Május 3-án a legnagyobb amerikai nyugdíjasszervezet, a közel 40 millió tagot számláló AARP honlapján, a közösség vezetőjének, Jo Ann Jenkinsnek érdekes és megdöbbentő cikke jelent meg. Az elnökasszony arról írt, hogy a 65. életévüket betöltött amerikai állampolgárok közel 70 százalékának egyszer csak mások segítségére lesz szüksége ahhoz, hogy túléljék napjaikat – tehát nem ahhoz, hogy vidáman, kényelmesen és biztonságban éljenek, hanem ahhoz, hogy másnap is éljenek még. Mások fogják odaadni nekik a legfontosabb gyógyszereket, lefürdetik, megitatják és megetetik őket, megveszik és elhozzák a megfelelő ételeket, kitakarítják a lakást, stb.
A nőknek átlagosan 3,7 évig, a férfiaknak 2,2 évig lesz szükségük erre a segítségre. Ezzel együtt a cikk hangsúlyozza: a krónikus fizikai/lelki betegségből vagy baleseti sérülésből eredő mások segítségére szorulás azt is jelenti, hogy körülbelül 53 millió felnőtt amerikai, korosztálytól függetlenül a napjának egy részét idős rokona vagy barátja megetetésére, elszállítására, lakásának takarítására, számlái fizetésére és annak biztosítására fordítja, hogy a gyógyszerét pontos időben és megfelelő mennyiségben vegye be. Felmerül a kérdés: vajon mi, magyarok gondolunk-e arra, hogy mi lesz, ha másokra szorulunk?
Kevesen tudják azt, hogy Magyarországon az idősellátás rendeleti és törvényi szabályozásában kevés dolog jár automatikusan, alanyi jogon mindenkinek. Jelenleg hatvanöt év felett egyedül a kormány által 2022 tavaszán indított Gondosóra-szolgáltatás az, amely egészségi állapottól és anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek jár. Ezt érdemes is igénybe venni, mivel ezzel szerettünket összekapcsoljuk egy, a nap 24 órájában működő diszpécser-központtal, ahol készséggel segítenek, például elesés vagy hirtelen fellépő rosszullét esetén.
Ezenkívül sokan (2020-ban a KSH adatai szerint közel 100 000-en) részesülnek házi segítségnyújtásban vagy szociális étkeztetésben (utóbbiak száma 2020-ban több mint 200 000 fő volt), de ezek pontos jogosultsági körét és árait a helyi önkormányzatok rendeletei szabják meg. Ugyanez a helyzet a nappali gondozási központokkal, ahol nap mint nap kb. 30 000 ember kap szakszerű felügyeletet és ellátást Magyarországon. Ha az idősellátás otthoni keretek között már nem megoldható, sokan választják a szociális otthont vagy valamilyen bentlakásos gondozóházat, jelenleg kb. 56 000 fő él ilyen otthonokban hazánkban.
Amennyiben a szociális alapellátásra a helyi önkormányzati rendeletek szerint nem vagyunk jogosultak, vagy ha nem vagyunk megelégedve annak minőségével, fordulhatunk ápolószolgálatokhoz, amelyekkel szerződést kötve akár mindennap segítséget kaphatunk önmagunk ellátásához – amennyire a pénztárcánk bírja. Ugyanez a helyzet az egyéni gondozók választásával: számos honlapon, de akár a közösségi médiában is elérhetünk olyan idősgondozókat, akik hosszabb vagy rövidebb időre vállalják egy-egy idősebb ember rendszeres gondozását, teljesen különböző árakon és ellátási minőségben.
A helyzetet végiggondolva határozottan kimondható: már most, amikor még el tudjuk látni saját magunkat, fontos végiggondolnunk azt, hogy ha mások segítségre szorulunk, milyen lehetőségeink vannak, mire leszünk jogosultak ingyenesen, s mi az, amiért pénzt kell fizetnünk vagy környezetünk segítségét kell kérnünk.
Amennyiben az utóbbit választjuk, pontosan végig kell gondolnunk és esetleg meg is beszélnünk: ki és miben tudna nekünk egy ágyhoz kötött élet esetén segíteni, és mi az, amit külső, a baráti és rokoni hálón kívüli segítséggel, pénzért kell majd igénybe vennünk. És az sem mellékes: lesz-e elég anyagi keretünk ahhoz, hogy saját, elvárt minőségi ellátásunkat finanszírozni tudjuk? Amennyiben nem vagyunk ebben biztosak, célszerű előzetesen takarékosodnunk a nehéz napokra vagy – ha erre van lehetőség – valamilyen részmunkaidős munkát vállalnunk, hogy anyagi helyzetünkön javítsunk.
Átgondolnád, milyen opciók állnak rendelkezésre? Korábban írtunk már arról, miként lehet felkészülni a nyugalmas nyugdíjas évekre, és hogy milyen pénzügyi lehetőségek vannak időskorban.
Ajánljuk még: