Sikerélmény a gyerekeknek – a nyári tábor pótolja azt, amit az iskolának kellene biztosítania

Második gyermekünket kísérjük nyaranta különböző nyári táborokba, az állatos- és sporttáboroktól az alkotó- és tudóstáborokig sokféle foglalkozásra, és bár az évek során akadt negatív tapasztalat is, összességében a mérleg pozitív: nyáron nemcsak attól nő nagyot a gyerek, hogy kipiheni magát, hanem attól is, hogy

végre teljesítménykényszer nélkül tanulhat új dolgokat

vagy mélyülhet el egy-egy kedvenc foglalkozásában. Nincs annál nagyobb öröm egy szülőnek, mint látni azt a lelkesedést, örömöt és odaadást, amelynek gyümölcse élménygazdag környezetben szerzett új vagy alaposabb tudás, vadonatúj barátságok és az életkornak megfelelően erősödő önismeret. Ezért is hálás vagyok a minőségi nyári táborokért. 

A nagyobbik már érettségizett, a kicsi az elemi utolsó osztályát kezdi ősszel, és mindkettőjükkel nagy szerencsénk van: imádnak táborokba járni, és már egészen korán eléggé önállóak lettek: az elemi második osztályától ottalvós táborokba is kívánkoztak. Több olyan szervezés is van, ahová évente visszajárunk, annyira szeretik, és több mindent éppen ezeken a helyeken tanultak meg. Az iskolák többségében például nincs lehetőség lovaglásra, önvédelmi és túlélési ismeretek elsajátítására, de a természettudományos érdeklődés korai fejlesztésére sem. Viszont vannak nyári lovastáborok, tudós- és honvédelmi táborok, ahol mindezt egészen kis kortól tanulhatják a gyerekek, ráadásul kiváló társaságban. Ez utóbbi nemcsak azért érdekes, mert ilyen helyekre többnyire vegyes életkori csoportokban érkeznek a táborozók, hanem főként azért, mert

a közös érdeklődés és a tábori élet nagyon gyorsan sző új barátságokat és erősíti az összetartozás-élményt.  

Az első táboroztatási élményünk egy lovastábor volt, ahová évekig visszajártunk a fiunkkal. Már az első egyhetes tábor végére tisztességesen meg tudta ülni a lovat, a harmadik évben pedig úgy lovagolt, mint a nagyok. S ehhez nem volt szüksége arra, hogy egész évben lovagolni járjon. Ezzel párhuzamosan cserkész- és honvédelmi táborokba járt, így gyakorlatilag az általános iskola felső tagozatának végére már alkalmazni tudta az önvédelem és a természetben való túlélés alapismereteit, amelyekről az iskolában még említést sem tett senki a gyerekeknek. Pedig a tájékozódás, a tűzgyújtás, a hideg elleni védekezés, az élelemszerzés és a menedék készítés legalább olyan értékes ismeretek, mint a derékszög felismerése vagy a nyelvtani szabályok alkalmazása.

Bár sok szülő a nyári gyermekfelügyelet megoldását látja a táboroztatásban, ha jobban belegondolunk, a nyári tábor nem gyermekmegőrző, hanem igazi vitaminbomba a gyerekek agyának: több és olykor hasznosabb tudásra tesznek szert egy-egy témáról, mint az iskolában.

Az intenzív, tematikus nyári táborok feltétlen előnye, hogy a gyerekeknek nagyon gyorsan sikerélményben van részük az adott tevékenységgel kapcsolatban.

Olyan sikerélményben, amit az iskola már csak elvétve vagy egyáltalán nem tud biztosítani.

Vajon hogy létezik, hogy egy év nyelvtanulás után a gyerekek jelentős része végül a nyári táborban tud meg is szólalni az adott nyelven, sőt, úgy jön haza, hogy a nyelvtanulás tulajdonképpen nagy buli, és nem mumus? Például azért is, mert a nyári táborokban alkalmazott módszerek nem az iskolában megszokott poroszos, a fordításra és a mechanikus biflázásra alapozó technikák, hanem az élményszerű tanulást támogató, a gyerekek fejlődésére alapozó metódusok.

Szülőként szívesen kifizetem a nyári tábor borsos árát, mert tudom, hogy a gyerek többet tanul angolból egy hét alatt, mint fél év alatt az iskolában – és ebben egy deka túlzás sincs. Pedig a nyári táborban is 15-20 fős csoportok vannak, csak valahogy itt fontos, hogy a gyermek élvezze is, amit csinál, hiszen jövőre is visszavárják vagy esetleg még ezen a nyáron, újabb turnusra. Az iskola számára miért nem fontos, hogy a gyerek jövőre is szeressen odajárni?

Normális esetben a gyerekek érdeklődését elsősorban az iskolai képzés kellene, hogy felkeltse és táplálja bizonyos témák, területek iránt. Ezzel szemben mi azt tapasztaljuk, hogy

kevés olyan örömtevékenység van az iskolában, amiből aztán elmélyült érdeklődés, hobbi vagy szakmaválasztás lesz,

míg a nyári két és fél hónapnyi vakáció ideje alatt – főként a nyári táboroknak köszönhetően – a gyerekeink azt kapják meg, amire egész évben éheztek egy elavult módszerekkel és motiválatlan tanárokkal megnyomorított iskolarendszerben. Olyan, mintha fordított világban élnénk: év közben különórákat fizetünk, hogy az iskolarendszer inkompetenciáit ellensúlyozzuk, nyáron pedig nyári táborokat, hogy a gyerek készségszintű tudásra is szert tehessen, osztályozási kényszer nélkül.

Csak az a baj, hogy nem minden szülő tudja megengedni magának az egyre drágább táborok kifizetését, holott minden gyereknek járna nemcsak a kikapcsolódás, de az a sikerélmény is, amit a táborokban átélhet.

Idén a kisebbikkel már túlvagyunk egy sporttáboron, most éppen olvasótáborban van, ahová harmadik éve visszajár, és ahonnan minden évben úgy jön haza, hogy „miért nincs következő turnus is, amire jelentkezni lehet?” Azért nincs egyébként, mert a magyartanár, aki ezt a tábort szervezi, a tábor minőségét tartja a legfontosabbnak, vagyis azt, hogy az egy hét alatt minden gyerekre kellő mértékben tudjon figyelni, hogy a gyerekek valóban elmélyülhessenek a kapott könyv feldolgozásában és a többi, olvasás köré szervezett örömtevékenységben.

Vagyis a jó tábor nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés, ami leginkább a táboroztatók személyén és szemléletén múlik. S a leginkább elhivatott tanárok is ugyanúgy várják ezeket az együttléteket, mint a gyerekek, mert a nyári táborban 

a szervező pedagógusok is éppen azt a módszertani és alkotói szabadságot élhetik meg, amit az iskolarendszer elvesz tőlük.

A következő táborunk egy tudóstábor lesz, ahol a természettudományos érdeklődésű gyerekem végre lubickolhat a kémia, a fizika és a biológia érdekességeiben. A nyár végén pedig egy fergeteges néptánctáborral zárjuk a szezont. Közben lesz közös nyaralás, nagyszülők látogatása, itthoni pihegés és strandolás, barátnős programok és sok apróság – tehát a nyár nemcsak a táboroztatásról szól, de tudom, hogy az őszi élménybeszámolókban a tábori emlékek viszik majd a prímet. Egyszerűen azért, mert ilyen koncentráltan ennyi élményt és tudást aligha tudunk más eszközökkel biztosítani a gyerekeknek.

Az egészben csak az a furcsa, hogy a végén úgy érzem: a nyári táborra kifizetett tetemes összegekkel az adófizetői pénzekből fenntartott iskolarendszer lyukait próbáljuk betömködni, de a lyukak évről-évre csak szaporodnak, a gyerekek pedig úgy nőnek fel, hogy egyre jobban várják a vakációt és egyre kevésbé az iskolakezdést. Lehetne, hogy  az iskola is tanuljon valamit a nyári táborok sikeréből?