Család

Őszi begubózás három gyerekkel: a feladat adott, a kivitelezés nehezebb

Nyolc éve, amióta megszületett első gyermekünk, nem volt alkalmunk arra, hogy férjemmel együtt kipihenjük magunkat. De ha már így alakult, ez arra ösztönöz mindkettőnket, hogy a nagy hajtás közepette olykor elcsenjünk némi elmélkednivaló időt. Akár három kiskorúnk társaságában – merthogy velük is lehet. 

Ősszel aludni tér a természet, s vele együtt mindenki picit visszahúzódik a csigaházába. Három kisgyerek mellett inkább érzem magam még ilyenkor is kecsesen szökellő kőszáli kecskének, mint ráérősen csalinkázó éticsigának, de férjemmel volt időnk komfortossá alakítani ezt az életformát. Mivel sajnos egyetlen nagyszülő sincs, aki akár tíz percre elvinné kisutódainkat, ezért nálunk gyakorlatilag nincs megállás se munka után, se hétvégén, se akkor, ha betegek vagyunk, se iskolai, óvodai szünetekben.

Pedig az lenne egészséges, ha egy gyereknek nem állandóan a szülei fejét kéne néznie, és a nagy rohanásban néha a felnőttek is szusszanhatnának egy kicsit.

Bárhogyan is, az évek során meg kellett tanulnunk, hogyan tudunk el-elcsípni magunknak egy kis pihenőidőt, amikor gyerekeink nélkül töltődhetünk. Nem árulok zsákbamacskát: fel van adva a lecke, aminek megoldása minden alkalommal okoz némi fejtörést. Viszont azon szerencsések közé tartozunk, akik tudnak és szeretnek három kiskorúval lógni.

 

Tulajdonképp mindent együtt csinálunk a gyerekeinkkel, még az őszi, bekuckózós napokat is velük töltjük. A hideg idő beköszöntével picit mindannyian lecsillapodunk, elcsendesedünk. Ez az időszak alkalmas leginkább arra, hogy elvonuljunk, megnyugodjunk, elmélkedjünk. Hogy valamiféle lelki leltárt tartsunk.

Komplikált és olykor fárasztó feladvány, de ezeket a tevékenységeket lehet három gyerek mellett is űzni!

Sőt, kell is. Mindannyiunknak szüksége van rá. Halottak napjával nálunk kikerülnek az ablakokba a különféle égősorok, hangulatvilágítások, és egy este sem maradhat el gyertyagyújtás nélkül – természetesen a gyerekek mellett csakis biztonságos mécseseket használunk. Hangolódunk a télre, lassan készülünk az ünnepekre. Időt hagyunk magunknak. 

Dorombolva olvasni

Olyan elcsépelt, mégis az egyik legjobb dolog a világon pokrócba csomagolva olvasni: amikor az ablakon kinézve átjár a hideg, a meleg szobában mégsem kezdek fázni, és amíg ki nem hűl a reggeli kávém vagy az esti teám, addig a fotelba kuckózva befalok egy fejezetet az aktuális könyvemből. Általában erre kora reggel vagy késő este van időm, amikor a gyerekeink még vagy már édesdeden alszanak. Hogy ilyenkor a macskáink az ölembe kuporodnak dorombolni, az csak fahéjpor és cukormáz a mézeskalácson. Kész idill, és már húsz ilyen perccel is sokkal több vagyok, mint voltam.

Hangostakarítás

Mivel a család, a munka és a háztartás mellett folyton pörgök, mint a búgócsiga, ezért évekkel ezelőtt a logisztika istennőjévé fejlődtem. Mindig csinálok valamit, de leginkább több mindent. És szeretem összekötni a kellemest a hasznossal: a héten van egy takarítós napom, amikor órákon keresztül suvickolok, és végre utolérem magam. Ilyenkor már régóta nem hangos zenére, hanem hangoskönyvekre szorgoskodom.

Egészen üdítő Kurt Vonneguthra törölni a port, Karinthy Frigyesre felmosni és Efrájim Kishonra hajtogatni a tiszta ruhákat.

Imádom ezeket a napokat, mert a ház ragyog, miközben jó szívvel áldoztam az irodalom oltárán.

Záporfüggöny, zuhatag

Amikor csak lehet, mindannyian a szabadban vagyunk. Egyrészt nem szeretünk állandóan a négy fal között kuksolni, másrészt a gyerekek amúgy kirúgnák a ház oldalát. Az őszi szünetben is minden nap kirándultunk valahova: nincs csodásabb az őszi tájnál, gyönyörködni benne igazi generátor az emberi szervezetnek. Egészen megnyugtató színes faleveleket, gesztenyét, makkot gyűjteni, amiből már egy jó adag díszíti az otthonunkat. Évekkel korábban az avarsöprögetést is megszerettem, ma már kifejezetten jól esik ez a kerti munka.

Az eső sem szegheti kedvünket: gumicsizma fel, esernyő nyit, és így sétálunk egy órácskát.

Rajongok az esőillatért, szeretem nézni, ahogy a fák, a bokrok, a fű csapadékot szürcsöl. Melyik gyerek ne imádna pocsolyákban ugrálni? És melyik felnőtt ne kapna kedvet ugyanehhez, látva, hogy ez mennyire jó buli? Ha ti már elfelejtettétek, a legközelebbi zuhénapon kapjatok magatokra egy színes esőkabátot, egy tarka gumicsizmát, és nosza, páros lábbal bele a tócsába! Az embernek mindjárt jobb kedve lesz a borongós időben!

 

„Nunukázás”

A sok mászkálás és a programok mellett igenis kellenek olyan napok, amikor semmi más dolgunk, csak a semmittevés. Amikor egész nap pizsamában vagyunk, hol a nappaliban, hol pedig a mi hálószobánkban dőlünk jobbra, balra. Az őszi szünetben, és gyakran hétvégente is tartunk (ahogy apai nagymamám hívja hatvan éve) „nunukázós” napokat. Amíg a férjem sakkozik kisfiunkkal, addig én ágyból megnézem a lányainkkal az Anne Shirley sorozatot. Kártyázunk, társasjátékozunk, festünk, mesét olvasunk, meséket nézünk. Ha másnap nem kell korán kelni, próbálunk olyan filmet választani, amit mind az öten, együtt nézhetünk meg. Meg kellett tanulnom, hogy ezek a napok nagyon is értékesek. Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk a lustálkodás miatt, bátran éljünk vele!

Gyakorlunk karácsonyra

Nagyon szeretünk mind az öten együtt sütni, főzni. Kigondolni, megbeszélni a menüt, sokkal nagyobb feneket keríteni az ételnek, mint a dolgos hétköznapokon. Általában a férjem és egy, kettő vagy három kiskorú komótosan beszerzik a hozzávalókat, és közösen nekiugrunk.

Nem is gondoltam volna, hogy a gyerekeimet ennyire mélyrehatóan érdekli a gasztrovilág: ülnek a konyhapulton, sürögnek-forognak az étkezőasztal körül, beleöntik, kimérik, rászórják, keverik-kavarják. Természetesen kiskuktáink részvétele nem jelent mást, mint kétszer annyi takarítást a séfeknek, de örülök, hogy ilyen lelkesen közreműködnek. Novemberben bizony már javában gyakoroljuk a karácsonyi mézeskalácsot vagy a halászlevet.

 

Mindenkinek fel kell készíteni a testét és a lelkét az előttünk álló hidegre és sötétségre. Tudatosan szakítsunk ki minden napból egy parányi D-vitamint, amikor töltőre tesszük magunkat. Akár csak napi tíz perc henyélés vagy aktivitás – semmi sem lehet haszontalan, amitől megsokszorozódik életkedvünk!  

 

Ajánljuk még:

Karácsonyi angyalles: meddig tart a varázslat gyerekként, és meddig óvjuk azt szülőként?

Pár éve mesélte el nekem a volt tanítónőm azt a szívében melengetett történetet, amit rólam őrzött. Elsős voltam, az osztály karácsonyra készült és szóba került, mit is ünneplünk ebben az időszakban. Mondta mindenki azt, ami akkor elvárás volt, a fenyőt, a szeretetet, a családot, a közösséget. Én hallgattam egy jó ideig, aztán előrukkoltam a saját verziómmal: én az angyalkákat várom. Majd hozzátettem azt is, hogy láttam már többször is angyalt, esténként berepülnek a szobámba, az ágyamra ülnek és beszélgetnek velem.

 

Már követem az oldalt

X