Invazív növények: az átellenes rucaöröm
Olvasási idő: 4 perc

Invazív növények: az átellenes rucaöröm

Az átellenes rucaöröm egy Brazília délkeleti részén őshonos vízipáfrányfaj, amit leginkább az akváriumokból ismerhetünk, ugyanis a lelkes hobbihaltartók által terjedt el szerte a világon. Ma már szinte mindenütt előfordul: Indiától Ausztrálián át egészen Amerikáig- és sajnos Európában is egyre inkább terjedőben van. Magyarországon tömeges jelenlétét jegyezték fel Dunaalmáson a Szigeti kénes forrás közelében, és Budapest környékén is több helyütt találkozni vele, például a Margitsziget északi meleg vizes tavánál.

Az átellenes rucaöröm (Salvinia molesta) alapvetően az édesvízi tavakban, folyókban és azok partja mentén élt, de ma már mesterséges tározókban, vízelvezető csatornákban is előfordul. Évelő növény, amely

a vízfelszínen szabadon lebegő szőnyegszerű állományokat hoz létre, és nagyon gyorsan képes szaporodni – még ivartalan úton, letöredező hajtásdarabokkal is.
Kariba weed or Salvinia Molesta plant in Saint Gallen in Switzerland
Alig látni a vizet tőle – Fotó: 123RF 

Ezért nem meglepő, hogy nagyon hamar kitöltheti a rendelkezésére álló vízfelületet, leárnyékolva azt, ezzel csökkentve a víz mélyebb rétegeibe jutó fény mennyiségét.

Kedvezőtlen tulajdonsága továbbá, hogy a víz oldott oxigéntartalmát és pH-ját is csökkenti, szén-dioxid- és  kénhidrogén-tartalmát viszont növeli.

Tömeges jelenléte képes felborítani az érintett terület teljes vízi ökoszisztémáját és gyorsa terjedése komolyan veszélyezteti a biodiverzitást is.

Fresh and green leaves of African payal, Giant salvinia, Kariba
Dús gyökérzete és levelei gyorsan nőnek – Fotó: 123RF 

Hasonlóságuk miatt gyakorta összetévesztik a vízi rucaörömmel (Salvinia natans), azonban e két faj élőhelyi igényei nagymértékben különböznek egymástól:

az átellenes rucaöröm termálvizekben tenyészik, a vízi rucaöröm ezzel szemben a jóval hidegebb, lassú folyású vagy állóvizekben fordul elő. 

Sokszor nevezik a világ második legkellemetlenebb vízi gyomnövényének, amely már a múlt század végén is komoly természetvédelmi problémákat gördített a kontinens szakemberei elé.

Nature photo of green Salvinia molesta leaf texture in park pond. Wide view of natural plant pattern and foliage in water. Ideal for ecosystem website background and botanical material design.
Ilyen sűrűn képes beborítani a vízfelszínt az átellenes rucaöröm – Fotó: 123RF

Eleinte nem vették komolyan apró termete miatt, azonban gyors terjedése, és egyértelmű negatív hatásai hamar bebizonyították, hogy bizony agresszív fajjal van dolgunk. A kutatók megfigyelték azt is, hogy egy másik agresszív inváziós fajhoz, a vízi jácinthoz (Eichhornia crassipes) hasonlóan terjed a víz felszínén, méteres szőnyegeket alkotva, és kedvező körülmények között

a vízi jácintnál ötször gyorsabban képes megkétszerezni tömegét.
City pond overgrown with violet flowers water hyacinths.
Vízi jácinttal borított vízfelszín – Fotó: 123RF

Érzékeltetve a faj okozta problémákat, meg kell emlékeznünk egy afrikai inváziójáról, amikor is

1962-ben a Kariba-víztározón, a világ akkori legnagyobb víztározóján 1000 négyzetkilométernyi vízfelületet borított be, ami a teljes felület közel egynegyedét jelentette.

Ekkor kapta angol nevét is: kariba weed, azaz karibagyom.

Giant Salvinia Warning
Figyelmeztető tábla, mely a csónak és a pótkocsi ellenőrzését javasolja az átellenes rucaöröm terjedésének megfékezése érdekében a Louisiana állambeli Monroe-ban található Black Bayou Lake Nemzeti Természetvédelmi Területen – Fotó: 123RF

Mégis, a legsúlyosabb inváziója Pápua Új-Guineában zajlott le, a Sepik folyó árterein, az 1970-es évek elején. Nem sokkal betelepítése után ugyanis már mindösszesen egyetlen hatalmas rucaörömtelep borította az ártér alsó részein fekvő tavakat, ami nem kevesebb, mint 250 négyzetkilométernyi vízfelületet jelentett.

Az invázió legkevesebb nyolcvanezer ember életét veszélyeztette, hiszen az ő élelmiszerellátásuk és közlekedésük is a folyótól függött.

Érdekessége, hogy az 1970-es évekig a Dél-Amerikában honos Salvinia auriculata (füles rucaöröm) fajjal hitték azonosnak. 1972-ben kezdtek gyanakodni a botanikusok, hogy az átellenes rucaöröm két másik faj kertészeti hibridje.

Giant Salvinia, Salvinia molesta
Terjedését nehéz megállítani – Fotó: 123RF

Végül David S. Mitchell új fajként, Salvinia molesta néven írta le a növényt, itt jegyeznénk meg, hogy

a „molesta” jelzővel kifejezetten a faj agresszív természetére kívánt utalni.

1978-ban Farno és K. L. S. Harley fedezték fel természetes előfordulási helyét Brazília délkeleti részén, ezzel bebizonyítva, hogy az átellenes rucaöröm nem kertészeti hibrid.

Giant salvinia
Az átellenes rucaöröm levelei – Fotó: 123RF 

Nem sokkal ezután kezdetét vette a faj elleni biológiai védekezés, amit szintén Farno-nak illetve két kollégájának, P. M. Roomnak és P. A. Thomasnak köszönhetünk. Ők figyelték meg, hogy

eredeti élőhelyén létezik egy olyan bogárfaj, ami kizárólag a rucaörömmel táplálkozik. Ez a bogárfaj később a Cyrtobagous salviniae nevet kapta, és ma rucaöröm zsizsikként, a káros vízinövények elleni védekezés nagy segítőjeként hivatkozunk rá.

Az eddigi legeredményesebb védekezést a fent nevezett három kutatónak köszönhetjük, akik a korábban felfedezett bogár példányait elszállították Ausztráliába, majd a Moondarra-tónál kiengedték őket, így azok két négyzetkilométernyi rucaöröm telepet fogyasztottak el, rögtön az első napokban.

A falánk bogarakat aztán Pápua Új-Guineában is bevetették, ahol 1983 és 1985 között a gyommal borított területeket 250 négyzetkilométernyiről mindösszesen 2 négyzetkilométernyire csökkentették, és az óvatos becslések szerint is nem kevesebb, mint kétmillió tonnányi rucaörömöt fogyasztottak el ezek az apró segítők két évnyi védekezési idő alatt. 

Nyitókép: 123RF

Kapcsolódó tartalom
Invazív növények: kudzu, a japán fojtóbab
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | 2025. július 07

Invazív növények: kudzu, a japán fojtóbab

Idegenhonos invazív kúszónövény, a gyökerében és a levelében található fenol-vegyületeknek csírázást és fejlődést gátló hatása is van.