Egészség

Lassuló anyagcsere, változó hormonháztartás: negyven felett tényleg nem mindegy, mit eszel

Mindenkinek érdemes odafigyelni, hogyan étkezik, és milyen életmódot követ negyven felett (is): összegyűjtöttük, mik azok az ételek, amiket ajánlott előtérbe helyezni!

Hiába hallani sokszor, hogy „a negyven az új harminc”, nem hiszem el. Mondják, hogy az egyre elterjedő egészséges életmód miatt a negyven év felettiek is fiatalosak és energikusak maradhatnak, legtöbben a negyedik ikszet átlépve mégis megtapasztalhatjuk a korral járó esetleges problémákat – többek között az étkezéssel és az egészségünk megőrzésével kapcsolatban. Lassan, de megváltozik az anyagcserénk, és ezzel együtt a táplálkozással kapcsolatos szükségleteink is. A tapasztalatok szerint pedig a negyven feletti nők körülbelül fél kiló izmot vesztenek évente, ami még jobban megnehezítheti, hogy jó formában maradjanak, vagy szükség esetén fogyhassanak.

Az egészséges étrend fontossága megsokszorozódik, már csak azért is, mert azzal tehetünk a legtöbbet azért, hogy bizonyos betegségeket (például a csontritkulás, az ízületi gyulladások, a II-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, az egyes szív- és érrendszeri betegségek, és bizonyos rákos megbetegedéseket) megelőzzünk. Ha valaki eddig legyintett rá, talán itt az ideje tényleg mindent megtenni, hogy egészségesen étkezzünk!

Ebben a korban főleg fehérjére (húsok, halak, tejtermékek, bab és diófélék), szénhidrátokra (teljes kiőrlésű gabonák), zsírokra (egészséges olajok), vitaminokra, ásványi anyagokra és megfelelő mennyiségű vízre van szükségünk. Alapszabály lehet tehát, hogy:

  • Válasszunk különféle zöldségeket: sötétzöldeket, pirosakat és narancssárgákat, és sok-sok babot, lencsét és borsót.
  • Együnk sokféle gyümölcsöt.
  • Vegyük be a teljes kiőrlésű gabonát a napi étrendünkbe.
  • Ragaszkodjunk a zsírmentes vagy alacsony zsírtartalmú tejtermékekhez (tej, joghurt, sajt).
  • Minden étkezésnél együnk fehérjét. Az egészséges fehérjék közé tartoznak a sovány húsok, a tenger gyümölcsei, a halak, a tojás, a bab és a borsó, a diófélék, a magvak és a szójatermékek.
  • Használjunk egészséges(ebb) olajokat a klasszikus napraforgóolaj helyett.

Ezenkívül figyeljünk oda, hogy

  • a napi kalóriabevitel kevesebb mint 10 százaléka legyen hozzáadott cukrokból (desszertek és feldolgozott élelmiszerek);
  • a napi kalóriabevitel kevesebb mint 10 százaléka legyen telített zsírokból (vörös hús, zsíros tejtermék);
  • kevesebb, mint 2300 milligramm (mg) nátriumot vigyünk a szervezetünkbe naponta;
  • legfeljebb napi egy alkoholos italt igyunk;
  • vigyünk be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségű kalciumot, élelmi rostot, káliumot, A- és C-vitamint.

Ha állandóan ennénk...

Nemigen tehetünk ellene: negyven éves kor felett csökken a nők ösztrogénszintje és a pajzsmirigy működése is alábbhagy. Többek között ez is hozzájárul ahhoz, hogy megnő az étvágyunk, ami miatt egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy több kalóriát viszünk a szervezetünkbe, mint amennyit napközben elégetünk, s ennek következtében elkezdünk hízni. A súlygyarapodás nagy része pedig legtöbbünknek a hasunk környékén látszódik először. Ezt megelőzendően érdemes több magas rosttartalmú ételt (például bogyós gyümölcsöket, teljes kiőrlésű gabonákat és dióféléket) fogyasztani, mert ezektől teltségérzetünk lehet, vagyis ritkábban jön ránk az ehetnék.

Az anyagcserénket pedig ideje felpörgetni:

  • reggelizzünk mindennap;
  • sportoljunk rendszeresen;
  • ügyeljünk a megfelelő minőségű és mennyiségű alvásra;
  • együnk fűszeres ételeket;
  • igyunk zöld teát és elegendő vizet.

Egyszerűnek tűnhet, pedig nem az: a szervezetünk és a testünk változik, ami megnehezítheti az elkötelezettségünket az egészséges(ebb) életmód mellett. Ne adjuk fel, tegyünk meg mindent, hogy még sokáig jól érezzük magunkat. És ne feledkezzünk meg az éves szűrővizsgálatokról sem! Mert bármennyire is távol álljon tőlem, hogy elhiggyem, a negyven az új harminc, abban biztos vagyok, hogy negyvenévesen is még csak félúton (se) vagyunk az életben!

Ajánljuk még:

„Identitásunk nagy része a lovári nyelv megtartásában rejlik” – Lakatos Mónikával és Rostás Mihály „Mazsi”-val beszélgettünk

Rendkívüli utat jártak be együtt a Holdvilág Kamaraszínházban való találkozásuk és az 1996-os Ki mit tud? óta, és ennek az útnak a legnagyobb nyertesei talán nem is ők, maguk és a magyarországi cigány társadalom, hanem mi vagyunk, akik a Womex-életműdíjas és Kossuth-díjas Lakatos Mónika és Rostás Mihály „Mazsi” zenéje által elkezdhettünk jobban megismerni egy olyan kultúrát, mellyel együtt élünk, és amely sokkal gazdagabb annál, amit a felszínen mutat. Könnyen rámondhatjuk, hogy éppen ezért terelték össze őket az égiek, hogy ezt a nagyszabású küldetést közösen felvállalhassák és példát mutassanak minden oláh cigány és minden roma ember számára – nekünk pedig kulcsot adjanak a kezünkbe a cigányzene és a cigány kultúra kapujához. Ezzel a kulccsal pedig minden újabb lemezük és fellépésük által újabb és újabb terekbe nyerünk bebocsájtást: az idén harmadjára megrendezett Nemzetközi Cigány Dal Napjával a magyar oláh cigány zenét feltették az európai folkzene nemzetközi térképére. Nemcsak zenéjüket jó hallgatni, de jó velük beszélgetni. Hálás vagyok ezért a találkozásért.