Apró gesztusok, nagy jelentőség – miért fontos a karácsony előtti jótékonykodás?
A karácsony közeledtével egyre gyakrabban esik szó adománygyűjtésekről, nagy jótékonysági akciókról, dobozokról és kampányokról. Ezek mind fontosak és szükségesek. De van a jótékonyságnak egy csendesebb, sokszor láthatatlan formája is, amely legalább ekkora jelentőséggel bír: a mindennapi odafigyelés egymásra. A karácsony előtti hetek sok ember számára nem az örömről, hanem a magányról szólnak. Ilyenkor ez az érzés gyakran felerősödik, tömörebben, fájóbban van jelen. Éppen ezért különösen fontos, hogy ne csak „nagyban”, hanem „kicsiben” is gondolkodjunk.
Mi minden decemberben a gyermekemmel közösen átnéztük a játékokat, és azokat, amelyeket már el tudott engedni, gondosan összepakoltuk. Leadtuk a legközelebbi gyűjtőponton, hiszen ezek más gyerekek számára új örömöt jelentettek. Egyébként a gyermek szempontjából is nagyon hasznosak voltak ezek a közös összepakolások, hiszen megtanulta már egészen kis korában, hogy a nehéz helyzetben lévőknek hogyan szerezhet örömet.
A szülői felelősség ebben a folyamatban is megkerülhetetlen. A gyerekeink nem elsősorban abból tanulnak, amit mondunk nekik, hanem abból, amit nap mint nap látnak tőlünk. Ha azt tapasztalják, hogy a karácsony csak a kapásról, az ajándékok számáról és értékéről szól, akkor ezt viszik tovább magukkal. Ha viszont azt látják, hogy adni is öröm, hogy lemondani valamiről nem veszteség, hanem lehetőség arra, hogy másnak jobb legyen, akkor ezek az értékek mélyen beépülnek.
Amikor együtt válogatjuk át a játékokat, és a gyermekünk saját döntése, hogy mit tud már elengedni, akkor nemcsak tárgyakról beszélünk. Empátiát tanul, felelősséget, és azt, hogy a világ nem ér véget a saját szobája ajtajánál.
A közös adományozás láthatatlanul, mégis erősen formálja a gyerekeink értékrendjét. Így tanulják meg, hogy az ünnep nemcsak róluk szól, hanem rólunk – egymásról.
Mert néha elég egy tál házi sütemény is. Olyan szomszédoknak, akik egyedül élnek, akik már nem sütnek, vagy akiknek talán nincs kivel megosztani az ünnepi készülődést. Nekünk plusz 20 deka liszt, nekik pedig egy olyan odafigyelés, ami az egész ünnepet szebbé teheti. Egy rövid beszélgetés az ajtóban, egy mosoly, egy „gondoltam rád” mondat sokkal többet jelenthet, mint hinnénk. De ugyanígy számít az is, ha csak segítünk felcipelni a karácsonyfát, ha bevásárolunk valakinek, aki nehezebben mozog. Ha nem felejtjük el megkérdezni: szükséged van-e valamire? Ezek az apró cselekedetek nem kerülnek semmibe, de a környezetünkben egyedül élőknek kevésbé magányossá, fényesebbé tehetik az ünnepet.
Nem mindenkinek van lehetősége nagy adományokat adni, de mindannyiunknak van lehetősége jónak lenni. Egy tál süteménnyel. Egy segítő kézzel. Egy kedves szóval. Talán éppen ezek az apró gesztusok adják vissza a karácsony igazi értelmét.
Advent a Balaton partján
Különleges téli programok
