Az év madara: a fokozottan védett böjti réce

„Fölötte élénk, fürge jószág, mely hol az iszapos partokon futkos, hol az alacsony bakacsban, vizenyős helyeken a fű között bujkál, mászkál, vagy pedig a sekély vizen úszkál s görgicsélve, tótágast vízbe fordulva keresi élelmét. Nyílaló sebességgel röpül s pompásan ért ahoz is, hogy egyenes röptéből hirtelen, mint a golyó, merőlegesen fölfelé vágódjék” – olvashatjuk Brehm leírásaiban.

Böjti réce tojó – Fotó: Flickr / peterichman

A böjti réce a récefélék családjába tartozó, kisebb termetű vízimadár. Magyarországon szórványos fészkelőnek számít,

tavasszal a böjti szelekkel érkezik hozzánk. A mocsaras, sekély vizű területeket kedveli,

elsősorban az európai lomb- és elegyes erdőkben, illetve az ázsiai erdőssztyepp- és sztyepprégiókban honos. A telet Afrikában, a Száhel-övezetben, illetve Ázsiában tölti, innen tér vissza hozzánk az idő felmelegedésével.

Böjti réce hímje – Fotó: Wikipedia / Dick Danielis

A hím és a tojó külleme nagymértékben eltér egymástól: előbbi kifejezetten díszes, míg utóbbi sokkal visszafogottabb megjelenésű. A böjti réce gácsérok a nász időszakában feketésbarna fejtetővel és fehér szemöldöksávval rendelkeznek, ami a szemük mögött folytatódik egészen a tarkóig. Hátuk szürkésbarna, a tollaik szegélyei világosak, hasoldaluk fehéres, és szárnytükrükön zöldesszürke sáv húzódik fehér szegőkkel. A tojók és a fiatal egyedek szemsávja ezzel szemben sokkal halványabb, begyük pedig sárgásfehér.

Szikes síkvidéki mocsárréteken, tavakon, nyílt vizes és ritkás növényzettel benőtt tocsogókban és elöntött mezőgazdasági földeken találkozhatunk velük,

ahol főleg magok, zöld növényi részek és gerinctelenek után kutatnak.

Böjti réce hímje – Fotó: Wikipedia / peterichman

A böjti réce táplálékának jelentős részét adják a különböző rovarok, lárvák és férgek, de a csigákat és az algákat sem veti meg, viselkedése pedig igencsak figyelemreméltó:

„Annyira megbízik bujkáló tehetségében, hogy jócskán bevárja az embert. Nyílt vízen persze idejében szárnyra kap, de ha kitapasztalta a környéket, az arra járó-kelő embereket, hát nagyon is megjegyzi magának, hogy kitől nincs mit tartania s ki elől meneküljön. A vadászt megpillantva elsiet, a halászt, a pásztort alig méltatja figyelemre”. (Részlet Brehm leírásaiból).

Az év egészét tekintve a gyomnövények magvai és a zöld növényi részek dominálnak táplálékában, de sokat köszönhetünk neki a szúnyoggyérítés területén is, hiszen jelentős mennyiségű árvaszúnyoglárvát is elfogyaszt.

Áprilistól számíthatunk fészkelésére, a fészekaljak 6-13 tojásból állnak, amiken a tojó 22-23 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók: a kelést követően (egy rövid akklimatizálódás után) anyjuk szinte rögtön a vízhez vezeti őket. Röpképességüket öthetes korukban érik el, és ekkor a család is szétrepül.

Fotó. Flickr / peterichman 

Hazánkban főleg a Fertő-tó térségében, a Kis-Balatonon, a Duna-Tisza közében, a Kiskunsági szikes tavakon, a Hortobágyon és a Bodrogzugban találkozhatunk velük.

Fotó: Flickr / peterichman

Magyarországon 2004-ig vadászható fajnak számított, de állományának csökkenése miatt 2008-ban védelem alá vették:

jelenleg fokozottan védett madarunk, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

A fészkelőhelyek csökkenése jelenti a legnagyobb problémát a faj számára: a lecsapolás és a kiszáradás nagymértékben hozzájárult a populáció méretének csökkenéséhez. A klímaváltozás sem kíméli őket: a csapadékeloszlás változása komoly problémát jelent a böjti récék számára, ráadásul a fészkelőhelyek nem megfelelő kezelése is tovább csökkenti az alkalmas fészkelőhelyek számát. A vonulási útvonalakon a vadászat tizedeli az állományt, és ha ez még mindig nem lenne elég, a megmaradt példányoknak a ragadozók folyamatos jelenlétével is meg kell küzdeniük: a vaddisznótól a borzon át a sakálig számos éhes vadász les rájuk.

Fotó: Flickr / peterichman

Ha a tél végeztével időnk engedi, látogassuk meg egy-egy jellemző előfordulási helyét, és gyönyörködjünk a faj szépségében, viselkedésében, természettel kialakított kapcsolatában – hátha jobban sikerül megértenünk és átéreznünk, hogy miért is olyan fontos a körülöttünk élő állatok védelme és értékeik megőrzése.

Nyitókép: Flickr / peterichman