Évente akár több ezer új fajt is felfedeznek szerte a világon

Évente több száz vagy akár több ezer új növény- és gombafajt is felfedeznek szerte a világon. A legkülönfélébb létformák mutatják meg magukat, sokszor elképzelhetetlennek tűnő életkörülmények között, ámulatba ejtve még a sokat látott tudósokat is. Közülük mutatunk be párat, hogy olvasóink is lássák: van még új a nap alatt, és bár sokat tudunk a világról, közel sem tudunk eleget.

Itt van például az a húsevő növény, ami a közösségi hálónak köszönheti felfedezését. A Drosera magnifica egy Brazíliában honos növény, amely a 200 ismert harmatfűféle közül a legnagyobb fajnak számít 123 centiméteres magasságával. Mivel kizárólag egyetlen, 1500 méter magas hegyen nő (a Pico do Padre Ângelo egyetlen lejtőjén, a Minas Gerais-ban), már felfedezésének pillanatában azonnali veszélyeztetett státuszt kapott, így 2015 óta védettséget élvez. 

Drosera magnifica – Fotó: Wikipedia / Paulo Gonella

De itt van a Gomphostemma phetchaburiense is, a mentafélékhez tartozó virág, ami

azért is különleges, mert életben maradása egyetlen galambkolóniától függ.

A Gomphostemma phetchaburiense Thaiföldön, egy barlang bejárata közelében él, és mindösszesen 50 tőnyi az ismert állománya. Sajnos a szintén itt élő szirti galambok savas kémhatású ürüléke komoly veszélyt jelent az állomány számára: akár a kihalásba is sodorhatja a növényt. 

Az Eugenia paranapanemensis egy túlélő: az Atlanti-parti esőerdő felfedezettje, és a kutatók szerint a vadonban már csak három példány él belőle. A Mata Atântica erdőségének 93 százalékát ugyanis már kiirtották a terjeszkedő mezőgazdasági területek és a marhatenyészetek miatt, így nem könnyű túlélni ebben a régióban.

A növény gyümölcsei is említésre méltók: meggyes-mentolos és kissé eukaliptuszos ízvilágúak.

Az Eugenia paranapanemensis akár 27 méteresre is megnőhet, és súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. 

Sciaphila sugimotoi – Fotó: Novataxa / Species New to Science / Takaomi Sugimoto

Szintén említésre méltó a Sciaphila sugimotoi is, ami az Ishigaki-szigeten került a tudósok látókörébe. Egy heterotróf növény, ami más élőlények által előállított vegyületeket használ fel életben maradásához: a vele szimbiózisban élő gombától anélkül vesz fel tápanyagokat, hogy közben károsítaná azt. Magassága alig tíz centiméter, szeptember-októberben virágzik, és összesen 50 egyed alkothatja a teljes állományát. 

És bár Európában ez ritka, nemrég az olasz Alpok lábainál a Lombardia dolomitos hegyei közt is találtak egy új fajt, egy harangvirág különlegességet, a Campanula bergomensis-t. A Bergamótól északra eső hegyekben honos, ami biodiverzitási forrópontnak számít. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a terület egy rendkívül sokszínű és változatos élővilágnak ad otthont, és az itt élő fajok nagy része csak itt él. A nemrég felfedezett virág átlagos magassága 10-20 cm, száranként 2-4 hosszan lelógó virágot hoz, amelyeknek színe élénk lila.

Jellegzetessége, hogy olyan helyeken nő, ahol a sziklákból kiomlott kőzettörmelék felhalmozódik.

Ez sajnos igen laza élőhelynek számít, így hiába a sokszoros védettség, az erdei motorosok tevékenysége komoly veszélyt jelent a fajra, a motorokkal ugyanis a laza dolomitos talaj könnyen kimozdítható. 

Campanula bergomensis – Fotó: Phytotaxa

Nem is gondolnánk, mi mindent tárnak fel kutatók a világ számos pontján, szinte óráról órára! Mennyi szín, mennyi forma, és mennyi lehetőség ahhoz, hogy a jelenleg legnagyobb veszélyeket rejtő növénybetegségekre és kihívásokra választ adhassunk.

A sorra felfedezett új fajok ugyanis nemcsak izgalmasak, hanem adott esetben nagyon hasznosak is lehetnek: alanyként rezisztens fajták megalkotásában, a szárazság elleni küzdelemben vagy éppen a világ népességének élelmezése terén.

Ha valakit érdekel több, az elmúlt években felfedezett faj is, annak ajánljuk a Novataxa oldalát, ahol új és nemrég leírt növény- és állatfajokról olvashatunk a világ minden tájáról.

Nyitókép: 123RF