Páratlanul szép helyen jártam: világviszonylatban is ritka helyen, őstengerek medrében, vulkáni katasztrófák nyomán, ragadozó őslények lábnyomai és lávatengerben égett fatörzsek között. A Palóc Pompei micéliumerdejében szembetalálkoztam a tarnóci bestiával is. Két évvel ezelőtt az ígértem, hogy Salgó- és Somoskő vára, a bazaltfennsíkok és a geocsodák után visszatérek majd a 21-es út nyugati oldalára. Betartottam, és egy késő őszi, majdnem téli napon Ipolytarnóc felé vettük az irányt.
A Karancs hegység itt egészen más arcát mutatja, meseszép dimbes-dombos táj tárulkozik ki, széles mezők, ligetek, erdők váltakoznak, az út kellemesen kanyarog. Különös, hogy ez a hegység továbbra is valamiért megbújik a többi árnyékában, sőt, a legtöbb ember nem is hallott még róla! A Karancs-csúcs 727 méteres magasságával alig marad el a Pilis-tető 756 méterétől, tehát nem is lehet csak úgy elmenni mellette. A „palóc Olimposznak” is nevezett csúcs Karancslapujtőről, Karancsberényből vagy Somoskőváraljáról is megközelíthető. Több jelzett turistaút is vezet ide a szlovák-magyar határon ágaskodó oromra, amely a Tátrához legközelebb eső hazai kilátópontunk. A csúcson magasodó egykori olajtoronyba felmászva jó esélyünk van arra, hogy megpillantsuk a 150 kilométerre sorakozó hósipkás vonulatot, előtérben az Alacsony-Tátra, nyugatra a Fátra szirtjeivel.
„A világ első határon átnyúló UNESCO Globális Geoparkja összesen 1 619 négyzetkilométeren terül el, 64 magyarországi és 28 szlovákiai települést összefogva. A geopark felöleli a Cserhát, a Medves, a Karancs és a Cseres hegység hegyvonulatait, valamint magába foglalja a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetet is. Területén található az UNESCO világörökség Hollókő, a Cserhát Natúrpark, az Európa Diplomás Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, valamint a Nemzeti Kegyhelyként és Nemzeti Emlékhelyként nyilvántartott Mátraverebély-Szentkút is.” Forrás: wikipedia
A hideg, ködös időre való tekintettel ezúttal egy könnyedebb programot választottunk, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. Könnyen teljesíthető, gyerek- és családbarát, télen-nyáron látogatható hely, ahol a természet, az őstörténelem, a geológia, a botanika mind kéz a kézben jár. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, a Geopark volt ezúttal a célpont, ami lombhullás után egészen különös arcát mutatja meg az erre járóknak. Akár a téli szünet idején is kitűnő program a szabad levegőn, élvezetes, tanulságos, és mindenképpen maradandó élményt nyújt.
Mi a ködös-párás novemberi hétköznap délután magunk voltunk a park területén. Harapni lehetett a csöndet és a friss levegőt. Megérkezésünk után az első percekben csak álltunk szótlanul, hallgattuk a csöndet, élveztük a természet ölelését.
A főépület mellett láthatók azok a 8 millió éves mamutfenyő törzsek, a bükkábrányi fák, amelyek mintegy őrként, bevezetik a látogatót a régmúltba. A területen egy időutazásra hívnak mindenkit, a 17 millió évvel ezelőtt itt hullámzott ősi tenger területére. Az akadálymentes, babakocsival is könnyedén járható körút nem megerőltető. A két csarnokban és a védőpincében cápafogakat, kövesedett fákat, levéllenyomatokat láthatunk. Az egykori vegetációnak helyet adó kiállítás mellett háromdimenziós kivetítőn nézhetjük meg azokat az ősállatokat, amelyeket lábnyomaik alapján rekonstruáltak. Éltek itt rinocéroszok, akik talán épp inni mentek, amikor a vulkáni hamu beborította őket. Találtak itt medvekutya-nyomokat, szarvasfélék és madarak lábnyomait, és egy őskrokodil testlenyomatát.
Hogy mindez még izgalmasabb lehessen, ezeket az állatokat megalkották élethű formában, és a 4 hektár miocén-erdőben helyezték el őket. Így szeretnék megmutatni az idelátogatóknak, milyen is lehetett ez a terület 17 millió évvel ezelőtt. Hasonlók élhettek itt, mint például a mocsári ciprus, kínai és amerikai mamutfenyő, amerikai és kínai ámbrafa, különleges kőrisek, gyertyánok, tölgyek, amelyek szépen növekednek, és hamarosan gyönyörű erdővé sarjadnak. A riolittufában faszenes növényi maradékokat találtak a kutatók, a vulkáni anyagban a kvarc szépen megkövesítette a fák sejtközi állományát, a levéllenyomatok jó iránymutatást adtak ahhoz, hogy aki ma ellátogat ide, félelmetesen izgalmas környezetben tehet sétát, és valóban elmerülhetünk a múltban. Ez a séta kisgyerekekkel is jó móka, mert percről-percre újabb és újabb látvány tárul a szemünk elé, a fáról ránk tekint az ál-kardfogú fenevad, a fák sűrűjében farkasszemet nézhetünk a tarnóci bestiával, a medvekutyával.
A Borókás-árok tanösvény még messzebb vezet, a 23 millió évvel ezelőtti rétegsort mutat be, a homokkő, amiben vannak cápafogak, halfogak, csigolyák, krokodilfogak, delfincsontok. Végigjárhatjuk a biológiai és a geológiai tanösvényt, megfelelő időjárás esetén a lombkorona sétányt.
Az ipolytarnóci ősleletek világviszonylatban is ritkaságnak számítanak, mert egy életkörnyezet, egy életközösség maradványai. Lábnyomok, levéllenyomatok, növénymaradványok sok helyen vannak, a teljes társulás teszi egyedivé a lelőhelyet. Legalább egyszer ezt mindenkinek látnia kell!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nemzetközi hegynap
Csodás panorámák a magyar hegyekre
