A fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) nemzetségének típusfaja, a kosborfélék családjának méltó képviselője. Mészkedvelő faj: legnagyobb eséllyel a bükkösök, ligeterdők, karsztbokorerdők, cserjések, fenyvesek, illetve száraz és gyertyános-tölgyesek területein találkozhatunk vele. Európában és Nyugat-Ázsiában is honos: elterjedésének déli határa a Spanyolország-Kis- Ázsia-Kaukázus-Irán vonalon húzódik, északon pedig Dániáig, Gotland szigetéig és a Baltikumig tart.
Idehaza kedvelt élőhelyeit fedezhetjük fel az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben és a Mecsekben is,
de feljegyezték már a Kőszegi-hegységben és a Szigetközben, továbbá elvétve még a Tiszántúlon és a Duna-Tisza-közén is találkozhatunk vele.
Viszonylag tág tűrésű faj: elviseli a teljes árnyékot és a napfényt is, de legjobban félárnyékban érzi jól magát. Érdekessége, hogy a csírázás után körülbelül nyolc évvel hozza felszíni hajtásait és további éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy virágozzon. Általánosan jellemző ez a kosborfélékre – nem véletlen, hogy egy-egy tő mekkora értéket képvisel.
Kezdeti fejlődését mikorrhiza gombák segítik, és a szakemberek nagy része szerint egész élete alatt támaszkodik a vele együtt élő gombák támogatására: a megfigyelések szerint akár szénforgalmának egyharmada, nitrogénforgalmának pedig 77 százaléka is származhat ezektől a gombáktól.
Beporzását rovarok végzik, méghozzá az Andrena florea méhfaj nőstényei, de szükség esetén önbeporzásra is képes,
és nem ritka az úgynevezett kleisztogámia sem, azaz az automatikus önmegporzás.
A madársisak megtermékenyülési aránya jó: a virágok akár 90 százalékából is fejlődhet termés, és az árnyékos élőhelyeken a vegetatív szaporodás is segíti fennmaradását: a rizóma járulékos hajtásával.
Ritkán, de előfordul az is, hogy kereszteződik közeli rokonával, a kardos madársisakkal. Az így kialakuló hibridet Cephalanthera x schultzei-nek hívják, és például Bogyiszló határában nagy eséllyel felfedezhetjük.
Az madársisak a többi kosborféléhez hasonlóan első áldozata volt az emberi világ terjeszkedésének. A természetes élőhelyek növény- és állatvilágának felkavarása elsőként az Alföld területeit érintette, ahol a szűk ökológiai tűrésű orchideák elsőként estek áldozatul a változásoknak. Bács-Kiskun megye flórájából például eltűnt, de legalábbis nagymértékben visszaszorult a fehér madársisak is, és
ritka alföldi élőhelyeiken alig pár töves populációi maradtak fenn.
A nem is olyan lassú eltűnés folyamatát jól mutatja egy kétezres évek eleji adat: a győri laktanyától délre 2002- ben, majd 2004-ben jegyezték fel, és egy 2005-ös adat szerint 60 tövet számlált itteni állománya. A lelőhely egy része azonban azóta beépítésre került, és a területről 2020-ban már csak 11 tövet jegyeztek fel.
A legjobbat akkor tesszük vele, ha csak kellő távolságból csodáljuk meg, és meghagyjuk a faj számára a teljes biztonságot, hogy nyugodt körülmények között tarthassa fenn magát.
A fehér madársisak 1988 óta védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Nyitóképek: Wikipedia / Bernd Haynold és Geograph / Ian Capper
