Hívták már lőrikének, grélinek, krédlingnek és harangocskának is – leírások százai szólnak a fasorok és facsoportok, illetve ültetvények között megbúvó példányairól. A zöldike csak olyan helyeken telepszik meg, hol sűrű lombkoronájú fákat is talál, mert ezeknek ágai közt szeret megbújni, éjszakázni és élelem után járni. Mi azonban sokkal inkább arról az igen hasznos tulajdonságáról ismerjük, hogy
előszeretettel száll rá gyomnövényeinkre, amikből magvaikat csipegeti ki, ezzel hasznos gyérítést végez kertünkben.
„Rendszerint a földről szedegeti föl eleségét, csak mikor hó födi a talajt, száll borókabokrokra, vörös berkenye-fákra, bükkökre stb. hogy gyümölcseik magvait megdézsmálja. Repce-, kender- és mákföldeken, konyhakertben időlegesen, alkalmilag, helyileg kárt tehet, általában inkább közömbös, mert sok dudvamagot is emészt el” – írja róla Chernel.
Kifejezetten gyors és virgonc madarunk: járása ugrándozó, röpte pedig könnyed. A párkeresés időszakában a hím a fák tetején énekel, „később pedig mikor a szenvedély teljesen uralja, néha-néha énekelve rézsűt a magasba emelkedik, s szárnyait annyira feltartja, hogy hegyük majdnem érintkezik, ide oda kanyarog s denevérszerűen vagy pillangószerűen csapong, majd ismét – többnyire régi helyére – leereszkedik”.
Évente kétszer, de akár háromszor is költhet.
Fészkét fenyőkre, ciprusokra, repkények sűrűjébe építi, de sövényekben is megtalálhatjuk, ha azokban fészkelésre alkalmas ágvillák találhatók. No persze csak igen magas sövényekben leshetjük meg, mert fészkét általában 4 méter feletti magasságokban építi meg apró gyökerekből, mohából, ágacskákból, száraz szálakból, néha elhullott állati szőrökből vagy gyapjúból.
A fészekalj 4-6 tojásból áll, amiket a tojó egymaga költ ki. A tojó nem mozdul a tojásokról, ezért a hím hordja neki a táplálékot. A fiókák két hét múlva kelnek ki. A szülők közösen gondoskodnak róluk: kezdetben hámozott és begyükben fellágyított, később keményebb magvakkal- esetenként ormányosokkal vagy más rovarokkal.
A zöldikék családjának sajátja, hogy az első fészekalj fiókái kirepülés után rokon madarak társaságában élnek mindaddig, amíg szüleik a második költés végeztével „felszabadulnak”. Ekkor azonban visszatérnek a szüleikhez, és velük folytatják a terület felfedezését.
A zöldike (Carduelis chloris) 1901 óta élvez védettséget hazánkban, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Nyitókép: 123RF
