Az egyre okosabb beszélgetőrobotok, avagy a 21. századi demenciakezelés útjain

Egészség

Az egyre okosabb beszélgetőrobotok, avagy a 21. századi demenciakezelés útjain

A robotok egyre inkább valóságunk részévé válnak. Takarítanak, füvet nyírnak, akár eligazítanak minket a reptéren, és a gyógyításban is egyre több területen használjuk őket. Most úgy tűnik, a demenciában szenvedők számára is segítséget nyújthatnak. 

Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy Kelet-Ázsiában kifejlesztettek olyan beszélgetőrobotokat, amely az időseket a fizikai mozgásban és a mindennapi élettevékenységekben segítik. Arról is tudunk, hogy a 2010-es évek elején Kaliforniában már kedves arcú, kisméretű robotkutyákat alkalmaztak a demencia terápiájában, akik minimális tesmozgással és vidám reakciókkal oldották a beteg egyedüllétét, és gondoskodási reflexeket erősítettek fel. A pisai egyetemen kifejlesztett, új generációs, Abel nevű beszélgetőrobot azonban ennél is sokkal továbbmegy, voltaképpen már gyógyító funkciókat is ellát.

A beszélgetőrobotok itáliai kutatása úgy kezdődött el, hogy Danilo De Rossi, a pisai egyetem kutatója a nyolcvanas években elkezdett tervezni egy olyan, akkor még hagyományos, asztali számítógép vezérelte robotfejet, amely képes tananyagot elmondani vagy egy rövid véleményt ismertetni egy megbeszélésen. A kitartó munka eredményeképpen 2007-re létrehozták a FACE nevű robotot, amely voltaképpen nem volt más, mint egy női arccal megtervezett beszélgető fej, amely az eredeti célnál többre volt alkalmas. Kiderült, hogy az autizmus és a demencia kezelésében, bizonyos mondatok és kifejezések ismétlésével, illetve a mimika jeleinek felismertetésével nagy segítséget tudott nyújtani.

De Rossi kutatását követve 2021-re elkészült a második generációs változat Enzo Pasquale Scilingo pisai professzor vezetésével. Ez a verzió már sokkal többet tud elődjénél. Ő már egy minden szempontból emberalakú robot, egy ún. humanoid, ha tetszik, FACE gyermeke, aki az Abel nevet kapta.

Abel londoni tervezője révén teljesen új, nemsemleges külsőt kapott, s tevékenysége sokkal szélesebbé vált, mint „szülőjéé”. Abel – aki kívülről egy 12-14 éves korú tinédzserre emlékeztet – ugyanis folyamatosan fogadja és feldolgozza a páciens jelenre, de akár a múltra vagy a jövőre vonatkozó szavait, gesztusait és mimikáját, s ennek megfelelően alakítja a kommunikációt. Egyszersmind szelektálva és feldolgozva küldi a jeleket a szakértőknek és az orvosoknak. A kutatók hangsúlyozzák: a fejlesztések révén már megvan a lehetőség arra is, hogy a robot már nemcsak a betegek, hanem akár az egészséges munkavállalók között is alkalmazásra kerüljön, mérve azok fizikai és lelki reakcióit, kialakítva ezzel a leghatékonyabb, személyre szabott munkavégzést is.

És ami az igazi újdonság az eddigi humanoidokhoz képest: elvileg Abel idővel képes lesz arra, hogy más emberek egyes neuronjainak testébe ültetésével úgy tudjon viselkedni és érezni, mint az az ember, akiből az idegsejt származik. Ez lehetővé teheti azt is, hogy a kutatók ezzel az „ikresítéssel” még alaposabban tudják tanulmányozni a betegségek során lejátszódó agyi folyamatokat és reakciókat, anélkül, hogy magát a pácienst vizsgálnák meg.

Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a demenciakezelésben ez a fejlesztés jelentős áttörés lesz. Látni kell, hogy ez a robotmegoldás több okból is hatékony lesz.

  • A páciens teljes éberléte alatt segíteni tud a folyamatos és hatékony kommunikációval.
  • Folyamatosan küldi a jeleket az orvosoknak, amelyekkel a terápia még pontosabbá és eredményesebbé tehető.
  • Abban segít, hogy a beteg a humanoid jelenlétében nem érzi egyedül magát, hiszen a robot a kommunikáció mellett a beteg alapigényeit is ellátja egyfajta ápoló személyzetként.
  • Legfőképpen az a jelentősége, hogy a kutatók a robotokat figyelve pontosan látni fogják a dementálódási folyamatokat, s az ezzel kapcsolatos terápiák végtelen tárházát alakíthatják ki a humanoidokon, amelyek közül aztán a legjobbakat tudják majd alkalmazni az embereken is.

Kép forrása: itt

Ajánljuk még:

„Nem dőlt össze a világ, de nem lesz könnyű így élnem”– Egy demenciával élő, 52 éves ember vallomása

Az, hogy az időskor egyik legelterjedtebb betegsége a lassú agyi leépülést, sorvadást (atrófiát) hozó demencia, lassan minden magyar tudja. Annál is inkább, mert sajnos minden formája egyre elterjedtebb, s lassan nem lesz olyan család, ahol ne akadna egy-egy, ezzel a betegséggel élő ember. Az, azonban nagyon ritka, hogy maga a beteg beszél erről, örömeiről-bánatairól. Következzék most gyerekkori barátom, a demencia tekintetében még nagyon fiatal Péter története, aki őszintén beszél betegségéről, és mindenkit bíztat arra, hogy az első komolyabb jeleknél forduljunk szakorvoshoz.

 
X
Már követem az oldalt