Szuper szakkönyvek segítik ma az anyukákat. Mit egyen a gyerek, BLW táplálás, Baba étrend, anyuka legyen a talpán, aki eligazodik köztük. A védőnők sokat segítenek abban, hogyan is alakítsuk ki a baba étrendjét. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a fiatalkori elhízásnak már csecsemőkorban elejét vehetjük. Az egészséges élelmiszerek, a tudatosan összeállított étrend, a rendszeres étkezés segítenek abban, hogy a jól evő babából egészséges, ideális testalkatú gyermek, majd felnőtt váljék. De mitől lesz egy gyerek jó evő? És mitől rossz? Szabad hagyni, hogy a gyerekek összevissza egyenek, amit a kedvük diktál? Hogyan jó egy szülőnek bevezetni a gyerekeknek a különféle ízeket? Dénes Dórával az Édes pofa blog szerzőjével, funkcionális táplálkozási tanácsadóval beszélgettem arról, hogyan igazodjunk el ebben a labirintusban, mit tegyünk, hogy a gyermekünk válogatós lánglelkűből boldogan csipegető felfedező legyen, akinek később is boldogságot adnak majd az asztali örömök?
Miért van szükség táplálkozási tanácsadásra?
Egészen a rendszerváltásig egyszerűbb dolguk volt talán az anyukáknak, mert volt egyféle táplálkozási irány, voltak a nagymamák megszokott módszerei, és mindenki eszerint táplálta a gyerekeit. A kilencvenes évek elején, ahogy megnyíltak a határok, úgy szélesedett ki a táplálkozási formák palettája. Mostanra már nem könnyű eligazodni a táplálkozási trendek közt. Vannak, akik majdnem vallási szintre emelik. A sok egymásnak ellentmondó információ bizonytalanságot szül, főleg első gyermekes családoknál.
Nyomás is van rajtuk, hogy jól döntsenek, hiszen az ételek megválasztása az egészségünk egyik befektetése. A táplálkozási tanácsadó abban tud segíteni, hogy megtalálják az egészségi állapotuknak, és a családjuk igényeinek megfelelő és fenntartható étrendet. Menütervező módszert adok át, gyakorlatias tanácsokkal, a főzésre koncentrálva igyekszem mindezt egyszerűbbé tenni.
Hogyan született meg benned a gondolat, hogy táplálkozási tanácsokat adj?
Ahogyan oly sokaknak, nekem is az élet mutatott utat. Dolgoztam stresszes életem volt, nem figyeltem az étkezésre egyáltalán. Amikor aztán babát szerettünk volna, és nem jött össze, akkor indultam el egy önismereti úton és átértékeltem sok mindent. Kinyíltam a természet felé, elkezdtem tudatosan táplálkozni, foglalkozni a természetgyógyászattal, a növények és az ember kapcsolatával. Tapasztaltam, hogy rám mennyire jó hatással van az, hogy egészségesebben eszem: energikusabb lettem, lelkileg is állóképesebb, és sikerült teherbe esnem. Ezért elkezdtem mélyebben beleásni magam.
A gyerekeim mellett végeztem a táplálkozás és természetgyógyász képzéseimet, ami iszonyúan leterhelt. Nagyon nehéz tartani egy változatos étrendet ennyi feladat mellett. Ezért először magunknak próbáltam kialakítani egy működő rendszert, könnyen elkészíthető, jól variálható ételekkel, olyan verziókkal, amelyek a hozzátáplálásnál használhatók. Sok receptem gyűlt össze, ezeket az oldalamon teszem közzé, és az induló tanácsadó praxisomban is nap mint nap segítségemre vannak.
Nekem különösen tetszik, hogy nem csak holisztikus, hanem családközpontú is a gondolkodásod. Ami nem csoda, hiszen 3 gyermeked van. A különböző korú gyerekeket nem lehet kiragadni egyenként, mindenkinek külön-külön a kedvére főzni, mert arra sem idő, sem energia nincsen. Tapasztalatból tudom, én saját magam tanultam meg, hogyan lehet a kiskamaszoknak, az ovisnak, a totyogósnak és közben a családfőnek is a kedvére tenni úgy, hogy ne az egész napot kelljen a konyhában tölteni, és mindenki jóleső érzéssel álljon fel az asztal mellől.
De jó ezt hallani! Biztos nagyon kreatívan csinálod. Igen, az idő mindig kevés. Nemrég megkeresett egy elvált, kétgyerekes anya. Neki a hisztaminra kell ügyelnie, az egyik gyereke tejérzékeny, és mindkettő válogatós. Rengeteg dolga van, meg még a munkája, ezért sokszor kell bolti készételhez nyúlnia, ami a közérzetének különösen rossz. A gyerekek meg nassolnak, ez is zavarja. Őt nem azzal tudom támogatni, ha kap egy minta étrendet, hanem ha segítek kialakítani, hogyan férjen bele az életükbe a tervezés, beszerzés, főzés. És arra is törekszem, hogy az élvezetet megtalálják benne.
Ahogy láttam, a Felelős Gasztrohőssel együtt pedig még a mindezt kiegészítettétek a fenntarthatósággal is, a Zöld gyerektányér programban. Nekem ez nagyon közel áll a szívemhez, hiszen a hulladékmentesség nem csak azért fontos, hogy „megmentsük a bolygót”, hanem visszavezet a hagyományos, paraszti konyhába, ami egykor természetes volt. A szezonális alapanyagok, a maradékmentesség a család gazdaságos működésének az alapvető záloga. Valamikor ez teljesen természetes volt, ma viszont fel kell rá hívni a figyelmet, és tanulni kell, de nagyon megéri!
Hamarosan folytatódnak is ezek az előre mutató beszélgetések, mert mi is érezzük, hogy erre a tudásra egyre nagyobb szükség van. Sok olyan fogalomra nyitjuk rá a szemet, mint az általad említett szezonalitás, ami az utóbbi időben sok vendéglátóhelynek lett a hívószava, mint valami trendi, új vendégcsalogató. Utánanézünk, mi van valójában e szó mögött, mit jelent otthon, az egészségünknek, a tudatosságunknak a szezonalitás? Ami egyet jelent a friss, hazai, lehetőleg helyben vagy a közelben termett, jó minőségű élelemmel, a jó étel alapjával. Hasonlóan járunk körbe sok témát, érthetően, és az étkezésünk nyelvére lefordítva.
Van-e rossz evő? Nemrég jelent meg a könyved „Nincs olyan, hogy rossz evő” címmel, tehát ez meg is adja a választ a kérdésemre. Mégis hallunk ilyenről, nekem meg más a tapasztalatom, az én életemben körülöttem csak olyan gyerekek voltak, akik mindent megettek, válogatás nélkül és jó étvággyal.
A címet nem provokációnak szántuk a kiadóval, hiszen sajnos vannak igen nehéz helyzetek, evészavarok kicsi korban is. Inkább az optimizmusom jelenik meg benne. Arra mutatok módokat, hogy a szülő hogyan tudja támogatni a folyamatot, hogy a gyermeke felfedező evő legyen, örömmel fogadja az ételeket. Önbizalom-növelő ötletek adnak tippeket ahhoz, hogy a szülők eligazodjanak a saját gyermekük étkezési szokásaiban. Hogyan lehet egy hagyományos ételen keresztül ízeket tanulni, milyen egy játékos ízgyakorlat, hogyan kérhetünk igazi visszajelzést az apróságtól? Sokan nem is gondolnak arra, hogy az evés is fejleszthető készség, a gyerekek élvezik, ha egyre ügyesebbek, ha rájönnek, hogy egy újabb érzékszervükkel tudják felfedezni a világot. Ez az első 7 évben nagyon fontos, hogy kapjanak olyan mintát, amiből ki tudják csipegetni mindazt, ami később meghatározó lesz az életükben.
Szabad-hagyni, hogy a gyerekek összevissza egyenek, amit a kedvük diktál? Hogyan jó egy szülőnek bevezetni a gyerekeknek a különféle ízeket?
A szülőkön nagy a nyomás. Az előző évtizedek szigorúsága után most egy megengedőbb, lazább szemlélet jellemző. De amikor ezzel túlzásba esünk, az sem jó, mert a gyerekeknek továbbra is szükségük van a biztonságot adó keretekre. Jó, ha partnerek vagyunk, de nem hagyhatunk a gyerekre mindent. Az az agyterület, a prefrontális kéreg, ami az önszabályozásban, a kontrollban részt vesz, kisgyerekkorban még nincs a megfelelő fejlettségi szinten.
Nagyon szeretem Ellyn Satter dietetikus „Megosztott felelősség” modelljét. Ezt be is mutatom a könyvemben. Eszerint a szülő felelőssége meghatározni, mikor, hol, mit kínál, és a gyerek kompetenciája, hogy abból mit eszik meg, milyen sorrendben, mennyit.
Amikor szokatlan ízeket kíván, például májkrémet banánnal, vagy sós mákostésztát, hogy csak párat említsek a klienseim elmondásaiból, abban érdemes a kedvére tenni, mert tápanyagszükségletekről üzenhet a szervezete.
És ha olykor kipróbálna valami újat, akkor annak is adjunk teret. Például fültanúja voltam, amikor egy kisfiú egy svédasztalról grill zöldségeket szeretett volna választani, és azt mondta az édesanyja, „te azt nem is szereted". Ilyenkor szedjünk neki még akkor is, ha végül nem eszi meg. Szuper, amikor valami újra, valami egészségesre kíváncsi.
Nemrég szembesültem vele, hogy divat a maszatolós torta. Egy olyan krémes, színes, puha torta, amit az 1-2 éves apróságoknak készítenek a születésnapjukra, amibe aztán nyugodtan belemászhatnak, magukra kenhetik, maszatolhatnak kedvükre, míg a család boldogan fotózza őket. Mit gondolsz erről?
Ez jópofa. A környezet megismerésének fontos része minden szenzoros élmény. Beleértve az ételek színe, illata, állaga, hangjai. 1-2 éveseket támogatnám ebben, hogy legyen alkalmuk játszva nyammogni a szülinapi tortájukat, főleg ha nincs tele ételfestékkel. Az ételkészítő foglalkozásaimon olykor pont az ellenkezőjét látom, hogy vannak kicsik, akik nem állhatják, ha a kezük macsukás lesz. Ha ez egy gátlás, akkor az érdemes oldani.
Akinek jól esik a maszatolás, amiatt meg néha a család aggódik, hogy majd mindig így akar enni. De nem. A maszatolós korszaknak vége lesz magától is, és a gyerekben ébred a vágy, hogy szintet lépjen.
A családok, a nagyszülőket is beleértve sokat tudnak tenni azért, hogy a gyerekeknek az evéssel harmonikus kapcsolatuk legyen, és szerethető legyen nekik az az étel is, ami egészséges. Ebben örömmel támogatom őket a tanácsadásomon, ételkészítő foglalkozásaimon. A gyerekeink egészségének megalapozása az étkezési szokásokon keresztül, már a várandósság idejétől fogva a mi kezünkben van, ezt mindig szem előtt kell tartani!
