Egészség

„Örömmel tölti meg a szívet” – a citromfű gyógyhatásai

Egykor a dél-európai kolostorok jellegzetes fűszernövényeként ismerték – mára a legtöbb nemzet konyhájában megtalálható. A népnyelv méhfűnek is nevezi, hiszen kiváló mézelő növényünk, ráadásul még vérszívó szúnyogjainkat is képes távol tartani. Teája nyugtat, szörpje isteni finom, talán nincs is olyan terület, ahol ne állná meg a helyét.

A citromfű (Melissa officinalis) egy széleskörben kedvelt évelő gyógynövényünk, maximum egy méter magas, dúsan elágazó habitusú, levelei ráncosak, tojásdadok, fűrészes szélűek és szőrösek. Ha jól érzi magát a kertünkben, üde zöld színével gazdagítja, emellett apró fehér virágai és utánozhatatlan illata miatt szinte nélkülözhetetlen eleme környezetünknek.  

Magyarország déli részén találkozhatunk vadon termő példányaival is, de az ország nagy részén csak a nemesített vagy a kertekből kivadult töveket érhetjük el. Mivel könnyen termeszthető, igen kedvelt gyógynövény vált belőle. Szinte bármilyen talajon megél, magról könnyedén csírázik, de tőosztható is, akár hat évig is kiszolgálhat bennünket, és a jobb években akár négyszer is virágzásra bírhatjuk.

A beporzók is imádják: tömegével látogatják virágzó hajtásait júniustól egészen szeptemberig. Illóolajának köszönhetően kellemes illatot áraszt – nem véletlenül kedvence a méheknek. Például a méhészek rajfogáskor citromfűvel dörzsölik be a kasokat, hogy könnyebben menjen bele a raj. Mi pedig idegesítő vérszívóinkat tarthatjuk távol magunktól a citromfűvel: dörzsöljük a bőrünkre a leveleit. Az illóolaja ugyanis kiváló szúnyogriasztó.

A karmelitavíz ereje is a citromfűben rejlik

Antibakteriális és fertőtlenítő tulajdonsága miatt már az ókorban is használták: csípésekre, harapásokra külsőleg is. Avicenna, a híres perzsa orvos A gyógyítás művészete című munkájában azt írja, a citromfű „örömmel tölti meg a szívet”. Paracelsus, a híres svájci orvos pedig azt tartotta róla, hogy meghosszabbítja az életünket.

Citromfűből készül a Spiritus melissae compositus, azaz az alkoholos citromfű, amit a franciák „Eau de Melisse des Carmes”-nak is neveznek. A színtelen, fűszeres illatú gyógyhatású folyadékot megfázásra, gyomorpanaszokra készítették már az 1300-as évektől. Az első recepteket a karmelita apácáknak köszönhetjük, innen ered elnevezése is. Az eredeti összeállítás feledésbe merült, de új változatai is gyógyírt jelentenek a nehéz emésztésre, egyensúlyából kibillent anyagcserére.

Az ilyen-olyan citromfüves vizeket és párlatokat Párizsban a szerzetesek még parfümként is árulták, a népi gyógyászat például fejfájás, epilepszia és kólika ellen is alkalmazta. Úgy tűnik tehát, hogy a citromfű sokkal többet tud, mint puszta idegnyugtatást, ezért érdemes gyógyhatásainak és felhasználási lehetőségeinek mélyeire ásnunk.

Citromfű a modern gyógyászatban

Többféle formában alkalmazzák. Felhasználják porított vagy aprított kivitelben, alkalmazzák a drog vizes vagy alkoholos kivonatát, illetve illóolaját is. Az Európai Gyógyszerügynökség monográfiája szerint a citromfüvet tartalmazó készítmények szorongás, alvászavarok, illetve gyomor- és bélrendszeri panaszok, puffadás, fokozott bélgázképződés kezelésére alkalmazandók. 

 

Tradicionálisan használják különböző pszichoneurológiai tünetek, így álmatlanság, nyugtalanság, melankólia, enyhe depresszió és a migrén enyhítésére is, de többnyire csak macskagyökérrel (Valeriana officinalis) kombinált készítményekben. Egy 2003-ban publikált randomizált, placebókontrollos vizsgálat keretében bizonyítást nyert, hogy a citromfű alkalmazása jótékony hatású az enyhe és közepes súlyosságú Alzheimer-kór tüneteinek kezelésében is. A kognitív funkciókra gyakorolt hatását egészséges, 18-22 év közötti önkénteseken is vizsgálták, egy kettős vak, placebókontrollos kísérletben. Azt tapasztalták, hogy növekedett a résztvevők koncentrálóképessége és javult az emlékezőtehetségük.

Készítsük el magunk!

Az alkalmazott dózis attól függ, hogy lokálisan vagy szisztémásan használjuk, illetve kombinációban vagy egyedüli hatóanyagként. Teaként naponta 1-3-szor 1,5-4,5 gramm szárított növényből 150 milliliter vízzel készített forrázat használata javasolt. A 45 százalékos alkohollal 1:5 arányban készült tinktúra napi dózisa pedig 1-3-szor 2-6 milliliter.

A friss citromfűlevelek forrázatából ugyanannyi cukor hozzáadásával szirupot is főzhetünk, ami kiváló segítője lehet az álmatlan éjszakáinknak. Lefekvés előtt érdemes kanalaznunk belőle. Gyömbérrel és fahéjjal pedig remek megfázás elleni szirup készülhet belőle, és a citromfüvet mézben áztatva őszi-téli betegségek elleni segítőtársat is kaphatunk. Az árvácska virágához hasonlóan a citromfű levelét is kandírozhatjuk, de akár citromfüves jégkocka vagy citromfüves salátaöntet is készülhet belőle – felhasználásának tényleg csak a képzeletünk szabhat határt.

Betakarítása és szárítása

A citromfű levelei nagyon érzékenyek a törésre, nyomódásra és sérülésekre, ezért már a betakarításkor is bánjunk óvatosan velük! Virágzó hajtását közvetlenül virágzás előtt érdemes gyűjteni, de leveles hajtása még szeptemberben is szedhető. A friss citromfű kiváló ízesítője a frissítő és uborkás vizeknek, főzhető belőle szörp, lekvár és zselé is, emellett sült húsok fűszerezéséhez is felhasználhatjuk.

Leveleit száríthatjuk is a későbbi hónapokra: a szárítás vékony rétegben kiterítve vagy kis csokrokban felakasztva történjen fénytől védett, szellős helyen! Érdemes tudnunk, hogy minél gyorsabb a száradás, annál jobb minőségű szárítmányhoz jutunk. Sose szárítsuk tűző napon, a tárolásnál pedig figyeljünk oda arra, hogy az edények és üvegek szárazak legyenek – máskülönben napok alatt tönkremegy a munkánk.

Most kezdődött, de lassan már vége is a szeptembernek, ezért érdemes mihamarabb begyűjtenünk az utolsó leveleket. Egy kis átgondolással jövő tavaszig biztosíthatjuk a citromfűtartalékainkat, és ezzel együtt egészségünket is.

Fotók: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka

Ajánljuk még: