Bármikor egy mediterrán országban járok, mindig rácsodálkozom az étkezésükre. Nemcsak a „mit”-re, de a „hogyan”-ra is. Az olívaolaj, a saláták, a gyümölcsök és a sajtok könnyedsége nemcsak ízükben, de a tálalásban is megmutatkozik, amikor egy nagy fatálon kis szeletekre feldarabolt vagy maroknyi porcióra kimért finomságokat eszegetünk egy tengerparti kis étterem teraszán a naplementében…
És mégis jóllakunk! Eszünk egy kicsit ebből, egy kicsit abból, zöld, piros és fehér szószokba mártogatunk a végtelenbe nyúló beszélgetések közben.
Már csak a szemünk kívánja, mégis bekapjuk az utolsó szelet sonkát, az utolsó szem olajbogyót, az utolsó darab baguetteet, az utolsó falat sajtot.
Fotó: Pixabay / Hua Lam
Sós falatok kis tányérokon
Bár a legtöbb mediterrán ország kínálatában megtalálható, a tapas valójában a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége. A legtöbb bárban és étteremben általában a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle lehet, valójában bármi lehet a tányéron, amit kis adagokra fel lehet osztani – apró szendvicsek, kolbászkák, sonkák stb. A mediterrán országokban élők számára ez teljesen természetes, gyakran beülnek a kedvenc bárjukba, hogy borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsáljanak.
A tapast jellemzően előételként vagy snack formájában szolgálják fel, de az étkezés főfogásaként is tálalhatjuk, például a vendégeinknek. Lehet hideg (például olívabogyó és sajt) vagy forró (például rántott vagy sült húsfalatok, gombafejek).
A szó eredetéhez több történet is tartozik, ezek közül az egyik legelterjedtebb változat szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele az ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul „tapa”, s valószínűleg innen ered a „tapas” elnevezés.
Fotó: Pixabay / Adonyi Gábor
Egy hasonló történet szerint az eredeti tapasok vékony kenyér- vagy hússzeletek voltak, amelyekkel az andalúz tavernák sherry-ivói letakarták a poharukat, amikor nem ittak belőle. Ezzel akadályozták meg, hogy a gyümölcslegyek körbezsongják az édes sherry-t. A sherry borítására használt hús általában sonka vagy chorizo volt, amelyek nagyon sósak voltak és fokozták a szomjúságot. Emiatt később a csaposok és az étteremtulajdonosok különféle harapnivalókat készítettek sherryvel tálalva, így növelve alkoholeladásaikat. A tapas végül ugyanolyan fontos része lett az iszogatásnak és a vendéglátásnak, mint maga a sherry.
Hagyományos spanyol tapas-válogatás
A tapas tehát valójában az ételek felszolgálásának stílusára utal, nem pedig a konkrét ételekre. Igen, akár még tepertőt vagy abáltszalonna-falatkákat is rátehetünk a tálcánkra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan klasszikus ételek, amelyeket bármelyik tisztességes tapas bárban megtalálhatunk.
Fotó: Unsplash / Annie Spratt
Vannak ugyanis tipikus tapasok, amelyeket a legtöbb hagyományos, spanyol tapas bárban megtalálhatunk. Ilyen például a patatas bravas. A patatas bravas körülbelül két centiméteres kockákra vágott burgonya olajban kisütve. Melegen, fűszeres paradicsomszósszal tálalják.
A boquerones vagy boquerones en vinagre ugyancsak közkedvelt tapas. Az étel központi összetevője a boquerone, vagyis a friss szardella.
A filéket ecetben vagy ecet és olívaolaj keverékében pácolják, majd fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik. Ismerős lehet a calamares a la romana vagy más néven rabas, ami valójában a sült tintahalat jelenti. Melegen, friss citrommal tálalják, amit evés előtt csepegtetnek a tintahal-falatkákra. A chopitos vagy a puntilla is egy jellegzetes szereplője a spanyol tapas-kínálatnak. Apró, a tintahalak családjába tartozó halak ezek, amiket lisztes bundában kisütnek és meleg tálalnak – természetesen friss citrom kíséretében.
Fotó: Unsplash / Iñigo De la Maza
Megtévesztő a neve a tortilla de patatas-nak, mert ebben az esetben nem a Mexikóból ismert tortilláról van szó. Ez a spanyol tortilla sokkal inkább hasonlít a francia quiche-re, ami egy omlós tésztaágyon elhelyezett, gazdag feltéttel megpakolt, tejszínes tojással összesütött lepény. A spanyol tortilla valójában egy kéreg nélküli quiche, amit tojásból és burgonyából, olykor egy kevés hagymából készítik – természetesen változatos ízesítésben.
A pinchitos vagy pinchos morunos a kebabhoz hasonlít. Kis húskockákból áll, amiket nyársra fűznek (ez spanyolul pincho), ezeket hagyományosan faszénen sütik meg.
Valójában bármilyen húsból elkészíthető, Spanyolországban a sertéshús a legnépszerűbb, de csirke- és marhahúsos változata is létezik. A jamón serrano az egyik legismertebb és legnépszerűbb spanyol sonkafajta, ami fehér sertésből készül. Nevezik még jamón blancónak is. A jamón ibérico ritkábban megtalálható, ez fekete sertésből készül. Tapasok és szendvicsek közkedvelt alapanyaga.
Fotó: Unsplash / Farhad Ibrahimzade
A legtöbb tapaskínálatban megtalálható az ensaladilla rusa. Ez valójában az orosz hússaláta spanyol verziója, ami burgonyasaláta majonézzel, borsóval, sárgarépával és olajbigyóval, no és tonhallal, vagy más tengeri herkentyűvel. A pimientos del padrón jelentése padrón paprika, más néven Herbón paprika, ami egy, az északnyugat-spanyolországi Padrón településről származó paprikafajta. Apró zöldpaprikáról van szó, amit sós olívaolajon megsütnek, esetleg tovább fűszereznek.
Előfordulhat, hogy csípős paprikát tálalnak fel, ezt a spanyol konyhában sosem lehet tudni…
A chorizo al vino jelentését nem nehéz kitalálni, borban megfőzött kolbászkarikákról van szó. E mellé érdemes kenyeret rendelni, ami felszívja a szószt és a zsiradékot. Végül, de korántsem utolsó sorban érdemes megismernünk még a croquetas-t, ami nem más, mint egy henger alakú, bundázott és bő zsiradékban sütött étel. Elnevezése természetesen a francia krokett szóból származik, de ez esetben nem valamilyen burgonyaköretről van szó. A spanyol croquetas esetében ugyanis zöldségek és fűszerek vannak összefőzve besamel szószban, ezt sütik ki a tojásos-lisztes-zsemlemorzsás panírban.
Nyitókép: Pexels / Doğu Tuncer
Ajánljuk még:
