Egészség

Decemberben képtelenség fogyni, avagy a karácsony előtti diéta és az ünnepi menü

Mindenki úgy van jól, ahogy van, mégis érzi az ember, ha egy kicsit elszaladt vele a ló. Diétába kezdünk, szeretnénk jobban érezni magunkat, csinosabbak lenni egy kicsit. Nincs ez másképp a karácsonyi ünnepi időszakban sem. Pedig talán éppen decemberben a legnehezebb tudatosan és egészségesen étkezni.

A nyár lecsengésével fellélegzünk egy kicsit: lazítunk az addigi szigorú diétán. Jönnek a bővebb ruhadarabok, a réteges öltözködés, ráadásul úgy vagyunk vele, az egyre hidegebb időben még melegíthet is az a plusz egy-két kiló…

Vannak, akik ilyenkor teljesen elengedik a gyeplőt. Minek sanyargatni magunkat? Valójában szinte képtelenség is állandóan nemet mondani a habos forró csokira, az illatos kekszekre, a decemberről nem is beszélve!

Mégse éhezhetünk örökké, egy életen át!

Bár már nagylányok vagyunk, jólesik az az egy-két szelet csoki, amit akár még a csizmánkba is rejthet az aktuális Mikulás, a karácsony közeledtével pedig egymást érik a céges bulik, a baráti összejövetelek, és a végén ott van az egész hónap vagy talán az egész év megkoronázása, az ünnepi menü maradékostul, szilveszterestül.

Sokan vannak (vagyunk), akik nem ilyen bátrak. Akik szeptemberben talán egy kicsit megengedőbbek önmagukkal, amikor elsétálnak a cukrászda kirakata vagy az áruház csokispultja mellett, de azután mégis belefognak a diétába. Az első kilók még észrevétlenül kúsznak fel a derekunkra, combunkra, de ha nem figyelünk oda, könnyen behozhatatlan hátrányra tehetünk szert a fürdőszobai mérleg elleni küzdelemben, ezért muszáj újra megszorítani a nadrágszíjat.

Téli motiváció és tudatos étkezés

Nem, nincs szüksége mindenkinek a fogyókúrára. Sőt, mindenki úgy van jól, ahogy. De nekem például akadnak olyan reggelek az életemben (pontosabban egy évben akár többször is), amikor úgy érzem, kicsit ellustultam, és a kelleténél több krémest ettem az utóbbi hetekben. Érzem is, látom is, hogy ennek nem lesz jó vége, veszek egy nagy levegőt, és azon a bizonyos napon, ami mindig holnap meg hétfő, megint elkezdek odafigyelni az elfogyasztott ételek minőségére és mennyiségére, no meg persze újrafűzöm a tornacipőmet is. Koplalni nem kell, ha okosan csinálja az ember és odafigyel az arányokra, könnyedén eltűnhet az a pár kiló felesleg.

A neheze számomra az a rész, hogy hosszú heteken, hónapokon keresztül kell ezt csinálni, tudatosan, szinte egy percre sem szem elől tévesztve a célt.

A cél pedig nem más, minthogy jól érezzem magam a bőrömben: hosszú távon és ne csak abban a néhány percben, amíg egy kávé mellett megeszem a kedvenc süteményemből az egy vagy több szeletet. De hiába, hajlamos vagyok megfeledkezni erről néhány édes pillanat kedvéért…

Karácsony előtt (is) meglehetősen nehéz betartani azt a bizonyos tudatos étrendet. Ha novemberben még nem is, decemberben mintha minden nap arról szólna, hogy enni kell valamit, ha lehet, édességet. Kekszeket, süteményeket, cukros italokat, szaloncukrot, csokoládét, meg minden olyasmit, amiből már egy adagnyi is legfeljebb havi egy alkalommal lenne elnézhető, nemhogy hetente többször is!

Persze akad télen is rengeteg ok, ami motiválhat bennünket az egészséges életmód követésére. A jóllétünk mellett például az, hogy csinosan jelenjünk meg a karácsonyi összejöveteleken. Tippek a kivitelezéshez:

  • növeljük az aktivitásunkat, tartsuk be az edzéstervünket, legyen rá időnk még a sok-sok program ellenére is;
  • koncentráljunk a már említett egészséges és tudatos étkezésre
  • csomagoljunk magunknak tízórait, ebédet, uzsonnát, hogy ne a büfében kapjunk be gyorsan valamit;
  • szokjunk rá a teázásra, különösen a zöld tea lehet a segítségünkre, ha leadnánk néhány kilót;
  • bár képtelenségnek tűnik, mondjunk nemet a desszertre, együnk helyette gyümölcsöt vagy csak egy falat csokit;
  • mértékkel fogyasszunk alkoholt, próbáljuk tartani a heti maximum két napot;
  • erősítsük az immunrendszerünket, aludjunk eleget, kerüljük a stresszt;
  • továbbra is kerüljük az egészségtelen szénhidrátokat, cukrokat;
  • sétáljunk nagyokat a friss levegőn;
  • talán nem kívánjuk annyira mint nyáron, de igyunk elegendő mennyiségű vizet.

Nem is tűnik olyan borzalmasnak, nem igaz? Mégis nehéz betartani, ha az ünnepi készülődésre és az ilyenkor jellemző munkahelyi hajtásra gondolunk. Mégis megéri, ha nem feszengünk annyira a karácsonyra betervezett koktélruhánkban…

Végtelen menü és süteményhegyek

Felfoghatnánk úgy is, mint egy jutalmat a kitartásunkért és szorgalmunkért: a karácsonyi menüt semmiképp se hagyjuk ki. Mondhatnám, hogy együnk mértékkel, de mintha én lennék a bagoly, aki a verebet csúfolja éppen. Mégis érdemes valahogy mértéket tartani, hogy ne rontsuk el a gyomrunkat, ne érezzük rosszul magunkat az ünnepi ételek elfogyasztása után. Nagyon kellemetlen, amikor látszólag mindenki jól érzi magát az asztal körül, csak mi nem tudjuk, hogyan üljünk vagy álljunk, annyira teleettük magunkat a sok finomsággal. Célszerűbb lehet inkább mindenből csak keveset enni, vagy kiválasztani egy-két kedvencet.

Fölösleges abból is enni, amit nem is szeretünk.

Lehet várni is, s akár egy-két óra múlva megkóstolni a harmadik vagy a negyedik fogást az esti kínálatból. Ugyanez igaz a süteményekre: abból együnk, amit szeretünk, és mindegyikből egy kicsit, hogy úgy érezzük, nem maradtunk le semmiről. Így a nap végén émelygő gyomor helyett nyugodt szívvel hajhatjuk álomra a fejünket.

Maradékok és lustálkodás

És mi lesz azután? A két ünnep között „gyúrhatunk” a szilveszteri bulira, már ha társaságban töltjük az év utolsó estéjét. S bár való igaz, hogy a saját egészségünk és jóllétünk érdekében a december hátralévő részében is fontos lenne a tudatos és egészséges életmód, ha ezt az egy hetet a maradékoknak és a lustálkodásnak szenteljük, hát legyen. De ne feledjük, hogy visszavonhatatlanul közeledik az új év, tele fogadalmakkal és tervekkel.

Most persze még legyinthetünk rá egyet: majd jövőre…

Ajánljuk még:

Eléggé figyelsz kerted jelzéseire? A fák állapotukról is mesélnek, csak észre kell vennünk!

A gyümölcsész kertjében nem klónok sorakoznak katonás rendben, hanem a kertnek otthon adó táj különféle fajtáit találjuk látszólagos összevisszaságban ültetve. A kert-ember saját gyermekeiként szereti, óvja és gondozza a rá bízott fákat, melyeket ismer, szeretget, sőt igen gyakran beszél is hozzájuk. Ismeri őket, és ahogy a szülő a gyermekre nézve azonnal látja, ha az kibillen egyensúlyából és valami betegség, szomorúság, vagy éppenhogy öröm közelít, úgy a kert-ember is figyeli és látja fáinak állapotát. A fák állapotára az általuk mutatott jelzések alapján tud következtetni, hogy aztán tettekkel segítse a rá bízott növényeket.

 

Már követem az oldalt

X