Történetünk egy beszélgetéssel kezdődött, madárbarátok körében, a romonyai odútelepünkön költő madarakról, akik közel száz apró tojással hozták el a tavaszt kertünkbe. Leírhatatlan érzés tudni, hogy otthonunkból a legkülönfélébb madárfajok következő generációi repülnek majd ki. Dr. Gaszler Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportjának titkára ekkor ajánlotta fel, hogy szabadidejében meglátogat bennünket Romonyán, és meggyűrűzi azokat a fiókákat, akik a gyűrűzéshez alkalmas fejlettségi korban vannak. A felajánlást örömmel elfogadtuk – mit sem sejtve még arról, hogy ezzel történelmet írunk.
Péter meg is érkezett Romonyára, és gyermekeim érdeklődő és aktív részvétele mellett bele is kezdett a hálószobánk ablakánál költő széncinegék gyűrűzésébe. Egymás után kerültek a biztonságot nyújtó vászonzsákokba a törékeny kis madarak, Péter pedig rutinos gyűrűzőként rakosgatta egymás után fogadott apróságainkat. Megismertük a gyűrűző fogót, amivel könnyedén felhelyezhetőek a különböző méretű azonosító gyűrűk, megtudhattuk, hogy bár a gyűrűzés nem tartozik szárnyas barátaink legkellemesebb pillanatai közé, de fájdalmat egyáltalán nem okoz nekik, és közben több érdekességet is hallhattunk a madárgyűrűzés ismeretlen világáról.
Péter 2019-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, ezt követően a Biofizikai Intézetében dolgozott, majd mostani munkahelyére, az Orvosi Biológiai Intézetbe vezette az élet. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel 2010 körül került kapcsolatba: először a Madárbarát Kert programba kapcsolódott be, majd részt vett a sumonyi madárgyűrűző táborban, és végül belépett az egyesületbe, ahol önkéntes feladatokat vállalt.
„Az évek alatt egyre több tevékenységben kapcsolódtam az Egyesülethez: a gyöngybagoly költőláda ellenőrzésekben, a martonfai fecskefelmérésekben, a vörös vércse odúk ellenőrzésében és faunisztikai felmérésekben is részt vettem, később pedig elvállaltam a sumonyi madárgyűrűző tábor szervezését és az MME helyi csoportjának titkári feladatait is. Kétségkívül a madárgyűrűzés területén találtam meg leginkább magam: a sumonyi táborok megszerettették velem a madarak sokszínű világát” – foglalja össze Péter beszélgetésünk kezdetén.
Mi a madárgyűrűzés és miért olyan fontos?
A gyűrűzés a vadon élő madarak egyedi jelölésének egyik legrégebben és leggyakrabban alkalmazott módszere. Magyarországon a világon harmadikként kezdték el alkalmazni ezt a módszert, és ez azóta is fontos eszköze a madártani kutatásoknak. Magát a módszert Hans Christian Cornelius Mortensen, dán tanár dolgozta ki és alkalmazta először 1899-ben. 1903-ban a Rossitteni Madármegfigyelő Állomáson kezdődtek meg az első szervezett gyűrűzések, és 1908-ban a Herman Ottó vezette, Királyi Magyar Ornithológiai Központ munkatársai Magyarországon is elkezdték a gyűrűzés alkalmazását, Schenk Jakab vezetésével.
Sajnos bármennyire is aktívak voltak az ország lelkes madárbarátai ebben az időszakban, a II. világháború időszakában,
1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye az értelmetlen pusztítás áldozatává vált, így szinte az összes, addig gyűjtött adat elveszett.
„A háború előtti időszakból csak azok a felbecsülhetetlen értékű adatok maradtak fenn, amelyek korábban az éves madárgyűrűzési jelentésekben publikálásra kerültek az Aquila folyóiratban” – olvashatjuk az MME oldalán.
A hazai gyűrűzési gyakorlat azonban pár évtizeddel később új lendületet vett: az 1974-ben alapított Magyar Madártani Egyesülettel és azon belül a gyűrűzőket tömörítő Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály megalakulásával egy új korszak vette kezdetét. Megindult Magyarországon az Actio Hungarica madárgyűrűző hálózat, és az egyre növekvő mennyiségű adatok kezelésére az 1980-as évek közepétől számítógépes nyilvántartást is bevezettek.
Már ez is a hazai madárvédelmi munka egyedülállóságát mutatta, hiszen az első számítógépes programot (Proring) és hozzá a hazai kódrendszert (HURING) 1987-ben kidolgozó Szép Tibor és Büki József egy olyan rendszert alkottak, amely Közép- és Kelet-Európában abban az időben igazi különlegességnek számított. Ezt az 1990-es évek közepétől Varga Lajos és Simon László vezetésével elkezdték továbbfejleszteni: így jött létre a „Ringing office” elnevezésű számítógépes alkalmazás, aminek a segítségével valamennyi madárgyűrűzési adat rögzítésre kerülhetett, még visszamenőleg is. 2006-ra el is készült a naprakész adatbank, 2014-ben pedig elindult a T-Systems Magyarország és az MME közös munkájából született új, Tringa (T-Ring Application) elnevezésű online madárgyűrűzési adatbank is.
Az ebben elérhető adatok alapján 1908-tól 2022-ig 1318 madárgyűrűző 308 madárfaj 6,6 millió egyedét jelölte meg Magyarországon, és összesen 1,1 millió megkerülési adatot tartanak nyilván. 2009-ben megjelent a hazai madárgyűrűzés eredményeit összefoglaló Magyar Madárvonulási Atlasz, és az egyre gyarapodó gyűrűzési gyakorlat évről évre növeli a tudományos megfigyelések sikerét.
Beszélgetésünk során Péter is kiemelte a madárgyűrűzés természetvédelmi- és tudományos vizsgálódások során elért adatok jelentőségét: ezek az adatok számos globális trend vagy éppen lokális változás megfigyelésére adnak lehetőséget. Ezért is tartja olyan fontosnak a sumonyihoz hasonló madárgyűrűzési táborokat, amelyeknek mindennapjairól nagy lelkesedéssel mesél:
„Heti turnusokban érkeznek az érdeklődők a madarak gyűrűzésére, amelyet évről évre ugyanazokban az időszakokban ugyanazokkal a hálósorokkal végeznek. A rendszer és az állandó tényezők nem véletlenek: csak így tudnak olyan adatokat rögzíteni, amelyek összevethetőek a további években nyert adatokkal. Az első ellenőrzések napkelte után egy órával történnek: a szedők – akik megfelelő biztonsággal és nagy gyakorlati tudás birtokában tudják kiemelni a madarakat a hálókból – felkeresik a hálóhelyeket, kiszedik a madarakat és vászonzsákba teszik őket – olyanba, ami jól szellőzik, és amiben nem éri sok inger őket.
A függönyhálós módszert alkalmazzuk: egy 12 m hosszú, kihúzott állapotban két és fél méter magas hálóval dolgozunk, aminél a két vezetőzsinór között a háló több, mint 50 centi, zsebet formál, és ha a madár a háló hosszmetszetére merőlegesen repül, a madár nem veszi észre, így belemegy a hálóba, megakad, megszűnik a felhajtóerő, a gravitáció dolgozik, lehúzza a zseb aljába, és ott bennragad. Bár ez kisebb stressz a madaraknak, de az esetek 99,9%-ában nem történik semmi bajuk, ráadásul a lehető legrövidebb időn belül vissza is engedjük őket a szabadba.
Gyakorlott segítőink beviszik őket a gyűrűző helyre, ahol megfelelő vizsgával, gyakorlattal és szakmai tudással rendelkező gyűrűzőhöz kerülnek a madarak. Ő óvatosan kiszedi őket, meghatározza a madárfajt, annak ivarát, korhatározást végez és a madár kondíciójáról is információkat gyűjt. Lehetőség adódik a zsírtartalék és izomzat megfigyelése is, hiszen tudni kell, hogy a madarak hasi oldalán vékony a bőr, így ha szétfújjuk a tollakat, akkor az átlátszó bőr alatt megfigyelhetővé válik egy sárga foltként a zsír, emellett az izomzat nagyságáról tapintással és szemrevételezéssel nyerhetünk információt. Egy fél objektív skálarendszert alkalmazva be tudjuk kategorizálni az adott madarat, megtörténik a tömegmérés, a szárnyhossz és a harmadik evezőtoll hosszának mérése, majd a madár megkapja az egyedi azonosítóval ellátott gyűrűt. És ez bár soknak hangzik, mindösszesen 1-2 perc alatt megtörténik, és a madár már mehet is vissza a szabadba” – avat be bennünket részletesen Péter a gyűrűzések gyakorlatába.
A gyerekek számára a legnagyobb élmény az, amikor elengedik a madarakat, mert ilyenkor beleteszik őket a gyerekek kezébe, és onnan repülnek el. A hátukra fektetve helyezik őket a tenyérbe, és mivel ez egy nagyon szokatlan pozíció, a madár nem tud vele mit kezdeni, ami miatt hosszabb ideig úgy marad, majd mikor kicsit oldalra fordítják, akkor repül el.
Péter szerint a legfontosabb cél a madarak és az emberek közötti kapcsolódás megteremtése, a környezeti nevelés, illetve a szemléletformálás. Szakmai szempontból pedig az olyan változások nyomon követése, amelyek a természetben, körülöttünk zajlanak, és amelyekről az olyan indikátorfajok, mint a madarak többsége képet és információt tud adni. „A gyűrűzések segítségével például megtudhatjuk, hogy egy adott madárfaj mennyire területhű: a mezei verebeknél ritka, hogy 5 km-nél messzebbről fogják vissza a madarakat, míg a vonuló fajoknál ez sokkal nagyobb méreteket ölt. A gyűrűzés segíthet természetvédelmi kérdések megválaszolásában és biztosítja azt a globális szemléletet, amelyre a természettudománynak szüksége van. Mert ha egy adott területen megfogyatkozik egy populáció, az nem marad lokális keretek között” – mondja.
Romonyán – a rendelkezésünkre álló adatok alapján – soha korábban nem gyűrűztek madarat. „1951-től állnak rendelkezésünkre az adatbázis rögzített gyűrűzései, és ettől az évtől egyetlen olyan adat sincs, ami azt mutatná, hogy valaha lett volna madárgyűrűzés a településen. Ez nem mást jelent az 1908-ban kezdődő magyarországi madárgyűrűzés történetében, mint hogy egészen 2025. május 7-éig kellett várni a – valószínűleg első – romonyai gyűrűzésre” – mondja Péter.
A legkisebbek is részt vettek az eseményen, hiszen Romonyáról közismert, hogy a helyi óvoda vezetője a környék egyik legelkötelezettebb természetvédője. Riesz Adrienn nemcsak a környezeti nevelés maximumát valósítja meg a Romonyai Óvodában, hanem annál sokkal többet is tesz a jó példa átadása érdekében: a helyi óvodások nem maradhatnak ki egy faültetésből vagy szemétszedésből sem, nem telhet el tavasz a madarász-foglakozások nélkül, és nincs olyan szeglete az udvarnak, ahol ne lenne hallható az ott költő boldog madárszülők lelket melengető dalolása.
„Körülbelül 10 éve fogalmazódott meg bennünk intézményi szinten is, hogy a Zöld Óvodai kereteken túl szeretnénk Madárbarát Óvoda is lenni. Ehhez kellett egy kisebb elköteleződés a nevelőtestület részéről, hiszen odúkat kellett kihelyezni, etetőket és itatókat fenntartani, ahol ráadásul a víznek mindig megfelelőnek kell lennie a madarak számára. Szükség volt arra is, hogy mi, magunk is képezzük magunkat a madarak életével kapcsolatban, hiszen nem elég a rendszerezés, szükség van a fajok egyedi ismeretére is. Számomra már a korábbi munkahelyemen megfogalmazódott ez az elvárás, hiszen ott az óvoda az erdőben helyezkedett el, rengeteg madárfaj megfordult arra.
Ezért nem volt sok kérdés, nekikezdtünk a munkának: bővítettük az udvar növényvilágát, hiszen minél több fafaj található a környezetünkben, annál több lehetőséget biztosítunk az elővilágnak a megtelepedésre. Madarászovi foglalkozásainkkal nagy sikert arattunk a gyermekek körében is, hiszen lássuk be, az embereknek alapjában véve nagyon kevés ismeretük van ezekről a csodálatos előlényekről! Szerencsére kistelepülésen élünk és a fajok gazdagsága fellelhető közvetlen környezetünkben, de sok esetben a gyerekek hozott mintával rendelkeznek, és némely fajtól egyenesen irtóznak – annak ellenére, hogy nem tudják megfogalmazni, miért. A mi feladatunk, hogy ezt a hozzáállást megváltoztassuk, és ahogy egymás feltétlen elfogadására neveljük a gyermekeket, úgy a fajok, élőlények feltétlen elfogadása is elvárás. Ehhez azonban körbe kell járni, meg kell ismerni, látni kell és el kell tudni látni az előlényeket. A madarak pedig könnyen idecsábíthatók az udvarunkra, hogy megfigyelhessük őket és megismerhessük életkörülményeiket – így kiváló segítőink a gyermekek természet-kapcsolódásainak kialakítására” – mondja Adrienn.
Rengeteg várt és nem várt eseménnyel szembesülhettek a gyerekek az elmúlt években: „Sajnos volt olyan rozsdafarkú fióka, aki többször is kiesett a fészekből. Az ő mentése nagy feladat volt a gyerekeknek. Sajnos találtunk elhullott verébfiókát, akit a szülők nagy valószínűséggel életképtelensége végett kidobtak a fészekből. Ez jó tapasztalat a gyermekeknek, hiszen megérthetik, hogy sajnos a mulandóság örök az állatok körében is. A gyerekekkel együtt mentettünk harkályt is, akit elütött az autó. Betettük dobozba, pihentettük, majd amint jobban lett, elrepült. A madárütközés védelemmel ellátott üvegfelületeink a feketerigók nászának időszakában sok elhullást megakadályoztak, de olyan hétköznapi pillanatokat is megélhettünk, mint az éhes seregély fiókák ricsaja, vagy visszatérő vendégeink, a cinege, a feketerigó, a rozsdafarkú és a házi veréb nagycsaládos mindennapjai” – avat be Adrienn az óvodai madárismereti tevékenységekbe.
Nem véletlen tehát, hogy a napokban megvalósított történelmi gyűrűzés olyan sokat jelentett Adrienn és az óvoda életében. Jó volt látni Adrienn lelkesedését, az arcára kiülő mosolyt, ahogyan Péter egymás után pakolta be a vászonzsákba a meggyűrűzött óvodai cinegéket, és ahogyan Adrienn vigyázott az apróságokra. „Hatalmas öröm számomra, hogy részesei lehettünk ennek. Sajnos nem voltam elég tájékozott ebben és nem is tudtam, hogy kaphatunk rá lehetőséget, hogy a mi tollas gyermekeink is híresek lehetnek a nagyvilágban. Ezzel egy újabb tevékenységet és ismeretszerzési lehetőséget fogunk tudni átadni a gyerekeknek, ami újabb kötődést fog jelenteni számukra a madarak felé!” – mondja.
„A fiókagyűrűzések rendszeressége sok fontos adatra és megfigyelésre ad lehetőséget: a helyi és környékbeli madármozgásról, illetve a populációs adatokról is információkat szerezhetünk, emellett számos más adatsor és elemzés kialakítására is lehetőségünk lesz.
A fiókagyűrűzés előnye, hogy a madarakat az életük elejétől meg tudjuk figyelni, gyűjteni tudjuk a velük kapcsolatos adatokat, és sokkal átfogóbb képet kaphatunk szokásaikról, életükről”
– emeli ki Péter, aki egyben újabb kalandokra is invitálta olvasóinkat:
„Akit érdekel a madarak világa, annak ajánljuk a sumonyi madárgyűrűző tábort: június végétől október végéig lehet jelentkezni rá. Emellett Pécsen, Tüskésréten áprilistól június végéig, a költési időszakban tíznapos ciklusokban 1-1 alkalommal egy félnapos gyűrűzést is tartunk, ide is várjuk az érdeklődőket. Minden információ elérhető az MME oldalán, és a helyi csoport felületein.”.
Május 7-én, Romonyán összesen 32 széncinegét gyűrűztünk meg közösen dr. Gaszler Péterrel és Riesz Adriennel. Vélhetően elsőként a falu történetében. Bízunk benne, hogy még sok száz apró gyűrű felhelyezésében részt vehetünk, és még évekkel később is örömhíreket kapunk a romonyai ifjakról, legyenek bármerre is a nagyvilágban.
Nyitókép: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
