„Hogy nem birt jobban elterjedni, nem e főzelék minőségén múlt, hanem bizonyára azon, hogy egyrészt nem ismerik termesztési módját, másrészt nem tudja a kertészkedő közönség, hogyan kell elkészíteni asztalra” –olvashatjuk ennek magyarázatát.

Pedig termesztése nagyon egyszerű, mindössze egy dologra kell figyelni: „Ahol a talaj a természettől nem eléggé nedves, ott többszörösen locsolni kell, a talaj pedig jó tápláló erőben legyen, hogy gyorsan nőjjenek a növények, annál zsengébbek lesznek szárai és levélbordái, melyek a kellemes ízű, jó főzeléket szolgáltatják a főzelékkedvelők nagy örömére” – hangzik a korabeli jótanács.

Ezen időszak feljegyzéseit olvasva egészen izgalmas feldolgozási módokkal is találkozhatunk: „Ha már gondosan megtisztítottuk és hideg vizzel tisztára többször megmostuk, forró vizbe rakjuk, úgy, hogy ez egészen befödje, de mindjárt ismét kivesszük belőle anélkül, hogy felfőznek, lehagyjuk róla a vizet csepegni és egy húsörlő gépen keresztül törjük… Most vaj- és búzalisztből rántást készitünk, a mángoldot azon vizesen beletesszük, sót és borsot is teszünk bele és folytonos keverés közt 5 perczig főni hagyjuk. Néhány kanál savanyu tejfölt forralunk végre fel vele” – olvashatjuk A Kert hasábjain.

Főztek belőle alig 15 perces erőételt is: ehhez a leveleit a spenóthoz hasonlóan használták fel. A leforrázott leveleket felvágták, majd vajon üvegesre pirított hagymához adták – egy kevés liszt és húslé hozzáadása után. Csipetnyi só és bors, alig negyed órányi főzés és már készen is van. De alkalmasnak bizonyult a spárga pótlására is: a mángold-bordákról a hártyát lehántolták, majd keskeny szeletkékre hasították, sós vízben puhára főzték, lehűtötték, a vizet lecsepegtették és azután vajmártásban petrezselyemmel még tovább főzték. Végül tálalás előtt egy kevés savanyú tejfölt és tojássárgáját habartak bele.

A mángold nem csak a konyhában bizonyult nagyon hasznosnak, hiszen a kacsatenyésztők kedvelt növénye is volt. Történt ugyanis, hogy a fiatal kacsáknak nem tudtak mindig állandó friss, gyenge rostú, összevágott zöldtakarmányt biztosítani, így a mángold volt az a növény, amivel ezt helyettesítették.

„Június közepétől, amikor az egyéb zöldtakarmányok már kezdenek megfásodni, a fiatal kacsák és a többi szárnyasbaromfi számára nincsen megfelelő fiatal zöldtakarmány, a mángold takarmányozható. A mángold leveleit vastag, húsos levélnyelükkel és levélerezetükkel együtt takarmányozzuk. A baromfi a húsos levélnyelet összeszecskázva nagyon szívesen fogyasztja, semmi hulladékot nem hagy belőle. A levelek a gyökérfejből törnek elő. Minden alkalommal a külső, legnagyobb leveleket kell takarmányozásra letörni, így a gyökérfejekről egészen októberig friss levelet kaphatunk” – olvashatjuk. Sőt,

a szakemberek szerint a mángold étrendi hatása szinte felbecsülhetetlen volt: sok szénhidrátot, C- és K-vitamint biztosított az állatok számára.

Érdekesség, hogy még a hatvanas években is bizalmatlanság övezte a fajt – így írnak róla egy csehországi eset kapcsán: „És jóllehet nem egy csehországi város piacán évenként feltűnik az ízletes zöldségfajta, a fogyasztók bizalmatlanok, előítélettel viseltetnek az óriáslevelekkel szemben, mint minden újdonság esetében. „Menjen azzal a tehéneledellel!” – tiltakozott egy kevésbé udvarias vevő, akinek a zöldség értékesítő dolgozója mángoldot ajánlott megvételre. Pedig tévedett az elfogult piacjáró! Hogy eloszlassa a fogyasztóközönség indokolatlan idegenkedését a zöldségújdonsággal szemben, a Dymakury-i szövetkezet elnöke minden látogatójának ingyen és díjmentesen hajlandó egy vacsorára való mángoldot nyers állapotban átengedni”- lepődhetünk meg a beszámolók alapján.  

A leírásokból az is kiderül, hogy a sikeres „propaganda-hadjáratának“ meglett az eredménye:

Poděbrady világhírű fürdőjében még a diétás betegek étlapjára is kitűzték a mángoldot: a főtt mángold gyökeret rebarbara helyett tálalták a pácienseknek.

És bár azóta sok finom recept született meg a tápláló zöldség felhasználásával,  talán még a mai napig sem kapta meg az őt megillető helyet asztalunkon. Pedig a mángoldból nemcsak főzelék készíthető, hanem például tölteni is lehet: főtt rizsből, dinsztelt hagymából, egy marék dióból, fokhagymából, petrezselyemből és sóból, borsból ízletes tölteléket készítünk, és ezt töltjük bele a mángold levelekbe. Kevés vizet öntünk alá, és meglocsoljuk egy kevés olajjal. Előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük, öntetként pedig egy gerezd zúzott fokhagymát és sóval ízesített sűrű joghurtot adunk hozzá.

Fotó. 123RF 

Hasonlóan izgalmas a sörbundás mángold is: a mángold leveleket alaposan megmossuk, a szárukat rövidebbre vágjuk, és lisztből, tojásból, sörből, sóból és borsból készített palacsintatésztába forgatjuk. Olajat hevítünk egy serpenyőben, a leveleket bemártjuk a masszába, és a forró olajban kisütjük őket.

A mángoldnak magas az A-, B1-, B2- és C-vitamin tartalma, de cukrot, pektineket, szerves savakat, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot is tartalmaz – értékes tápanyagforrásunk.

Receptajánlónk:

Sóska-, spenót-, mángoldfőzelék

A sóskából, spenótból, mángoldból frissítő nyári vacsora készülhet!

Rakott tarja mángolddal és krumplival

Ezúttal is megéri együtt sütni olyan alapanyagokat, amik magukban is megállnák ugyan a helyüket, de egymást erősítve még különlegesebb ízkavalkádot hoznak létre. 

Csángó galuska

Nyisztor Tinka receptje

Nyitókép: 123RF