Eleonore Schmitt arra vállalkozott, hogy nem csak beleássa magát a Biblia tányérjainak rejtélyeibe, hanem ezzel együtt megismeri a távoli korok emberének életformáját, a táplálék jelentőségét a bibliai időkben. Az ókori egyiptomi és mezopotámiai képi ábrázolásokat is tanulmányozta, itt további utalásokat talált az életvitellel és a táplálkozási szokásokkal, alapanyagokkal kapcsolatban.
Ezek az ételek legtöbbször szerény, egyszerű fogások. Teljes tápértékű ételek, amelyek elkészítése bő teret ad a fantáziának.
Mit adhat nekünk ez a könyv, miért jó tanulmányoznunk egy ilyen, történelmi és vallási alapokon nyugvó szakácskönyvet? Épp azért, mert a receptek egyszerűek, és miközben elkészítjük őket, a bibliai történetek is velünk lesznek. Persze némi útravalót, lelki táplálékot is kapunk közben, ami nem utolsó szempont.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nem véletlen, hogy ez első fejezet a mindennapi kenyerünkről szól, a bibliai ember alap táplálékáról. „A kenyér a vendégbarátság jele. Hiszen azok az emberek, akik együtt étkeztek, bizonyos mértékig már elköteleződtek egymás iránt. A leggonoszabb lator az, aki elárulja azt, akinek a kenyerét ette” – olvashatjuk a szerző tollából.
A Bibliában négyféle kenyérgabonával találkozhatunk: árpával, búzával, tönköllyel és kölessel.
Sára egyszerű lángosa mellet megtaláljuk a pünkösdi ünnepi kenyér receptjét, amelynek elkészítése sem ördöngösség. A fáraó vajas keksz és a madárfészek olyan finomságok, amelyek bármely ünnepnapon ma is megállják a helyüket. Sőt, ez utóbbi még trendi is, hiszen a pisztácia adja meg a savát-borsát, amely mag az utóbbi időben igen népszerű lett a cukrászok és a pékek körében.
Ezékiel kenyerének receptje – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nekem nagyon megtetszett a könyvből Ezékiel vegyes lisztből készült kenyere, amelyben a búzaliszt mellett köles-, tönköly-bab- és lencseliszt is szerepet kap.
A hosszan kelesztett tésztából nagyon jó textúrájú, finom és fehérjében gazdag kenyeret süthetünk.
„És mondanám: kiviszlek titeket… tejjel és mézzel folyó földre” – kezdi a szerző a tejtermékeket felvonultató receptek sorát. Megtudhatjuk a bibliai ember főként kecske- és juhtejet fogyasztott, és a sajt a hadrakeltek ellátásában játszott nagy szerepet. A tojások pedig legtöbbször a vadmadarak fészkeiből kerültek a konyhába, de arról, hogy milyen tojásételeket készítettek, nem maradtak feljegyzések. Így Eleonore Schmitt ez esetben a képzeletére támaszkodik, és maga ajánl olyan fogásokat, amelyek ott lehettek akár Mózes vagy Péter asztalán.
Poréhagyma saláta – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A bibliai konyhában nagy szerepet kapott a lencse, és a többi hüvelyes. Ezek a termések a világ minden táján az alapélelmezés részét képezik, de minden földrészen más és más hüvelyest részesítenek előnyben. A bibliai esetében a lencse, a bab, a csicseriborsó adta az alapot a különféle ételeknek.
A könyv részletesen kitér arra is, hogy a magas fehérjetartalmú hüvelyes termések csak akkor szolgáltatnak számunkra teljes értékű tápanyagforrást, ha megfelelő módon készítjük el őket.
Hiszen ahhoz, hogy az emberi szervezet az optimális összetételű fehérjeforráshoz jusson, szükség van még olajos magvakra, gabonára vagy tojásra. Az olívaolajjal és zamatos fűszerekkel együtt főzött Jákob lencsefőzeléke, a hántolt árpával készült, majoránnás Barzillai lencséje kitűnő példák erre. Dániel pikáns lencse-labdacsai nekem azonnal belopták magukat a szívembe, és különféle mártások kíséretében szoktam kínálni őket. A ropogós labdacsok olyan ízletesek, hogy a húsevőket is meghódítják!
Dániel pikáns lencse-labdacsai – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
„A növényfélék a Bibliában azok az élelmiszerek, amelyek szinte semmilyen tabu alá nem esnek. Nincs tisztátalan fajta köztük ezért fogyaszthatók” – áll a „Jobb a paréjnak élete” című fejezet bevezetőjében. Az itt felvonultatott recept-arzenál jobbára tényleg nagyon egyszerű zöldségételt kínál, amelyekben szinte mindenhol ott van valami szokatlan, valami egészen egyedi fűszer, vagy elkészítési mód. Ilyen a mentás uborkasaláta, vagy a póréhagyma saláta, amelyben a vajon párolt hagyma zamatát az őrölt koriander, kurkuma és oregánó emeli ki.
A szerző javasolja, hogy a póré és az újhagyma zöldjét ne dobjuk el, hanem használjuk fel a húsleves vagy a hüvelyes főzelék ízesítéséhez.
Nekem ez a póréhagyma-saláta a lencsefőzelék tetejére halmozva is nagyon tetszett! Az egymásnak ellentmondónak tűnő ízek itt úgy kerültek rokonságba, hogy valami egészen izgalmas és újszerű kombinációt fedeztünk fel benne.
Poréhagyma saláta – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Meglepő a receptek közt az oroszlánfog és a katángkóró leveléből komponált saláta. Az oroszlánfog (Leontodon hispidus) a gyermekláncfűhöz hasonló, ám nyáron nyíló, sárga virágú növény, amely levelei nyersen vagy megfőzve fogyaszthatók. A katáng (Cichorium intybus) a nyári hajnalokon égszínkék, ragyogó virágaival hívja fel magára a figyelmet. Leveleit salátaként, megtisztított, megszárított gyökerét kávépótlónak használják. Az oroszlánfog-saláta vagy a párolt katánglevelek receptje nyári időszakban feltétlenül kipróbálásra érdemesek, főként, ha a közelünkben gazdagon díszlik bármelyik növény.
A Bibliában sokféle gyümölcsről olvashatunk, a könyv legtöbb gyümölcsös receptjében sült gyümölcsökkel találkozhatunk. Nekem ez azért kedves, mert nagyon szeretem a megsült gyümölcs zamatát, amelyben karamellizálódik a cukor, és akár melegen, akár hidegen egészen más élményt nyújtanak, mint a friss. A füge, a datolya, a birs vagy az alma megsütve egyaránt finom. Egy-egy éppen odaillő fűszerrel társítva pedig egészen új oldaláról ismerhetjük meg a kedvenc gyümölcseinket!
Dániel pikáns lencse-labdacsai – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A Biblia fűszereiből csak azokat ismerteti a szerző, amelyek ma is ismertek, és kaphatók, hiszen az ételek csak így készíthetők el. Az ánizs, a kapor, a koriander, a kömény, a babér meg a menta mind olyan ízesítők, amelyekkel visszaidézhetjük a több mint 2000 évvel ezelőtti korszak kulináris világát. Ide tartozik a sáfrány, a kurkuma, a mustár és a boróka is. „A húsvéti bárányt csak keserű növényekkel szabad fogyasztani, áll Mózes II. könyvében, a növényeket tavasszal a hegyeken kell gyűjteni” – írja a Példabeszédek könyve 27, 25.
Hasznos tudnivalókat olvashatunk a Palesztinában vadon termő fűszerekről, mint a fehér üröm, amelyet csak kis mennyiségben szabad adagolni, a különféle kakukkfüvekről, a mályvákról, az oregánóról, a csomborról.
A barangolás az Ó- és az Újtestamentum gasztronómiai kincsestárában nem kínál nekünk elképesztő íz-orgiákat. Elkészítésükhöz nem szükséges magas szintű konyhai tudás. Éppen az benne a csodálatos, hogy mindennapi, jó alapanyagokból, egyszerű módszerekkel elkészíthető recepteket kínál lelki útravalóval együtt. Így pedig más íze lesz a tál lencsének, a mindennapi kenyérnek, a báránysültnek is.
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
Céklás receptek: izgalmas alapanyag, kevés kalóriával
A folyékony arany ereje – mi mindenre jó az olívaolaj?
Saláták méltósága – a rögtönözés szabadságával
