Zöldségszerű gyümölcs, amit nem lehet megunni: padlizsános kedvenceink

A padlizsán a paradicsomhoz hasonlóan rendszertanilag a gyümölcsök közé tartozik, mégis zöldségként gondolunk rá. Ázsiában már a Kr.e. III. században nagy népszerűségnek örvendett, az indiai konyha kedvelt alapanyagává vált, Japánban ma is az öt legfontosabb zöldség között tartják számon a padlizsánt.

Néhány országban azonban sokáig nagyon rossz hírnévvel bírt a tápanyagban gazdag, tápláló padlizsán: mérgezőnek titulálták, okolták az epilepsziáért és a lepráért, ezért jó ideig csak díszítésre használták.

Száz grammjában mindössze 27 kalória (113 kJ) van, de tartalmaz 1,3 gramm fehérjét, viszont mindössze 0,2 gramm zsírt és csak 4,8 gramm szénhidrátot. Igazából nem nagyon találunk olyan diétát, amelyik szigorú előírásainak ez a szebbnél szebb színekben előforduló, fényes héjú gyümölcs ne felelne meg.

Található benne kálium, kalcium, magnézium, foszfor, folsav, réz, mangán, niacin, B3-, B6-, C- és K-vitamin és nagy mennyiségű rost is.

Nagyon fontos antioxidáns-forrásunk lehet, főleg a héjában található nasunin, ami a sejtek védelmében fejti ki hatását, és segíthet a rákos sejtek osztódási sebességének lassításában is.

A gyógyászatban terméskivonatát a máj és epefunkció javítójaként tartják számon.

Főételek padlizsánból