A hungarocellt számos tulajdonsága miatt szeretik: olcsó az előállítása, és hasznos szigetelő-, illetve csomagolóanyag. Egy nagy baj azért mégiscsak van vele: az újrahasznosítása nem egyszerű, ráadásul kifejezetten drága is.
És itt jönnek képbe a lisztkukacok. Kutatók egy csoportja ugyanis rájött, hogy ezeket
az apró lárvákat felhasználva lehetségessé válik a hungarocell lebontása.
Az elfogyasztott polisztirol 24 órán belül lebomlott a lárvák belében, ráadásul a hungarocell-táplálékkal etetve a lárvák egy hónapon át ugyanúgy éltek, mint azok, amelyeket normál táplálékkal (korpával) etettek.
És ami még ennél is jobb: a lárvák nemcsak hogy meg tudták enni a hungarocellt, de a polisztirol felületén található különböző vegyi anyagok (például égésgátló) is kiválasztódtak az emésztés során, illetve elkülönültek a többi anyagtól. Ez pedig nem mást jelent, mint azt, hogy a lisztbogár lárvái a hungarocell bontása mellett is táplálékul szolgálhatnak más állatok számára anélkül, hogy bármilyen veszélyes kémiai anyagot átadnának nekik.
A Stanford Egyetem kutatói tovább folytatták a vizsgálatokat, és rájöttek, hogy a lárvák beleiben élő mikroorganizmusok az emésztési folyamat során biológiailag is lebontják a műanyagot. Ez azért nagyon fontos felfedezés, mert egészen eddig úgy vélték, hogy a polisztirol biológiai lebontása nem lehetséges.
Anja Malawi Brandon, a lisztkukacokkal kapcsolatos kutatások egyik tudósa a következőket nyilatkozta: „Elképesztő, hogy a lisztkukacok meg tudnak enni egy kémiai adalékanyagot anélkül, hogy az idővel felhalmozódna a szervezetükben.” Ez azért is fantasztikus hír a világ számára, mert
a lisztférgeket könnyű tenyészteni, és széles körben használhatók állatok táplálékaként
a csirkéktől a kígyókig. Így egy olyan körforgásos rendszert lehetne létrehozni, ami számos környezeti és gazdasági haszonnal járna az emberiség számára.
Volt, aki tesztelte is
A Kék bolygó műsorának készítői egy 12 napos kísérlet során jártak utána annak, hogy valóban ilyen jól helyt állnak-e a lisztkukacok a hungarocell-piacon. A kísérlet két üvegedényben zajlott: az egyikbe csak hungarocellt tettek, a másikba került még mellé egy kevés tőzeges föld is. A napok előrehaladtával az állítás nagyon is igazolódni látszott, ugyanis a lisztkukacok valóban egyre csak gyérítették az üvegbe helyezett hungarocell-lapokat.
Az apró kis élőlényeket végül tudományos körülmények között is megvizsgálták, amelyben a szegedi Biotechnológiai Intézet volt a segítségükre. A szegedi kutatók szerint, ha csak hungarocellel tápláljuk a kukacokat, kétségbe vonható, hogy értékes humuszt képesek előállítani. A szénből ugyanis körülbelül 50 százalékos mennyiségben szén-dioxidot termelnek, másrészt a saját egyedfejlődésüket biztosítják. A kutatók az ürülékek mikroszkópos vizsgálata során azt is cáfolták, hogy az gazdag lenne nitrogénben vagy foszforban – tehát a mezőgazdasági haszon is megkérdőjelezhető. Sőt: ha összevetjük a nagy mennyiségű hungarocell lebontása során keletkezett alig pár milligrammnyi humuszt a tetemes mennyiségű lisztkukac által okozható komoly nemzetgazdasági károkkal, akkor már közel sem olyan vonzó a történet.
Boldog lisztbogarak
A kérdés tehát ez esetben is igencsak összetett. Egyrészt valóban nagy lehetőség lehet a műanyagnak lárvák és mikroorganizmusok általi lebontásában, de itt is
inkább kezeljük, mintsem megelőzzük a bajt.
Talán fontosabb lenne olyan megoldásokat eszközölni, amelyek magát a műanyaggyártást és annak felhasználását szorítják vissza, de legalábbis odáig kellene eljutnunk, hogy nem kezeljük mindenféle egészségre káros, lebonthatatlan vagy nehezen lebontható anyaggal használati tárgyainkat. És akkor a lisztkukacokból is boldog lisztbogarak lehetnének. Vagy nem?
Ajánljuk még:
Mivel fűtsünk? Sorra vettük a lehetőségeket
Cserepek helyett borítsuk növényekkel a tetőt! A zöld tető nemcsak egészségesebb, de gazdaságosabb is!
Nálatok is műanyagmentes a július? Csatlakozz a nemzetközi kihíváshoz!
