Lehet-e műanyagmentesen fogat mosni, és egészséges-e?

Egészség

Lehet-e műanyagmentesen fogat mosni, és egészséges-e?

A környezettudatos szájápolás jóval túlmutat a bambusz fogkeféken és fogporokon, ugyanis ennél több kell ahhoz, hogy kissé fenntarthatóbban ügyelj a mosolyodra.

Bármilyen lelkes környezetvédők vagyunk, vannak olyan szegmensei az életünknek, amelyeken csak hosszas vonakodás után változtatunk, ha változtatunk egyáltalán. Ennek oka legtöbbször az, hogy a zöld alternatívát túl kényelmetlennek érezzük vagy éppen nem tartjuk elég higiénikusnak – ilyen a durva fertőtlenítők elhagyása, a mosható betét használata vagy a környezetbarát fogápolás tesztelése. Arról nem is beszélve, hogy ki akarná kockáztatni, hogy tönkremenjenek a fogai. Magam is az aggodalmaskodók táborába tartozom, ezért őszintén bevallom, hogy hosszú távon nem sikerült még átállnom a teljesen műanyagmentes fogmosásra, noha vannak próbálkozásaim.

A legalapvetőbb kérdés nyilván az, hogy mivel mossunk egyáltalán fogat? Én nem javaslom, hogy elődeinkhez hasonlóan fadarabokat és lószőrt rágjunk a zero waste kedvéért, első körben inkább próbáljuk ki a műanyagmentes-fogkeféket. Ezek többnyire bambuszból készülnek, valamilyen növényi sörtével, de azok, akik berzenkednek az ennyire távolról érkező daraboktól, találhatnak a hazai webáruházakban vagy boltokban olyan változatot is, amelyek fenntartható európai erdőgazdálkodás fáiból lettek gyártva – igaz, kissé borsos áron kínálják ezeket a keféket.

A növényi sörtével készült fogkefék általában kisebb és puhább fejjel rendelkeznek, mint a műanyag sörtések, ami kezdetben szokatlan érzést okozhat. Nekem nagyon furcsa volt az első pár alkalom, nem is éreztem annyira hatékonynak a fogmosást, mint mikor műanyag sörtével tisztítottam a fogaimat.

Ilyen elhatározások mellé természetesen lebomló fogselyem is dukál, ami szintén létező dolog, noha nem egyszerű műanyag csomagolás nélkül beszerezni.

A kefehasználaton túl aztán felmerül, vajon milyen pasztával mossunk fogat a megfelelő higiénia érdekében? Ez viszonylag könnyű, manapság ugyanis számos olyan természetes, környezetbarát alapanyagokból készült krém megtalálható, amelyeket rendszerint fémtárolókban vásárolgatunk – sőt, van olyan gyártó is a magyar piacon, aki visszagyűjti és újratölti az általa forgalmazott fogkrémek üvegét. A tárolókba nyilván nem gusztusos beledugdosni a fogkeféket, általában faspatulával oldjuk meg a paszták fogkefére helyezését.

És milyen az íze ezeknek a természetes zöld fogkrémeknek? Nos, erre szokás azt mondani, hogy ízlésen nem lehet vitatkozni: van, amelyiket kellemes ízűnek találtam, és volt olyan, amit legszívesebben kiköptem volna.

A krémeken túl egyébként léteznek már csomagolásmentesen vagy papírtasakban kapható fogtabletták és fogporok is. A tablettákat magától értetődően szét kell rágni, majd a szájban némi vízzel felhabosítva használni, a porokat pedig rágás nélkül, de hasonló metódussal alkalmazni. A fogkrémhez szokott társadalmunknak ugyan nehéz elképzelni, mi a jó egy fogporban, de ezen zöld alternatívák egyre növekvő népszerűsége mutatja, hogy mégiscsak szerepe lehet majd a jövőben.

Ma, 2022-ban természetesen még nem tudhatjuk, vajon hosszú távon egészséges-e a fogaink szempontjából az újhullámos zöld módszereket alkalmazni. A fogorvosok véleménye ritkán független, és nem is szívesen nyilatkoznak olyan témában, amelyről még nem készült komolyabb kutatás, én személy szerint pozitív és negatív állásponttal is találkoztam már a téma kapcsán. Van, aki tudatos dentálhigiénikusként pártolja a természetes alternatívák használatát, és akadnak, akik nem tartják megfelelő hatékonyságúnak ezeket, abban azonban mind egyet értenek, hogy a megfelelő módszer fontosabb, mint maga az eszköz.

Ajánljuk még:

„Nem dőlt össze a világ, de nem lesz könnyű így élnem”– Egy demenciával élő, 52 éves ember vallomása

Az, hogy az időskor egyik legelterjedtebb betegsége a lassú agyi leépülést, sorvadást (atrófiát) hozó demencia, lassan minden magyar tudja. Annál is inkább, mert sajnos minden formája egyre elterjedtebb, s lassan nem lesz olyan család, ahol ne akadna egy-egy, ezzel a betegséggel élő ember. Az, azonban nagyon ritka, hogy maga a beteg beszél erről, örömeiről-bánatairól. Következzék most gyerekkori barátom, a demencia tekintetében még nagyon fiatal Péter története, aki őszintén beszél betegségéről, és mindenkit bíztat arra, hogy az első komolyabb jeleknél forduljunk szakorvoshoz.

 
X
Már követem az oldalt