ezért a hirdetések már nem azt sugallják, hogy rossz ember vagy, ha nem veszed meg az új mosószert, hanem azt, hogy gyilkos vagy. De mit tehetünk mi, fogyasztók, hogy kikerüljünk a marketingesek bűvköréből? Becker György reklámpszichológust, egyetemi tanárt kérdeztük erről.

Bárki megmondja rólam, hogy már gyerekként is tíz centivel a föld felett jártam és ábrándoztam reggeltől estig, de még ma is előfordul, hogy ha szólnak hozzám, az csak tíz másodperc elteltével jut el a tudatomig – ha egyáltalán eljut. Minden kimegy a fejemből és elképesztően szétszórt vagyok, arról aztán nem is beszélve, hogy egész életemben botladoztam, folyton levertem és összetörtem valamit. Amikor hallottam a neurofeedbackről, amivel többek között a figyelemzavart kezelik az agyhullámok kondicionálásával, rögtön meg akartam tudni, mi is van az én fejemben. 

Gyakori jelenség, hogy gyerekként működünk az orvosi rendelőkben, nem veszünk részt a döntésekben, nem képviseljük az érdekeinket, csak sodródunk. Bár ezért hajlamosak vagyunk pusztán az orvosokat okolni, ha így viselkedünk, az részben rajtunk is múlik. Mivel sok esetben valóban az életünket vagy annak a minőségét is meghatározhatja a jó kommunikáció és az orvosválasztás, szakértő segítségével igyekeztünk kideríteni, hogyan érdemes tekinteni az orvosokra, miképp tanácsos beszélni velük. Zana Ágnes bioetikust és magatartáskutatót kérdeztük, aki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársaként foglalkozik többek között az orvos-beteg kapcsolat témakörével.

A legtöbben a Kuflikról ismerik, de sok kisgyerek szereti a Mit keresett Jakab az ágy alatt című kötetét is, ami egy eléggé interaktív, foglalkoztató jellegű mese. Bármilyen groteszkek, abszurdak is a figurái és történetei, egyre népszerűbb mind a gyerekek, mind a felnőttek körében: már épül egy kuflis játszótér is Budapesten. Új kötete, a Mindenki mászkál kapcsán beszélgettünk Dániel Andrással.

Éppen Zanzibárban menti az állatokat egy rezervátumban, de bejárta már a fél világot, New Yorkban tanult zoológiát, dolgozott magyar és görög állatkertben is. Bronxban nevezték el egyszer magyar Mauglinak, mert még a legvadabb állatokat is képes megszelídíteni. A munkája nem veszélytelen: a gondozás mellett azért is ő felel, hogy a vadállatok elviseljék a vérvételt, a fogászati vizsgálatot, a sebkezelést altatás nélkül. Flaskay Dániellel beszélgettünk.

Kétségtelenül apaforradalom zajlik, és ennek ékes bizonyítéka, hogy már mémek formájában is jelen van a közösségi oldalakon. Egy facebook-oldal, az Apu megengedte bejegyzései pontosan és humorosan világítanak rá az apaság minden örömére és dilemmájára, közben egy olyan férfi képét mutatják, aki teljes mértékben részt vesz a gyereke életében. Interjú a szerzővel, Lukács-Nagy Ádámmal.