Mit és hogyan felelhetünk a gyerekek nehéz kérdéseire?

Család

Mit és hogyan felelhetünk a gyerekek nehéz kérdéseire?

„Anya, amikor te gyerek voltál, akkor én hol voltam?” – kérdezte tőlem a négyéves fiam váratlanul az esti, elalvás előtti pusmogásunk közepette. A váratlan kérdésre hirtelen csak az jutott eszembe, hogy „nem tudom biztosan, de talán a csillagok közt”. Később, nyugodtan végiggondolva is arra jutottam, hogy a válaszom őszinte volt, és ennél jobban nem tudtam volna számára is érthető és elfogadható módon megfogalmazni amit gondolok.

Ezzel a gyerekkérdéssel még viszonylag könnyű dolgom volt. De vannak érzékenyebb témák és vadabb kérdések is, amiktől nem kímélnek minket a kicsik. Vajon fel lehet készülni arra, mit mondjunk a gyerekünknek, ha a születésről, a szexről, a drogokról vagy a halálról, esetleg a halál utáni időszakról kérdez? A hitünkkel, erkölcsi normáinkkal, szokásainkkal és kulturális sajátosságainkkal szorosan összefüggő – és éppen ettől nehezebben megválaszolható – témák tárháza kimeríthetetlen.

Nem lehet ugyanazt válaszolni egy négyéves gyereknek, mint egy tizennégy évesnek arra a kérdésre sem, hogy hogyan kerül a kisbaba anya pocakjába. Ebben a témában az én megoldásom néhány hete az volt, hogy „mi, apa és anya nagyon szeretjük egymást, szorosan összeölelkeztünk, hosszan megcsókoltuk egymást, és arra gondoltunk, hogy nagyon szeretnénk őt, és ez az erős kapcsolódás és vágy megteremtette őt a hasamban”. Bizonyára tíz év múlva már egészen másképp fogom mesélni, hogyan lehet két embernek gyereke és hogyan lett ő maga nekünk.

Szeretem, hogy a fiam mindig mindent megkérdez és minden este van miről elcsendesedve beszélgetnünk, de olykor nehéz „csípőből” megválaszolni a gyerekek kérdéseit. Amikor olyan témák merülnek fel, mint hogy „Mi történik velünk, ha meghalunk?”, „Mi az a kurva?”, „Miért van a bácsi kerekesszékben?”, „Hol voltunk mi, amikor a dinók éltek a Földön?”, „Miért kopasz az a néni?”, „Miért zöld a fű?”, akkor igencsak el kell gondolkodnunk az értelmes, okos, izgalmas kérdésekre adható legjobb válaszokon.

Barátunk első osztályos lánya azzal ment haza az iskolából, hogy megkérdezte az apukáját, mik azok a drogok, ő drogozott-e már, és ha igen, miket próbált. Egyrészt apa meglepődött, hogy egyáltalán felmerült a drogozás témája általános alsóban, másrészt lehetőséget kapott, hogy egy olyan dologról beszéljen a kislányával, ami a későbbiekben akár veszélyeztetheti. Próbálta a lány korának megfelelően elmagyarázni, mik azok a drogok és miért veszélyesek, és természetesen rákérdezett, honnan jött az érdeklődés a téma iránt. Kiderült, hogy az olyan, itt-ott hallott intő mondatok miatt bukkant fel a kérdés a kisiskolások között, mint a „Ne állj szóba idegenekkel!”, „Ne fogadj el semmit idegentől, mert bedrogoznak, elrabolnak”, és a gyerekek előbb egymás között próbálták kitalálni, mit jelent a bedrogozás, a drog és drogozás szavak, majd a szüleikhez fordultak. Az édesapa úgy fogalmazott: „Valószínű, hogy olykor olyan dolgoktól próbáljuk megvédeni őket, amik egy részéről nem is tudják, mit jelent.”

De a meglepő kérdésekhez az is elég, ha a buszmegállóban várakozunk az olvasni tanuló gyermekünkkel, aki örömmel gyakorol és betűz mindent, amit csak lát. Így jött szembe egy másik családban az „Anya, mit jelent az, hogy náci?” kérdés. Hogy lehet ezt jól megfogalmazni, és mivel indokoljuk a kiírást? 

A barátnőm tízéves fia nem azonnal kérdezett, hanem előbb rákeresett a szex szóra az interneten. Hogy magyarázzuk el egy tízévesnek, hogy amilyen videók és képek megjelennek a szex szót a keresőbe ütve, az mennyire távol áll a hétköznapi valóságtól? Szerencsére a szülői felügyelet segített hamar az érdeklődés nyomára bukkanni, és őszintén leültek beszélgetni a még felvilágosítás előtt álló fiukkal. Esetükben kiderült, hogy a gyerekek két kutyát láttak a parkban, amire egy nagyobb gyerek azt mondta, „szexelnek”, és az érdeklődés továbbvitte a fiúkat. A barátnőm olyan remek hasonlattal élt, amelyet magam is megjegyeztem és eltettem későbbre: ahogy bulizni is lehet kulturáltan és ordenáré módon is, úgy a szeretkezést is meg lehet élni szépen és másképp is, és hogy amit az interneten találni, az többnyire nem a valóságot tükrözi…

Hogyan kellene a gyerekek nehéz kérdéseire válaszolni?

Sokat olvastam a szakértői véleményeket e témában és sokat beszélgettünk a szülőtárssakkal erről. Ezek alapján arra jutottam, fontos, hogy

  1. a válaszadás előtt kérdezzünk! Értsük meg, honnan jön a kérdés, milyen kontextusban hallott ő az adott témáról, és tudjuk meg, milyen ismeretei (vagy vélt tudása) van az adott témában. Sokan ismerhetik a memet, melyen egy kislány megkérdezi az anyukáját főzés közben, mit jelent az a szó, hogy szűz. Az anya korrekt biológiai leírást ad, majd a kislány az olívaolajjal a kezében visszakérdez, hogy és mit jelent akkor az, hogy extraszűz... 
  2. ne tabusítsunk semmi. Válaszoljunk minden kérdésre!
  3. soha ne hazudjunk! Természetesen nem kell egy óvodásnak teljes biológiai pontosságú felvilágosítást tartani, de soha ne mondjunk olyat, amit később felül kell majd írni! Mondjuk el az igazságot, vagy annak részleteit – úgy, hogy az az ő számára érthető legyen.
  4. a válaszadásban próbáljunk meg a lehető legegyszerűbben, a gyerek korához illő szavakat használni 
  5. a válaszban kapjanak helyet az érzelmek. Verbalizáljuk, hogy megértettük, számára is félelmetes lehet a drogokról hallani, vagy izgalmas lehet a szex témája. Ugyanígy azt is elmondhatjuk, ha számunkra kellemetlen egy-egy téma: jó eséllyel ezt a gyerekünk úgyis érzi. Ha szólunk az érzésekről is, egy szabadabb beszélgetés indulhat. 
  6. ha nem tudjuk kapásból a választ a gyerekünk kérdésére, kérjünk gondolkodási időt, de akkor is szánjuk rá az energiát, hogy megadjuk a várt információt csemeténknek.
  7. ismerjük be, ha valamit nem tudunk, de a „nem tudom” ne kifogás legyen! Ha rendszerint csak egy „nem tudom”-ot böffentünk válaszul a kérdésekre, akkor idővel elmegy a gyerek kedve a kérdezéstől, amiből pedig sokat tanulna.
  8. a legtöbb esetben a gyerekek számára már az megnyugtató, ha látják, érzik, hogy szüleik számára is fontos az a téma, ami őket foglalkoztatja. Beszélgessünk velük, ha kérdeznek, és hagyjuk, hogy ők is beszéljenek!

És a legfontosabb: ha nem görcsölünk rá túlzottan semmire, hanem természetesen viselkedünk, és szeretünk a gyerekeinkkel beszélgetni, minden rendben lesz!

 
X
Már követem az oldalt