Miért fontos a B12-vitamin idősebb korban, és mire figyeljünk vegetáriánus étrend esetén?

Számos, ötven év feletti tanítványom örömmel meséli nekem a hírt: részlegesen vagy teljesen kiiktatta a húst a táplálkozásából. Ez a sok szempontból helyes választás, például a megfelelő koleszterin- és vércukorszint kapcsán, azonban azt a veszélyt hozhatja magával, hogy a korábbi táplálkozásban meglevő hasznos anyagok ebben az étrendben esetleg nem szerepelnek megfelelő mennyiségben. Ezek között kulcsszerepe van a B12-vitaminnak, amely a növényi ételekben gyakorlatilag nincs meg, megvan viszont a tengeri ételekben (tonhal, tintahal, rák, kagyló, polip), a marhahúsban és a tejtermékekben.

A megfelelőnél kevesebb B12-bevitel esetén idősebb korban a DNS-lánc általános öregedéséből következő hibák kijavításának hatékonysága csökken, továbbá nagyobb a kockázata a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a vérszegénység kialakulásának. Az öregedés folyamatára is befolyással van egyfajta általános, „karbantartó” vitaminként, nem szólván arról, hogy a megfelelő mennyiség hiányában a demencia (főleg az Alzheimer-kór) kockázata is sokkal nagyobb.

Felmerülhet a kérdés, van-e idősebb korban a B12-vitamin hiányának általános tünete? A helyzet úgy áll, hogy sajnos nem tipikusan, hanem sokféleképpen jelentkezhet. Gyanakodjunk általános fáradtság-állapot esetén, különösen akkor, ha az étvágytalansággal, esetleg indokolatlan lázzal jár, de a homályos látás sem csak a szemromlás tünete lehet, a gyakori nyelv- és végtagzsibbadás sem csak arra utalhat, hogy keveset mozgunk. Meglepő, de az időskori hallásromlás hátterében is előfordulhat a B12 hiánya. Ezeket a tüneteket komolyan kell venni, s időben meg kell keresni a körzeti orvost, aki beutal minket a megfelelő vizsgálatokra (leginkább egy egyszerű laborvizsgálatra), vagy felírja a vitaminpótlást.

Hogyan tudom pótolni a B12-vitamint? Ez alapvetően attól függ, milyen az ember egészségi állapota, életkora, s milyen fokú a vitaminhiány. Ötven év felett az átlagember számára a szakirodalom napi 100-150 mikrogrammnyit javasol. Nagyon fontos azonban, hogy a pontos napi mennyiséget nem mi magunk határozzuk meg, hanem a körzeti orvosok és a szakorvosok, akik ezzel a problémával már sokszor találkoztak, ismerik a mi betegségtörténetünket, és pontosan tudják, mire van szüksége szervezetünknek.

Mindezeket összegezve elmondható: idősebb korban egy radikális étrendváltoztatás esetén fokozottan figyelnünk kell arra, hogy a korábbi táplálkozásunkban a szervezetünk által megszokott hasznos anyagok továbbra is rendelkezésre álljanak. Éppen ezért már a váltás előtt kérdezzük meg a szakembereket, akik pontosan elmondják nekünk, mire kell figyelnünk a mindennapi táplálékbevitelnél.