A gyerekeimmel ennél is nagyobb szerencsém volt, sose volt gond, hogy MIT esznek, nem válogattak, ették a zöldséget, a gyümölcsöt, a sajtokat, a húst. Egyformán örültek a csokis piskótának és a tejszínes spenótos tésztának is, ahogy a bableves is menő volt és a szilveszteri kocsonyát is befalták, egészen kicsi gyerekként is. De azért láttam, más családokban mekkora gond lehet, amikor a fejlődésben lévő gyerek nem eszik eleget, nem eszik megfelelő módon és szélsőséges módon ki akar zárni az étrendből valamely ételcsoportot. A zöldséget például, ami lássuk be, az egyik alapja az egészséges táplálkozásnak.
Hogy az elutasításnak egyik vagy másik gyereknél mi lehet az oka, kívülről rátekintve nehéz lenne megállapítani, az azonban belátható, hogy az áldott, tápláló anyatej édes íze után a gyümölcsök mindenképp vonzóbbak lehetnek a gyerekek számára, mint például a semmilyen ízű tök, vagy a kicsit vad ízvilágú brokkoli.
Ami személyes tapasztalat, és az akkori anyagi helyzetemből fakadt, hogy nem jutott sok pénz a konyhára, így mindennap főztem, és csak minimálisan vásároltam KÉSZ terméket a családi asztalra, ahogy édességre se nagyon költöttünk.
Nem volt tele a hűtő édes desszertekkel, rudival, ahogy a konyhaszekrényből se dőltek ki a csokik.
Volt persze néha otthon nápolyi vagy ropi, de nem intézményi mennyiségben, a bolti szörpöket kerültem, a házi szörpkészítéssel meg már korán felhagytam egy balul elsült, végül alkohollá vadult bodzaszörp-kísérlet után. A bort, mi felnőttek megittuk, a gyerekek meg nyáron is otthon főzött, hűtött teát ittak. A hétköznapokon nem itattam őket soha ÉDES italokkal szándékosan, de nem jöttem zavarba akkor se, ha valamely alkalomnál, vendégségben, máshol, mások mégis megkínálták őket. Azt hiszem sikerült egy olyan egyensúlyt teremtenem, ami eleinte nem volt tudatos, egyszerűen nem volt pénzem szélsőséges túlvásárlásra, valamint soha nem akartam feléjük érzelmeimet édességgel kifejezni.
Akkor is imádtam őket, ha kapormártás került az asztalra, főtt krumplival, a délutáni alvást meg mesével édesítettem poharas puding helyett.
Gyakran főztem zöldséget. Babot, zöldbabot, borsót, krumplit. Tököt, cukkinit rántottam. Salátákat mixeltem. Szerettem, ma is szeretek kísérletezni és játszani az alapanyagokkal, ahogy szerettünk a gyerekekkel játszani a kész étellel is, nem ennek elkerülése volt a legfontosabb szempont a nevelésben.
Mindezek alapján 7 pontban összefoglaltam azokat a trükköket, amiket – szerintem – hatékonyan lehet alkalmazni akkor, ha a gyerek kerül vagy elutasít valamilyen számára nem vonzó alapanyagot vagy ételt, leginkább a zöldséget.
- Termeljük meg együtt, amit megeszünk
Én ugyan nem tudtam mindent megtermelni a gyerekekkel közösen, és nélkülük se voltam valami nagy kertész, de mellettünk élt a Dédijük – mesebeli, mindent termő kertjében volt közös munka bőven. Nekem is, a gyerekeknek is. Mert ha magam miatt nem is kapáltam örömmel, azt nehezen néztem, néztük el, ha a nagy melegben kinn hajolgat egyedül a kertben, hát mentünk mi is. Így valódi tapasztalat, hogy azt a babot, amit mi ültetünk, kötözünk, kapálunk, fejtünk a gyerekkel, egészen biztosan másként kóstolja majd, mint amit egy bolt fagyasztójából vásároltunk.
- Közös vásárlás
Ha nincs semmilyen lehetőség közös termesztésre, akkor a vásárlába vonjuk be a gyereket. Vigyük gyakran kertészetbe vagy piacra, tegyük lehetővé, hogy még élő, de legalábbis üde állapotába ismerkedjen meg a zöldségekkel.
- Együtt főzés
A közös vásárlás mellett a közös főzés hozhatja közelebb a gyerekeket azokhoz az alapanyagokhoz is, amit főtten tálalt állapotában rendszerint visszautasít. Mossuk, pucoljuk meg együtt a gombát, a tököt, szedjük ízekre a brokkolit, a kelbimbót. Engedjük, hogy szagolgassa, amit lehet kóstolhasson nyersen is, adjunk kiskést a kezébe (felügyeljük), engedjük, hogy miszlikbe apríthassa, megismerhesse kívül-belül a növényt.
- Legyenek közös, hosszan elnyúló étkezések
Az evés, ahányszor csak lehet, legyen családi program. Az érzelmi élmények ugyanis sokat hozzáadnak az étkezéshez. nem mellesleg a közös étkezések alatt épülnek be olyan „fogyasztási” minták, amik megtámogatják a kicsi próbálkozásait. Hiába papoljuk azt, hogy egye meg a főtt zellert, ha egyébként magunknak se szedjük kis soha a fazékból.
- Gasztronómiai kreativitás
Kísérletezzünk az ízekkel, alapanyagokkal – párosítsunk akár szokatlan ízkombinációkat. Amerikában például előszeretettel alkalmazzák a zeller-mogyoróvaj párosítást, hogy rákapassák a gyerekeket a zellerre. (Az más kérdés, hogy a mogyoróvajra hamarabb kattannak rá a gyerekek). De ilyesmivel mi is próbálkozhatunk. Alkalmazzunk (egészséges) szószókat, kókusztejszínes, friss zöldfűszeres mártásokkal kínáljunk ropogós nyers zöldségeket, kukkantsunk át bátran a nemzetközi konyhákra is, onnan is csenhetünk ötleteket. De hazai alapanyagokat is újragondolhatunk. Lehet, a zöldborsót nem eszi meg a gyerek, ám a borsófasírozottat igen, néha ugyanis nem a zöldségféle ízével, hanem az elkészítés módjával, a végeredménnyel nem tud megbarátkozni, és például nem a borsószemekkel van baja, hanem a főzelék állagával, vagy színével, a szagával áll harcban.
- Legyünk játékosak
Vagdossunk állatformákat vagy virágokat zöldségekből, használjunk színeket, alkossunk mesevilágot a gyerekek tányérjára. És apropó! meséljünk is nekik sokat! A zöldségekről is, vonjuk őket be a mesébe, beszélgessünk és játszunk nyugodtan. Én nem tudom, ki hogy képzeli el a békés vasárnapi ebédet…. de nálam be nem állt a gyerekek szája, és igen, bizony, néha (zöldségekkel) tele szájjal is beszéltek. Aztán megtanulták ezt koordinálni, köpködés nélkül szóhoz jutni.
- Kommunikáljunk őszintén, és engedjük, hogy tudást gyűjtsön a gyerek
A játék mellett jól jöhet, ha partnerként kezeljük a gyereket és megosztjuk vele azokat az információkat, hogy MIÉRT fontos a rendszeres zöldségfogyasztás, az egészséges alapanyagok felhasználása. Életkoruknak megfelelő módon tálaljuk számukra az igazságot ezzel kapcsolatban, és nem elég, ha annyit mondunk, hogy „mert tele van vitaminnal”…. mondjuk el milyen vitaminról van szó, nézzük meg, hogy néz ki a vitamin. Rajzoljunk mesebeli vitamint. Ez nem csak az aktuális zöldségfogyasztás elfogadtatásához alap, de az egészséges táplálkozás kialakításának is.
Mit NE tegyünk, ha rá szeretnénk szoktatni a gyereket a zöldség fogyasztásra?
- Ahogy a személyes tapasztalatoknál már írtam: kerüljük a cukros és kész ételek beemelését a család asztalára.
- Ne büntessünk és ne jutalmazzunk étellel – a csoki nem lehet jutalom azért, mert szépen evett vagy szót fogadott.
- Ne legyen örökös téma a gyerek evése/nem evése, ez ugyanis feszültségeket okoz benne, és nem csak a zöldségevést, de az evést is kerülni fogja.
- Soha ne kényszerítsük arra a gyereket, hogy CSAK AZÉRT is megegyen valami olyat, amit ő nem szeretne, amitől idegenkedik.
- Legyünk türelmesek, és fogadjuk el, ha valamit mégse tudunk se játékosan, se ötletesen, se együtt, se külön… elfogadtatni vele. Lesz majd más vitaminforrás, amit viszont egészen biztosan igen.
Ajánljuk még:
AHÁNY NÉV, ANNYI LEHETŐSÉG – A BURGONYA EZER ARCA
7 + 1 AGYSERKENTŐ ÉTEL, AMI SEGÍTHET A MEMÓRIÁTOK JAVÍTÁSÁBAN
