A demencia rejtélyes, korai jele: a hangulatváltozás mindig figyelmet érdemel!

Több 50 év feletti tanítványom szomorúan vagy zaklatottan mesél arról, hogy édesapjánál vagy édesanyjánál hogyan kezdődött a demencia, s erősen aggódnak azon, hogy egyszer csak náluk is megjelennek ugyanezek a tünetek, és megindul a lassú vagy gyors leépülési folyamat. Azon túl, hogy az ember ilyenkor válaszában folyamatosan hangsúlyozza a fizikai, a lelki és a szellemi „edzést”, az aktivitást és az energiadús környezetet, arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy már az első jeleknél legyünk éberek, és tegyük meg a megfelelő lépéseket!

A demencia 9 korai jeléről már írtunk korábban, ezek a:

1. Gyakori memóriazavarok
2. Térbeli tájékozódási memóriazavarok 
3. Időbeli tájékozódási zavarok
4. Önellátási zavarok 
5. Kommunikációs problémák
6.  Rossz döntések 
7.  Tárgyak helyének elfelejtése 
8. Az érdeklődés csökkenése
9. Gyakori hangulatváltozások.

Fontos ismerni őket, figyelni megjelenésükkor, és a megfelelő helyeket azonnal felkeresni, amint bármelyik tünet is permanens módon jelen van az életünkben vagy szerettünk életében. Akkor is, ha olyan ártatlannak tűnik, mint egy kósza hangulatváltozás. Ezt bizonyította számomra Margit története is.

Margit 63 éves, ápolónő volt egy kardiológián, most nyugdíjas, de kisegít egy magánklinikán. Egy kőbányai előadásom után mesélte, hogy édesanyjánál öt éve kezdődött a demencia. Két jelre figyelt fel: egyrészt kiderült, hogy egyes számláit nem fizette be, a csekkek érintetlenül álltak az asztalon, ugyanott, ahol harminc éve mindig, mégsem jutott eszébe elmenni a postára, másrészt az anyjának váratlan hangulatingadozásai voltak. Egészen konkrétan úgy nézett ez ki, hogy a mindig csendes, visszahúzódó édesanyja egy családi ebédnél teljesen váratlanul kiabálni kezdett, egy régi, apró sérelmet emlegetve, majd pár perc elteltével nagyon szégyellte magát, és elnézést kért a lányától. Margit – nagyon bölcsen! – nem hagyta ezt annyiban: előbb elvitte őt rutinvizsgálatokra, ahol világosan kiderült, hogy sem magas vérnyomás, sem cukorbetegség nincs a háttérben, s mivel a családban volt pszichológus, hamar kiderült, hogy Margit édesanyjánál nem depresszió vagy bármilyen más, súlyos lelki probléma áll a hangulatingadozás hátterében. Ezek után elvitték egy demenciatesztre, amelyet kitöltve világosan kiderült, hogy kezdődő Alzheimer-kórja van, amit pár héttel később egy MRI-vizsgálat is megerősített. Nagyon gyorsan végigjárták azt az utat, amit nekünk is kell, ha magunkon, vagy környezetünkön bárkin érzékeljük a demencia első jeleit.

Azért nagyon fontos a gyors cselekvés, mert egy-egy váratlan hangulatváltozás hátterében rengeteg probléma húzódhat, s ha a demencia a tünet kiváltó oka, akkor minél gyorsabban meg kell kezdeni a romboló folyamat lassítását.

Az időben felismert és megfelelő terápiával kezelt demenciával ugyanis az ember akár még két évtizedet is élhet úgy, hogy ellátja saját magát,

jelentős mértékben nem szorul külső segítségre! Ehhez viszont nagyon fontos a környezet figyelme és a beteg fegyelmezettsége, például a gyógyszerek pontos és megfelelő bevételében.

Ezzel együtt, ha kiderül, hogy a hangulatváltozás kapcsán mégsem a demencia az ok, hanem például depresszió alakult ki (vagy tért vissza), akkor is fontos az azonnali kezelés. Ugyanez igaz egy másik gyakori, hangulatingadozás hátterében álló a jelenségre, arra, amikor egy idős hozzátartozónk esetleg „maszkol”, azaz – öntudatlanul vagy éppen tudatosan – agresszív vagy depresszív lesz: valójában valamilyen fizikai fájdalmat „takar el” a viselkedésének megváltozásával.

Margit édesanyja az Alzheimer-kór felismerése után pár nappal – lánya odafigyelésének köszönhetően – gyógyszeres kezelést kapott. A helyzete szerencsére nem lett sokkal súlyosabb: édesanyja ma is egyedül, önállóan él, lánya minden délben ebédet visz neki, és reggel és este figyelmezteti a gyógyszerek bevételére. Az édesanyja a számláit saját maga fizeti be, megtanították arra, hogy hogyan tud a számítógép segítségével utalni, s az utalás időpontjára a telefonjának naptárja is hangjelzéssel figyelmezteti. A 85 éves asszonynak egyáltalán nincsenek súlyos hangulatváltozásai, és feledékenysége sem sokkal nagyobb, mint a korabeli embereké.

A példa pontosan megmutatja, miért fontos a korai felismerés, hiszen ellenkező esetben Margitnak már lehet, hogy egy kórházban vagy egy pszichiátriai otthonban kellene látogatnia édesanyját, hogy a legrosszabbról ne is beszéljünk.

Figyeljünk oda egymásra, vegyük észre a leépülés első jeleit!