GolfÁramlat

Azért van, hogy higiénikusabban élj, mégis fertőzéseket terjeszthet

Az egyik legmegosztóbb használati cikkünk. Van, aki egyenesen rajong érte, nem is tudna nélküle élni, és vannak olyanok, akik ördögtől valónak tartják. A vitában valószínűleg sosem fogunk tudni igazságot tenni, de megpróbálunk segíteni abban, hogy tisztábban lássuk, kell-e nekünk személy szerint a törlőkendő.

A nedves törlőkendők szinte egyik pillanatról a másikra hódították meg a világot: a pelenkázótól indulva beszivárogtak az illemhelyekre, tisztítószeres dobozokba, végül a táskákba. Ma már mindenfelé és minden formában használjuk őket – a gyártók legnagyobb örömére. Az iparág ugyanis évi 15 milliárd dolláros forgalom körül számolhat, és bevétele gyorsan növekszik, ugyanis az évi 7 százalékos bővülés egy abszolút reális elvárás.

Abba már kevesebben gondolnak bele, hogy a nedves törlőkendőknek kevés köze van a korábban megszokott papírokhoz: összetételüket tekintve legalább 15-, de adott esetben 90 százalék műanyagot is tartalmazhatnak. Ez pedig azt is jelenti, hogy legalább 100 év, amíg egy-egy darab lebomlik, jobban mondva szemmel nem látható, apró darabokra esik szét. Sajnálatos tény, hogy a gyártók a csomagoláson nem tüntetik fel, hogy milyen alapanyagból készülnek a kendők, és a szabályok szerint a termékek biztonsági adatlapján sem kell feltüntetni ezt az információt. Tehát

valójában azt sem tudjuk, mit használunk.

Pár évvel ezelőtt a Tudatos Vásárlók Egyesülete utánajárt, hogy miből is tevődhet össze egy-egy ilyen termék, és egy gyártói leírás alapján az derül ki, hogy 80 százalék poliészter és 20 százalék viszkóz spunlace alapanyagot használnak az előállítás során. 

A nedves törlőkendők tehát potenciális műanyagforrások, ehhez kétség sem fér. És itt jön a következő probléma: míg a hagyományos WC-papír a víz hatására teljes mértékben szétaprózódik, és a szennyvíztelepen könnyedén kiülepedik a szennyvíziszappal együtt, a nedves törlőkendővel nem ez a helyzet. Ezzel nagy terhet rónak a szennyvíztisztító rendszerekre, a szennyvízből ugyanis még a folyamat elején el kell távolítani őket, különben eldugítják az egész gépezetet. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a nedves törlőkendők használata drasztikusan növekszik, akkor nem nehéz kitalálnunk, hogy idővel túlterhelődik a rendszer, ami beláthatatlan következményekkel járhat.

Ahogyan azonban lenni szokott, a gyártók erre is előhúztak egy joker kártyát: ma már egyre több olyan termék kapható a piacon, ami lehúzható a WC-n, és a gyártók szerint könnyedén lebomlik. Való igaz, hogy a víz hatására ezek jobban szétaprózódnak, mint elődeik, azonban már arra vonatkozóan is vannak kutatási eredmények, hogy ez mégsem olyan jó megoldás, mint amilyennek látszik.

Mert a dugulás csak egy dolog. A másik, amin el kellene gondolkodnunk, az a nem lebomló műanyag törlőkendőkön túlélő baktériumok okozta problémák. A Stirlingi Egyetem kutatócsoportja a skóciai strandokon lévő nedves törlőkendő hulladékokon székletbaktériumokat talált. Richard Quilliam professzor, a kutatás vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az olyan baktériumok, mint az E. coli vagy az Intestinalis enterococcusok gyakrabban kötődnek a műanyagokhoz, mint a természetben előforduló anyagokhoz (például a hínárhoz és a homokhoz), ezáltal sokáig életképesek maradhatnak, ami komoly közegészségügyi problémákat is okozhat. 

Jogos lehet a kérdés: hogy kerülnek oda ezek a törlőkendők? Valószínűleg úgy, hogy a szennyvízhulladékot közvetlenül a folyókba és a tengerbe engedik, különösen heves esőzések után, amikor egyes szennyvíztisztító telepek túllépik a hatékony tisztítási kapacitásukat. A kutatócsoport szerint a székletbaktériumok megtalálása ráadásul más emberi kórokozók, például a norovírus, a rotavírus vagy a szalmonella lehetőségére is utalhat, ami számos más fontos kérdést is felvethet.

Mi van egy törlőkendőben?

Gondoljuk át: amíg a vécépapírnál – jobb esetben – fel sem merül, hogy fertőzésveszélyes lehet, a törlőkendőnél ez már teljesen más kérdés, hiszen a nedves környezetben a baktériumok gyorsan szaporodnak. Ezért a gyártók kénytelenek tartósítószereket is adagolni a törlőkendőkhöz, amik a legkülönfélébb anyagok lehetnek- köztük sok kifejezetten nem kívánatos az emberi szervezet számára.

Aztán ott vannak a felhasznált nedvesítőszerek, mint például a propilén-glikol, ami nem természetes anyag, és allergiát, bőrtüneteket is okozhat. Emellett az sem ritka, hogy kőolajszármazékok vannak a zacskóban, vagy színezék, illatanyagok, különböző felületkezelő anyagok.

Többször is bebizonyították, hogy

a nedves törlőkendőkben található vegyi anyagok allergiás bőrtüneteket okozhatnak,

és az egyik legártalmasabb közülük a metilizotiazolinon, ami egyik évben az American Contact Dermatitis Society-nél az év allergénje is lett. Ez egy irritáló hatású tartósítószer, amelyet a Cosmetics Europe  szervezet ösztönzésére ma már leginkább csak lemosható termékekben használnak, de azért fel-felbukkan törlőkendőkben is… 

Érdemes kezünkbe venni egy összetevőlistát, és részletesen elemezni – lehet, hogy nagyon meglepődünk. Ma már egészen részletes adatbázisokkal is találkozhatunk, ami segítségünkre lehet a tájékozódásban. Ezek közül ajánlunk most egyet, ezt itt, ha valaki olvasna még a témában.

És mégis: bizonyos szempontból hasznos és jó találmány lehetne a törlőkendő. Tény, hogy a higiéniai elvárások igényeit maximálisan kiszolgálhatja. Vagy mégsem?

Nemrégiben egy meglepő hír látott napvilágot Norvégiában. A Norvég Közegészségügyi Intézet (NIPH) 2021-es közleményében az olvasható, hogy 239 fertőzésről született hivatalos jelentés, amiben a Pseudomonas aeruginosa baktérium fertőzése szerepel. Ez a baktérium a vizes élőhelyeket és a nedves környezetet kedveli, de előfordul kórházi intézményekben is. Az igazi meglepetés akkor érte a hivatal dolgozóit, amikor a forrás után kutatva felfedezték a szóban forgó baktériumtörzset egy bontatlan csomag nedves törlőkendőben. Később nyolc további csomagban is kimutatható volt a baktérium jelenléte, ami bebizonyította, hogy

a törlőkendőktől indulhatott a baj.

Tény: a törlőkendő ma már az egyik leginkább kedvelt kényelmi cikkünk. Gyors, praktikus, mindenhol kéznél lehet, illatos, és sorolhatnánk. De...

A kérdés, hogy megéri-e a kényelem, a gyorsaság vagy az elillanó illat mindazt a járulékos következményt és hatást, amit használatával idézünk elő önmagunk és környezetünk számára?

Ahogy az elején leszögeztük: az olvasó dönt. Én pedig csak kérek. Pusztán annyit, hogy gondoljuk át, mi fontos számunkra igazán.

Ajánljuk még:

Horgászcsaliból orvosság és superfood: a krillolaj világhódító útja

Körülbelül egy évtizede robbant be a köztudatba a krillolaj és annak jótékony hatásai. A krillek, vagy más néven világítórákok a bálnafélék és fókák egyik fő táplálékai, a világ összes óceánjában megtalálhatóak. Eleinte akváriumi haleledel és horgászcsali gyártására használták, azonban nemrégiben a gyógyszeripar is felfedezte őket.