
Azt gondolnánk, hogy az első faggyal a kert bezárt, és tavaszig ki sem nyit a vadnövények kincsestára. Ám aki figyelmesen szemléli a kertet, túrázáskor a természetet, bőven talál felfedezni való, ehető növényeket. Amíg nem borít mindent hatalmas hólepel, addig jó eséllyel szedhetünk tyúkhúrt, csalánt, árvacsalánt. Olykor itt-ott lelhetünk apró podagrafüvet, habszegfűt, kányazsombort, kerekrepkényt, erdei gyömbérgyökeret, akár virágzó ibolyát zsenge levélkékkel. Akad galagonya, kökény, csipkebogyó, a gombák kedvelőinek egy sor téli gomba. Tehát van miből mazsolázni, ha az ünnepet szeretnénk valami igazán „vaddal” feldobni. Különös figyelmesség ez akkor, ha vendéget hívunk, hiszen olyan különlegességeket tehetünk az asztalra, ami jóízű, különleges és egészséges, ráadásul ilyet máshol nem kóstolhat.

A vadon nőtt étterem ünnepre hangolt finomságaihoz íme néhány tipp, kis ízelítőt arra buzdítva mindenkit, hogy ilyenkor is érdemes a vadnövények kincsestárát felfedezni, az ünnepre hangolni.
A friss levelek, zsenge hajtások tökéletesek salátához vagy leveshez, tálaláshoz díszítésként.
A zsenge csalánhajtásokat leforrázva, pépesítve a spenóthoz hasonlóan használhatjuk fel. Készülhet belőle tavaszt idéző főzelék, előételként extra csalánkaviár, tésztává gyúrva ízletes, zöld fenyőfa sütemény.
A tyúkhúrból vitaminban gazdag salátát alkothatunk az ünnepi pecsenye mellé, vagy kímélő vacsorának is jólesik egy-egy nagyobb ebéd után. Finomra aprítva szendvicsre szórhatjuk, vagy egészségtudatos előétel-mesterművé változtathatjuk, amelyben három oldalról közelítjük meg ezt a vadnövényt, karakteres, sós-földes íze remekül illik a sós keksz alaphoz.
Az őszről maradt bogyók még sok ízt és óriási beltartalmi értéket jelentenek. A kökényből lehet lekvár, likőr, ám ez utóbbi készítéséhez némi türelemre van szükség, hiszen minél tovább érik, annál jobban kikerekedik az íze.
A csipkebogyót megszáríthatjuk teának, készíthetünk belőle lekvárt, likőrt. A hecsedlipüré lehet egy pikáns mártás alapja, ami kitűnő vadhúsok vagy szárnyasok mellé. Lehet belőle leves, vagy az étkezést megkoronázó, gyümölcsös turmix-ital, trendibb néven csipkebogyó-latte. A kis üvegekbe porciózott lekvárok ajándékozáshoz is kitűnőek!

Felénk, ahogy középhegységeinkben sok helyen, bőséges galagonyaterméssel találkozhatunk. Most már nem izzik a bokrok ruhája, a kövér, égőpiros bogyók ragyognak bele a ködös decemberbe. Gyógyhatású likőrré lényegülhetnek, főzhetünk belőle téli reggeleket fényesítő galagonyazselét, jóízű szörpöt.
Egy fagyos reggelen, amikor a hatalmas rozmaringbokrom ágait vékony zúzmaraköntös lepte be, azon tűnődtem, milyen jó is volna ezt a látványt viszontlátni az ünnepi asztalon. A jégkockatartóba tett galagonyaszemek vagy csipkebogyók egy-egy mini rozmaring-ágacskával csuda jópofa jégkockává fagytak, a pohárba téve ideidézték a zúzmarás fenyőerdőt. A legegyszerűbb italt, akár egy pohár tiszta vizet is ünnepélyessé lehet ezzel varázsolni!

Aki jó előre gondoskodott arról, hogy a természet vad kincsei a legoptimálisabb időben üvegbe kerüljenek, jó hasznát veszi ilyenkor. Az üvegben eltett bodzabogyókból a két ünnep között mindig készítek bodzabogyólevest, aminek receptje valahol a régmúltban gyökerezik. Dédnagyanyám akkor készítette mindig, amikor már potyogtak a fenyő tűlevelei, a téli körték pedig már édesdeden néztek le a kamraszekrény tetejéről. A bodzabogyók kis üvegekben vártak sorsukra, a bodzavirágok textilzsákban szunnyadtak, nem csak azért, hogy a köhögős-náthás napokon gyógyfőzettel segítsenek a jobbulásban, hanem ha vendég érkezett, dupla bodzalevessel is kínálhassák őket.

Biztos vagyok abban, hogy a jövőben még jobban fel fognak értékelődni azok az alapanyagok, amelyek vadon nőnek, amelyeket a saját kertünkben, vagy a réten, az erdőben tudunk gyűjteni. Akár még télen is, hiszen az enyhe telek átrajzolták a növények életciklusát is. Az ünnepi asztalon megérdemlik a méltó helyet!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
















