A nedves törlőkendők szinte egyik pillanatról a másikra hódították meg a világot: a pelenkázótól indulva beszivárogtak az illemhelyekre, tisztítószeres dobozokba, végül a táskákba. Ma már mindenfelé és minden formában használjuk őket – a gyártók legnagyobb örömére. Az iparág ugyanis évi 15 milliárd dolláros forgalom körül számolhat, és bevétele gyorsan növekszik, ugyanis az évi 7 százalékos bővülés egy abszolút reális elvárás.
Abba már kevesebben gondolnak bele, hogy a nedves törlőkendőknek kevés köze van a korábban megszokott papírokhoz: összetételüket tekintve legalább 15-, de adott esetben 90 százalék műanyagot is tartalmazhatnak. Ez pedig azt is jelenti, hogy legalább 100 év, amíg egy-egy darab lebomlik, jobban mondva szemmel nem látható, apró darabokra esik szét. Sajnálatos tény, hogy a gyártók a csomagoláson nem tüntetik fel, hogy milyen alapanyagból készülnek a kendők, és a szabályok szerint a termékek biztonsági adatlapján sem kell feltüntetni ezt az információt. Tehát
valójában azt sem tudjuk, mit használunk.
Pár évvel ezelőtt a Tudatos Vásárlók Egyesülete utánajárt, hogy miből is tevődhet össze egy-egy ilyen termék, és egy gyártói leírás alapján az derül ki, hogy 80 százalék poliészter és 20 százalék viszkóz spunlace alapanyagot használnak az előállítás során.
A nedves törlőkendők tehát potenciális műanyagforrások, ehhez kétség sem fér. És itt jön a következő probléma: míg a hagyományos WC-papír a víz hatására teljes mértékben szétaprózódik, és a szennyvíztelepen könnyedén kiülepedik a szennyvíziszappal együtt, a nedves törlőkendővel nem ez a helyzet. Ezzel nagy terhet rónak a szennyvíztisztító rendszerekre, a szennyvízből ugyanis még a folyamat elején el kell távolítani őket, különben eldugítják az egész gépezetet. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a nedves törlőkendők használata drasztikusan növekszik, akkor nem nehéz kitalálnunk, hogy idővel túlterhelődik a rendszer, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
Ahogyan azonban lenni szokott, a gyártók erre is előhúztak egy joker kártyát: ma már egyre több olyan termék kapható a piacon, ami lehúzható a WC-n, és a gyártók szerint könnyedén lebomlik. Való igaz, hogy a víz hatására ezek jobban szétaprózódnak, mint elődeik, azonban már arra vonatkozóan is vannak kutatási eredmények, hogy ez mégsem olyan jó megoldás, mint amilyennek látszik.
Mert a dugulás csak egy dolog. A másik, amin el kellene gondolkodnunk, az a nem lebomló műanyag törlőkendőkön túlélő baktériumok okozta problémák. A Stirlingi Egyetem kutatócsoportja a skóciai strandokon lévő nedves törlőkendő hulladékokon székletbaktériumokat talált. Richard Quilliam professzor, a kutatás vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az olyan baktériumok, mint az E. coli vagy az Intestinalis enterococcusok gyakrabban kötődnek a műanyagokhoz, mint a természetben előforduló anyagokhoz (például a hínárhoz és a homokhoz), ezáltal sokáig életképesek maradhatnak, ami komoly közegészségügyi problémákat is okozhat.
Jogos lehet a kérdés: hogy kerülnek oda ezek a törlőkendők? Valószínűleg úgy, hogy a szennyvízhulladékot közvetlenül a folyókba és a tengerbe engedik, különösen heves esőzések után, amikor egyes szennyvíztisztító telepek túllépik a hatékony tisztítási kapacitásukat. A kutatócsoport szerint a székletbaktériumok megtalálása ráadásul más emberi kórokozók, például a norovírus, a rotavírus vagy a szalmonella lehetőségére is utalhat, ami számos más fontos kérdést is felvethet.
Mi van egy törlőkendőben?
Gondoljuk át: amíg a vécépapírnál – jobb esetben – fel sem merül, hogy fertőzésveszélyes lehet, a törlőkendőnél ez már teljesen más kérdés, hiszen a nedves környezetben a baktériumok gyorsan szaporodnak. Ezért a gyártók kénytelenek tartósítószereket is adagolni a törlőkendőkhöz, amik a legkülönfélébb anyagok lehetnek- köztük sok kifejezetten nem kívánatos az emberi szervezet számára.
Aztán ott vannak a felhasznált nedvesítőszerek, mint például a propilén-glikol, ami nem természetes anyag, és allergiát, bőrtüneteket is okozhat. Emellett az sem ritka, hogy kőolajszármazékok vannak a zacskóban, vagy színezék, illatanyagok, különböző felületkezelő anyagok.
Többször is bebizonyították, hogy
a nedves törlőkendőkben található vegyi anyagok allergiás bőrtüneteket okozhatnak,
és az egyik legártalmasabb közülük a metilizotiazolinon, ami egyik évben az American Contact Dermatitis Society-nél az év allergénje is lett. Ez egy irritáló hatású tartósítószer, amelyet a Cosmetics Europe szervezet ösztönzésére ma már leginkább csak lemosható termékekben használnak, de azért fel-felbukkan törlőkendőkben is…
Érdemes kezünkbe venni egy összetevőlistát, és részletesen elemezni – lehet, hogy nagyon meglepődünk. Ma már egészen részletes adatbázisokkal is találkozhatunk, ami segítségünkre lehet a tájékozódásban. Ezek közül ajánlunk most egyet, ezt itt, ha valaki olvasna még a témában.
És mégis: bizonyos szempontból hasznos és jó találmány lehetne a törlőkendő. Tény, hogy a higiéniai elvárások igényeit maximálisan kiszolgálhatja. Vagy mégsem?
Nemrégiben egy meglepő hír látott napvilágot Norvégiában. A Norvég Közegészségügyi Intézet (NIPH) 2021-es közleményében az olvasható, hogy 239 fertőzésről született hivatalos jelentés, amiben a Pseudomonas aeruginosa baktérium fertőzése szerepel. Ez a baktérium a vizes élőhelyeket és a nedves környezetet kedveli, de előfordul kórházi intézményekben is. Az igazi meglepetés akkor érte a hivatal dolgozóit, amikor a forrás után kutatva felfedezték a szóban forgó baktériumtörzset egy bontatlan csomag nedves törlőkendőben. Később nyolc további csomagban is kimutatható volt a baktérium jelenléte, ami bebizonyította, hogy
a törlőkendőktől indulhatott a baj.
Tény: a törlőkendő ma már az egyik leginkább kedvelt kényelmi cikkünk. Gyors, praktikus, mindenhol kéznél lehet, illatos, és sorolhatnánk. De...
A kérdés, hogy megéri-e a kényelem, a gyorsaság vagy az elillanó illat mindazt a járulékos következményt és hatást, amit használatával idézünk elő önmagunk és környezetünk számára?
Ahogy az elején leszögeztük: az olvasó dönt. Én pedig csak kérek. Pusztán annyit, hogy gondoljuk át, mi fontos számunkra igazán.
