Illatos hársfavirág, gyógyító málna, zöld dió – ezeket gyűjtsd és főzd be júniusban!

Egészség

Illatos hársfavirág, gyógyító málna, zöld dió – ezeket gyűjtsd és főzd be júniusban!

Ahogyan a tavasz nyárba vált, az elvetett magok, a kiültetett palánták szépen lassan kihajtanak, termőre fordulnak, egyre több dolgot tudunk betakarítani. Az igazi munka sokszor a betakarítás végeztével kezdődik: nekiláthatunk a leszedett növényi részek, virágok, termések ezerféle feldolgozásának. Lássuk, minek lesz ideje így júniusban!

A hársfa virágjáról és gyógyászati célú felhasználásáról korábban írtunk már, a fa illatos virágzatát azonban korántsem csupán baj esetén használhatjuk: kiváló szörpöt is készíthetünk belőle! Míg orvosságként elsősorban a kislevelű hárs virágzatát gyűjtjük, szörpkészítés céljára a nagylevelű hárs fellevelekkel egybenőtt virágjait is a kosarunkba szedhetjük. (Az ezüst hárs virágzatát erre a célra se gyűjtsük, se nem gyógy, se nem finom!)

Az összegyűjtött virágokat először érdemes egy rövid időre szabad téren, árnyékos helyen kiteríteni, hogy a bennük lévő levél- és virágbogarak kirepülhessenek, így nem a konyhában kell majd őket később összevadászni! A bogártalanított virágokat tegyük egy nagy lábosba, majd öntsünk rá annyi vizet, hogy éppen ellepje őket. A virágokat érdemes (evőeszközökkel, tányérral, stb.) lesúlyozni, hogy ne ússzanak fel a víz tetejére. A kellemetlen erjedés elkerülése érdekében és az ízesítés miatt tegyünk pár karika citromot is a hársfa virágjai közé. A lábost fedjük le, majd tegyük pár napra a kamrába.

Fotó: Pixabay / Manfred Richter 

Az áztatást követően szűrjük le, és a hárslevet ízlés szerint ízesítsük cukorral vagy mézzel. Általános szabály lehet, hogy annyi kiló cukrot tegyünk bele, amennyi liter lett a szűrt lé, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek töredékének felhasználásával is kiváló szörpöt készíthetünk! A cukor mellett ne felejtsünk el egy kevés természetes citromlevet, vagy citromsavat is hozzáadni!

A mézzel, cukorral, citrommal gazdagított hárslevet forraljuk fel, majd rövid forralást követően töltsük szét előzetesen sterilizált szörpös üvegekbe. A forró, lezárt üvegeket minél hamarabb tegyük dunsztba. A hársszörpöt nyáron hűtve, télen forralva is fogyaszthatjuk!

A nyár beköszöntével eljön a málnaszezon kezdete is!

A málna szörp és lekvár célú feldolgozásának irodalma végtelen, azonban kevesen tudják, hogy számos gyógyhatása is van! Meglepően magas C-vitamin tartalma mellett számos értékes színanyagot is tartalmaz, melyek antioxidánsként segíthetik szervezetünket.

Fotó: Unsplash / Stan Slade

A gyümölcs mellett a málna levelét is érdemes gyűjteni! A Boldogasszony csipkéjének is nevezett növény használatát – mint az népi nevéből is könnyen kitalálható – elsősorban a hölgyek számára ajánlják: nem csak a várandósság okozta rosszullétet csillapítja, de izomlazító, az érfalakat rugalmasabbá tevő hatása okán a szülés folyamatát is némileg könnyebbé teheti. A levelekből készült teát mindezek mellett izzasztó, enyhe lázcsillapító hatása miatt is bárki fogyaszthatja.

Szent Iván napja előtt szedhetjük a pálinka- vagy likőr alapanyagnak való, még meg nem keményedett héjú zöld diót.

A dió akkor az igazi, ha még egy erősebb tűvel is könnyedén át tudjuk szúrni. A negyedekbe vágott diót tegyük forró vízbe, amit egy óra múlva öntsünk le róla. A sötétté vált vízzel együtt a dióban lévő, a végtermék fogyaszthatóságát jelentős mértékben befolyásoló keserűanyagok jelentős részét is el tudjuk távolítani. Az első, forró vizes áztatást követően 3 napon keresztül tartsuk a diót hideg vízben, amit naponta 3-5 alkalommal cseréljünk.

Fotó: Unsplash / Vlad Savan 

3 nap elteltével az áztatott, negyedbe vágott diót az ízlés szerint választott fűszerekkel együtt (fahéj, szegfűszeg, kakukkfű, izsóp stb.) tegyük bele jó minőségű, minimum 45 fokos pálinkába. Az üvegeket ne töltsük teljesen tele, hogy a következő időszakban rázogatással keverni tudjuk a keveréket.

A gondosan lezárt üvegeket egy hónapra tegyük meleg, kifejezetten napsütötte helyre, ahol naponta többször rázogatva szeretgessük. Az egy hónapos érlelés, kivonatolás után a készítményt szűrjük le, és ízlés szerint akár tovább is fűszerezhetjük.

Ajánljuk még:

Az „isteni földműves” étke, a boldogító köles

Az egyik legrégebben termesztett kultúrnövényünk, amely az abraktakarmánytól a madáreleségen át a legelőkelőbb éttermek konyhapultjáig minden lehetséges utat bejárt. A hatezer évvel ezelőtti Mezopotámiában is előszeretettel termesztették, innen indult hódító útjára, és jutott el Ázsián, Afrikán és Európán át a világ minden tájára. De mi okozta viszontagságos történetét, és miért ajánljuk mégis rendszeres fogyasztását?