Az év fáját sokan ismerősnek találják, valójában viszont kevesen ismerik

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium 2013 óta teszi közzé honlapján azt a három fafajt, melyek közül a közönség szavazással választhatja ki az Év fáját. Választásaival a Kuratórium az adott fajok bemutatása mellett azok élőhelyének védelmére is felhívja a figyelmet. 

A szavazás oldalán röviden az alábbiak szerint mutatják be a 2022-es címre pályázó három fát: 

„Kecskefűz (Salix caprea): A húsvéti barkát részben ez a faj szolgáltatja, fatermetű egyedei viszont ritkaságszámba mennek, mivel évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, s ma is igyekeznek felverődő egyedeit visszaszorítani. Egyetlen fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, az alföldön kimondottan ritka.

Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos): Hegyvidékeink üde erdeinek elegyfája, köves-sziklás, kőgörgeteges talajokon is megél. Matuzsálemi példányai többszáz éves életkorúak, jó mézelő, szárított virágzata ismert gyógytea. Intenzív felújulóképessége miatt a gazdasági erdőkben visszaszorították, a nagyvad is erősen károsítja.

Rezgő nyár (Populus tremula): Hegy- és dombvidékeink jellemző pionír fafaja, fontos szerepe van az erodált, lepusztult talajok újraerdősülésében. Tarra vágott területeken tömegesen verődhet fel, ezért igyekeznek vissza­szorítani. Elegáns megjelenésével növeli erdeink esztétikai értékét, számos faj kötődik hozzá.”

Végül a nagylevelű hárs nyert, így idén ő viselheti a megtisztelő címet!

De mit is illene tudni erről a fáról? 

Régi emlékek

Mivel a nagylevelű hársat már évszázadokkal ezelőtt is szívesen ültették díszfának, némely egyedéről középkori és reneszánsz kolostorok, paloták, udvarházak krónikáiban is olvashatunk. Számára kedvező körülmények mellett az akár több száz évig is élő hársféle igazi óriássá növekedhet, hazánkban is több hársmatuzsálemet tartanak számon.

Természetes élőhelyét a középhegységi területek jelentik, ahol más fafajokkal alkot elegyes erdőket. Viszonylag gyors növekedésű faj, amely az üde, mélyrétegű talajokon, páradús klímán érzi igazán jól magát. A kezdetben jellegzetesen kúpos formáját idősebb korban terebélyes korona váltja fel, amely akár 30-40 méter magasra is nőhet!

Érdekesség, hogy a rosszabb minőségű élőhelyeken szétterpeszkedik, és még a lehajló ágai is képesek meggyökeresedni! Évek hosszú sora alatt egyetlen fa körül szabályos liget alakulhat így ki!

Honnan ismered fel?

A hársakra jellemző, szív formájú leveleinek csúcsa kihegyezett, levélszéle fűrészes, színe élénkzöld. A többi hársfélétől a levélfonákon látható erek érzugaiban található szőrpamacsok színe alapján egyértelműen elkülöníthető: míg a kislevelű hárs esetében a szőrpamacsok barnák, ezen faj esetében fehér vagy ezüst színű.

Mire használhatod?

A hársak közül ő virágzik elsőként, virágait már június elején járják a méhek. A hársfa mézét és virágját a gyógyászatban is használják, azonban fontos tudni, hogy bár a nagylevelű hárs virágjában és mézében is találhatók gyógy-hatóanyagok, a gyógynövényként mégsem őt, hanem a kislevelű hársat tartjuk számon!

A növények világában kevésbé jártas ember előbbieket ráadásul az ezüst hárssal is könnyen összekeverheti, azonban élőhelyük alapján általában mégis könnyen eligazodhatunk a hársak társaságában. Míg a kis- és nagylevelű hársak jellemzően rosszul, vagy egyáltalán nem bírják elviselni a városok szennyezett levegőjét, az ezüst hárs kifejezetten jól tolerálja azt, így számos településen ültetik díszfaként. Gyógytea-alapanyagot pedig amúgy is csak tiszta területen gyűjtünk…

A hársak fája puha, jól megmunkálható, szívesen használják szobrok alapanyagaként. A magyarság egyik legfontosabb Boldogasszony-szobra, a Csíksomlyón található Mária-szobor is hársfából készült!