
Az átellenes rucaöröm (Salvinia molesta) alapvetően az édesvízi tavakban, folyókban és azok partja mentén élt, de ma már mesterséges tározókban, vízelvezető csatornákban is előfordul. Évelő növény, amely
a vízfelszínen szabadon lebegő szőnyegszerű állományokat hoz létre, és nagyon gyorsan képes szaporodni – még ivartalan úton, letöredező hajtásdarabokkal is.

Ezért nem meglepő, hogy nagyon hamar kitöltheti a rendelkezésére álló vízfelületet, leárnyékolva azt, ezzel csökkentve a víz mélyebb rétegeibe jutó fény mennyiségét.
Kedvezőtlen tulajdonsága továbbá, hogy a víz oldott oxigéntartalmát és pH-ját is csökkenti, szén-dioxid- és kénhidrogén-tartalmát viszont növeli.
Tömeges jelenléte képes felborítani az érintett terület teljes vízi ökoszisztémáját és gyorsa terjedése komolyan veszélyezteti a biodiverzitást is.

Hasonlóságuk miatt gyakorta összetévesztik a vízi rucaörömmel (Salvinia natans), azonban e két faj élőhelyi igényei nagymértékben különböznek egymástól:
az átellenes rucaöröm termálvizekben tenyészik, a vízi rucaöröm ezzel szemben a jóval hidegebb, lassú folyású vagy állóvizekben fordul elő.
Sokszor nevezik a világ második legkellemetlenebb vízi gyomnövényének, amely már a múlt század végén is komoly természetvédelmi problémákat gördített a kontinens szakemberei elé.

Eleinte nem vették komolyan apró termete miatt, azonban gyors terjedése, és egyértelmű negatív hatásai hamar bebizonyították, hogy bizony agresszív fajjal van dolgunk. A kutatók megfigyelték azt is, hogy egy másik agresszív inváziós fajhoz, a vízi jácinthoz (Eichhornia crassipes) hasonlóan terjed a víz felszínén, méteres szőnyegeket alkotva, és kedvező körülmények között
a vízi jácintnál ötször gyorsabban képes megkétszerezni tömegét.

Érzékeltetve a faj okozta problémákat, meg kell emlékeznünk egy afrikai inváziójáról, amikor is
1962-ben a Kariba-víztározón, a világ akkori legnagyobb víztározóján 1000 négyzetkilométernyi vízfelületet borított be, ami a teljes felület közel egynegyedét jelentette.
Ekkor kapta angol nevét is: kariba weed, azaz karibagyom.

Mégis, a legsúlyosabb inváziója Pápua Új-Guineában zajlott le, a Sepik folyó árterein, az 1970-es évek elején. Nem sokkal betelepítése után ugyanis már mindösszesen egyetlen hatalmas rucaörömtelep borította az ártér alsó részein fekvő tavakat, ami nem kevesebb, mint 250 négyzetkilométernyi vízfelületet jelentett.
Az invázió legkevesebb nyolcvanezer ember életét veszélyeztette, hiszen az ő élelmiszerellátásuk és közlekedésük is a folyótól függött.
Érdekessége, hogy az 1970-es évekig a Dél-Amerikában honos Salvinia auriculata (füles rucaöröm) fajjal hitték azonosnak. 1972-ben kezdtek gyanakodni a botanikusok, hogy az átellenes rucaöröm két másik faj kertészeti hibridje.

Végül David S. Mitchell új fajként, Salvinia molesta néven írta le a növényt, itt jegyeznénk meg, hogy
a „molesta” jelzővel kifejezetten a faj agresszív természetére kívánt utalni.
1978-ban Farno és K. L. S. Harley fedezték fel természetes előfordulási helyét Brazília délkeleti részén, ezzel bebizonyítva, hogy az átellenes rucaöröm nem kertészeti hibrid.

Nem sokkal ezután kezdetét vette a faj elleni biológiai védekezés, amit szintén Farno-nak illetve két kollégájának, P. M. Roomnak és P. A. Thomasnak köszönhetünk. Ők figyelték meg, hogy
eredeti élőhelyén létezik egy olyan bogárfaj, ami kizárólag a rucaörömmel táplálkozik. Ez a bogárfaj később a Cyrtobagous salviniae nevet kapta, és ma rucaöröm zsizsikként, a káros vízinövények elleni védekezés nagy segítőjeként hivatkozunk rá.
Az eddigi legeredményesebb védekezést a fent nevezett három kutatónak köszönhetjük, akik a korábban felfedezett bogár példányait elszállították Ausztráliába, majd a Moondarra-tónál kiengedték őket, így azok két négyzetkilométernyi rucaöröm telepet fogyasztottak el, rögtön az első napokban.
A falánk bogarakat aztán Pápua Új-Guineában is bevetették, ahol 1983 és 1985 között a gyommal borított területeket 250 négyzetkilométernyiről mindösszesen 2 négyzetkilométernyire csökkentették, és az óvatos becslések szerint is nem kevesebb, mint kétmillió tonnányi rucaörömöt fogyasztottak el ezek az apró segítők két évnyi védekezési idő alatt.
Nyitókép: 123RF
