Savanyú halleves harcsamájgombóccal

Gasztro

Savanyú halleves harcsamájgombóccal

Jahni László receptje

Hozzávalók

Alaplé:

  • 1 harcsa csontjai (kb. 2,5-3 kg-os hal esetében)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 1 liter víz
  • 1 csokor petrezselyemszár

A gombóchoz:

  • 30 dkg harcsamáj
  • 30 dkg szikkadt kovászos kenyér (héj nélkül)
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 tojás
  • frissen őrölt bors

  • A mártás sűrítéséhez 10 dkg hideg vaj
  • A mártás ízesítéséhez néhány csepp különleges ecet

 

 

 

Tovább olvasok

Elkészítés

Az alapléhez először a bort öntjük egy lábasba, és alaposan elforraljuk, szinte semmi se maradjon belőle. Ezután felöntjük egy liter vízzel, és beletesszük a harcsacsontokat, illetve a felaprított hagymát és petrezselyemszárat.  Kb. fél órát főzzük, amíg a lé kifehéredik, és a maradék halhús a csontokon megfő. Az alapléhez adjunk sót is, de óvatosan, mert a végén mártássá kell redukálnunk.

Amíg az alapé elkészül, megcsináljuk a gombócokat is. A harcsamájat egy késsel lekaparjuk, a benne lévő ereket kiszedjük. A kenyeret felaprítjuk, és meglocsoljuk az alaplével. Ha megázott, akkor a májhoz keverjük. Hozzáadjuk a tojást, fűszerezzük sóval, frissen őrölt borssal és petrezselyemmel. A kezünkkel alaposan összedolgozzuk. Ezután nagyobb gombócokat formázunk belőle, és meggőzöljük. Ezt csinálhatjuk hagyományosan egy pelenka és egy tál segítségével, de használhatunk bambuszgőzölőt is.

Ha az alaplevünk elkészült, leszűrjük, és elkezdjük sűrűre beforralni. Ha már megfelelő az állaga, akkor beledobjuk a hideg vajat, és az edényt rázogatva, közben pedig egy kézi habverővel keverve selymesre keverjük. Teszünk hozzá néhány csepp különleges ecetet is.

Az elkészült gombócokat a mártással tálaljuk.

Ajánljuk még:

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.