Kölyökkonyha – jó szóval oktasd!

Hogyan lesz a gyerekből konyhatündér, főzni tudó és szerető felnőtt? Engedd be a konyhába már kicsiként. Mindig van olyan feladat, amit a pici is el tud végezni. Persze, ehhez az kell, hogy lássa, a családtagok olykor a konyhában tevékenykednek. Mégpedig örömmel.

A nyári szünet különösen alkalmas ilyen tevékenységekre. Nálunk például mindig a zöldborsóval kezdődött a szünidő.

Tovább olvasok

Borsófejtés, borsóleves főzés. Aztán bodzavirág, cseresznyeszedés, magozás. Igen, olyankor alig maradt borsó, ellenben egy-két mag a cseresznyék között. Ezzel indítottunk, és azután sorra következtek a zöldségek, gyümölcsök. Belejöttek a tisztításba, és hogy ne legyen olyan egyhangú, készült is belőle valami finom, amit ők kevertek, sütöttek, főztek. Imádták, és a nálunk lebzselő gyereksereg is.

Kölespuding dínó – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Persze, könnyű nekem, mondhatnák, hiszen akkortájt jelent meg a gyerekeknek szóló szakácskönyvem, benne voltam a „kölyökkonyhában” rendesen. Ám a gyerekekkel való főzőcskézésre, közös munkálkodásra mindenki számára nyitva van a lehetőség, nem kell hozzá ilyen konyha-irodalmi előélet.

Vannak főzőtáborok is, kiskukta-tanfolyamok, amit legtöbbször imádnak a csemeték, mert jó társaságban, izgalmas dolgok születnek a kezeik között. Remek lehetőségek a nyárra!

De a legjobb mégis, ha odahaza, a mama vagy a nagyi mellett sajátíthatják el az első mozzanatokat.

Ilyenkor nem csak technológiai folyamatok helyes elvégzését és a tudást adjuk át. Nem is gondolunk talán erre. A mozdulatokban, az ízekben generációk örökségét, lenyomatát örökítjük át, teret adva annak, hogy ők vigyék tovább, és alakítsák kedvükre.

Tojáskrémes pipeszendvics – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Észrevétlenül kezdenek hasonlítani ránk, és ragad rájuk a hagyomány, a tudás.

Nálunk a sajátjaim mellett mindig voltak nyári vendéggyerekek is. Együtt főztünk, együtt sütöttünk. Pucolták a zöldséget, gyúrták a tésztát. Töltötték a paprikát, díszítették a tortát, és csuda jókat beszélgettünk közben. Imádtak visszajárni, és én is hálás szívvel gondolok ezekre az időkre. Pedig rengeteget takarítottam, pakoltam utánuk, és mindent felfaltak.

Most, hogy már mindannyian felnőttek, a saját útjukat járják, most látom, hogy ezek a magvak, amiket akkor vetettem, szárba szökkentek. Mert egy ideig jöttek rendre a kérdések, a legfurcsább időpontokban. Mitől ragad le a palacsinta, ha villanytűzhelyen sütöm, nem gázon? És ha az egész széjjelszakadt, akkor az tényleg lehet még császármorzsa? Hogyan lehet a paradicsomlevesből eltüntetni a lisztcsomókat? Hogyan rétegezzem a rakott káposztát, mi jön a káposzta után, a hús vagy a rizs? Vettem csirkemájat, és van hozzá valami: az tényleg a csirke szíve? És azt bele lehet főzni a húslevesbe? Kigyulladt és lángolt a sütőpapír, amit a pizza alá tettem. Azért a pizzát megehetjük, ugye? A lángokat egy konyharuhával eloltottuk persze, ne aggódj.

Tökös nutellás szendvicsek – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések érkeztek sok éven át, a receptkérések mellett. Ma pedig az egyik zseniális kocsonyával, a másik tökéletes rakott krumplival érkezik. A harmadik szuvidált báránygerincet rakosgat a mélyhűtőnkbe. Karácsonyra bejglit kapunk ajándékba, de milyent! Akik egykor nálunk nyaraltak, tőlük érkezett eperlekvár, és olyan bodzavirágos almazselével állítottak be, hogy csak néztem. Meglepetésként kókusztekercset tettek az asztalra. Mind imádnak főzni, próbálkoznak a kertészkedéssel. És már a saját kis apróságaik ágaskodnak a konyhapultnál.

Sőt, biztonságos konyhai tanulótornyot fabrikálnak saját kezűleg, videó alapján, hogy együtt lehessenek az ételeik születésénél.

Kell ennél több bizonyíték arra, hogy vannak dolgok, amik örök körforgásban tartják az életet? És hogy semmi extra nem kell ahhoz, hogy a gyerekből konyhatündér vagy főzni szerető felnőtt legyen.