A sápadt lednek (Lathyrus pallescens) egy 20 és 50 centiméter közötti magasságot elérő évelő növényünk, amely szinte teljes egészében finoman pelyhes küllemmel rendelkezik. Levelei párosan szárnyaltak, a levélgerinc rövid szálkában végződik, levélkéi keskenyek, lándzsásak és hegyesedők. Fehéres-sárga virágai hosszú kocsányú, laza fürtökben nyílnak, és 1-2 centiméteresek. Virágzásában áprilistól gyönyörködhetünk, de még júniusban is nagy eséllyel csodálhatjuk meg virágzó egyedeit.
Mészkedvelő növény: a pusztafüves lejtők és karsztbokorerdők jellemző faja.
Idehaza a Mátra, a Bakony, a Budai-hegység és a Balaton-felvidék területeiről sikerült feljegyezni.
Küllemre nagyban hasonlít közeli rokonához, a magyar lednekhez (Lathyrus pannonicus), azonban a magyar lednek szára és levelei kopaszok, virágai élénkebb színűek, és a bibeszála egyenletesen vastag (ellentétben a sápadt lednek bibeszálával, ami kiszélesedő).
2005-ben számos vizsgálatot végeztek a jelentős egyedszámú Széchenyi-hegyi (Budapest) állományában. Itt sok más mellett kiderült az is, hogy magvainak jelentős részét egy nem azonosított rovar lárvái pusztították el a hüvelytermés belsejében. De a kutatók azt is bebizonyították, hogy a korábbi szakirodalomban sok téves közlés látott napvilágot a faj biológiájáról és életmódjáról, ezért még sok megválaszolatlan kérdés van vele kapcsolatban.
De mi az, amit biztosan tudunk? A sápadt ledneket Orobus pallescens néven Marschall von Bieberstein (1808) írta le, majd Koch sorolta át 1841-ben a Lathyrus nemzetségbe. Kelet-szubmediterrán-pannóniai-pontusi flóraelem: hazánk nyugati, és a Kárpát-medencén belül egyben északi határát képezi. Ez a szakemberek szerint azt jelenti, hogy sem Ausztriában, sem Szlovákiában, Szlovéniában és Horvátországban sem fordul elő.
A leírások szerint Magyarország területén mindösszesen három tájegységből vannak biztos, herbáriumi példánnyal is igazolt feljegyzései: ezek a Keleti-Bakony, a Budai-hegység és a Mátra.
2005-ben a gyöngyösi Sár-hegyen Gulyás Gergely és Magos Gábor találták meg egyetlen élőhelyen, nem több, mint tízes nagyságrendű állományát.
A 2005-ben végzett megfigyelések szerint a sápadt lednek kiterjedt sarjtelepeket alkot. Hajtásai március végén, április elején indulnak növekedésnek, és már május első hetében is találkozhatunk virágzó egyedeivel. Magjai július elejére-közepére érnek be. A kutatást végzők szerint bimbóit és fiatal virágait nem azonosított rovarlárvák (valószínűleg lepkehernyók) fogyasztják, a 2005-ben észlelt magpusztítást pedig legnagyobb valószínűséggel zsizsikek végezték. Hajtásain a herefojtó aranka (Cuscuta epithymum) élősködését figyelték meg, emellett bizonyítást nyert alacsony megtermékenyülési aránya is, ami miatt a faj önmegporzása kizárható.
A megfigyelések szerint virágait elsősorban hártyásszárnyúak (Hymenoptera) látogatták, legjelentősebb megporzójaként a házi méhet (Apis mellifera) nevezték meg.
Ne feledjük: a sápadt lednek hazánk flórájának egyik legértékesebb faja – vigyázzunk rá!
Nyitókép: termeszetor.eoldal.hu / Nagy Károly Menyhért
