A réti cankó rendszeres és gyakori átvonuló madarunk: tavaszi vonulása március közepétől május végéig tart, az őszi vonulás pedig már júniusban elkezdődik, és októberben már alig-alig látni belőlük. Főként szikes tavakon, lecsapolt halastavakon, nedves kaszálókon és réteken figyelhetjük meg akár több százas vagy ezres csapatait, legnagyobb eséllyel a Hortobágyon és a Dél- Alföldön. De nem kell aggódniuk azoknak sem, akik az ország másik felén élnek:
dunántúli pihenőhelyei közül a Fertő-tó, a Velencei-tó és a Kis-Balaton is ismertek.
Nevezték már sok mindennek: első elnevezései között találhatjuk az erdei vízi-iram kifejezést, ami vízközeli költésére utal. A mocsári cankó és a réti sárfutó elnevezések is tartózkodási helyére utaltak, de fütyülő, trillázó hangja után tyütyőkének, csücsökének és tyücsűnkének is hívták.
Droste, Seebohm és Jäckel leírásaiban olvashatunk párzáskor hallható szólásáról, amit felemelkedve, lebegve és ismét leereszkedve, szinte trillázva ad elő. Seebohm azt is kiemeli, hogy
ez a trillázás emlékeztet a réti tücsökmadár pirregésére, de annál jóval dallamosabb.
Fészkét általában zsombékon építi, fészekanyagként a legkülönfélébb növényi anyagokat használja. Fészekalja 3-4 tojásból áll, amelyeket a tojó és a hím is megüli, azonban a kotlásban és a fiókák felnevelésében a hím vállal nagyobb szerepet. A fiókák 22-23 nap múlva kelnek ki a tojásokból, és egy hónapos koruk körül válnak röpképessé.
Tápláléka különféle vízi rovarokból, apróbb férgekből, rákokból, lárvákból áll, amelyeket a sekély vízben keresgélve szed össze.
A cankók a sekély vízzel borított puha, latyakos altalajt szeretik a legjobban.
Itt lépegetnek, miközben csőrüket a híg sárba dugdossák. Gyakorta fogyasztanak pár centiméteres apróbb halakat is –nagyrészt az iszapos vízben tehetetlenül vergődő példányok után kutatva –, és az sem ritka, hogy megmossák az iszapos zsákmányt, mielőtt lenyelik.
És bár vonuló faj, átnyaralása sem ritka: a Hortobágyon akár százas nagyságrendben is láthatjuk. Ha szeretnénk megfigyelni népes csapatait, érdemes követnünk a jellemző területek nemzeti parkjainak vagy helyi MME csoportjainak közleményeit, mert
alkalomadtán lehetőségünk adódhat egy szervezett madárlesen is részt venni.
Felejthetetlen élmény tud lenni a vízi élőhelyek felkeresése, főleg ha azt szakképzett, megfelelően felkészült szakember kíséretében tesszük, aki sok új információt és érdekességet tud megosztani velünk az ott élő vagy ott megpihenő madarakkal kapcsolatban.
A réti cankó (Tringa glareola) 1954 óta élvez védettséget hazánkban, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Nyitókép: 123RF
https://www.youtube.com/watch?v=9aczUeFULvw
