Messzimama és A mama – ikonikus nagymamák, akikben egy dolog közös

Család

Messzimama és A mama – ikonikus nagymamák, akikben egy dolog közös

Vannak nagymamák egész közel és egész távol, és bár nincs két egyforma mama, mégis mindegyikben van valami közös.

Nem minden nagyszülő tudja igazán jól betölteni szerepét; van aki a földrajzi távolság miatt, más azért, mert nem érzi (még) alkalmasnak magát a feladatra, megint más egyszerűen nem tud jelen lenni a gyerek életében. De léteznek ma is igazi nagyszülők, akik mindentől függetlenül a lelküket is kiteszik az unokákért!

Az ikonikus Messzimamák

Ők azok, akik ritkán látják az unokákat, így aztán szinte mindegy, hogy felnyalábolva szállítják láthatásra a szülők a kicsiket, vagy a nagyszülők kerekednek fel: a találkozás örömteli egymásra csodálkozásból, rengeteg ölelésből, bújásból, csapongó kérdésekből és sok csacsogásból áll. Mikor találkoznak, a mamánál mindig friss abrosz kerül az asztalra és már délelőtt a sütőben készül a kedvenc almáspite (is), hogy mire megérkeznek az unokák, kész legyen minden óhajtott fogás. Ezektől (is) annyira szerethető a Messzimama.

A „Messzimama” sokat vágyakozik az unokák után, de azért nehéz eldönteni kívülről, hogy vajon az az unoka kedvesebb-e a szívének, akit csak ritkán ölelhet magához, vagy az (mert lehet vegyes is a felállás), akivel egy utcában lakik és naponta együtt ebédelnek. Eldönthetetlen, mégis érzékelhetően más a viszony, de egyértelműen mindkettőnek ugyanaz az alapja: a tántoríthatatlan szeretet.

Azt mindenképp be kell látnunk, hogy unokaként a Messzimamával könnyű, vagy legalábbis könnyebb feszültségmentes, jó viszonyt ápolni – kevesebb a súrlódás lehetősége, a találkozások rövidre szabott idejében. Ráadásul amikor a szülők is jelen vannak, viselkedni illik... Így aztán a Messzimama általában a kisunokák szebbik arcát látja, a jól neveltet, aki demonstratív kezet mos ebéd előtt, aki udvariasan válaszolgat a kérdésekre és nem hárítja a sorozat-öleléseket. Cserébe a vendégeskedés során mindig a kedvencét főzi a Messzimama és csak halkan sopánkodik, hogy már megint a mobilt nyomkodja a gyerek, de emiatt sem keveredik igazi konfliktusba az unokával –

azt a kevés időt nem neveléssel vagy kritikával akarja eltölteni, hanem kényeztetéssel.

A közeli, aki „csak” Mama

A közelben élő a mama (röviden szinte mindenhol: A mama) ezzel szemben mindent lát, a kópéságot is, és nem vevő a színpadra szánt, udvarias viselkedésre. A mama a legtöbbször anyapótlék is, aki belefolyik a család életébe, és nem kéthetente egyszer adhat ebédet az unokáknak, hanem akár naponta, vagy legalábbis hetente többször. Az unokák a nyakán lógnak, kieszik a hűtőt, felfordítják az egész lakást és sokszor az a legkisebb problémája A mamának, hogy rendesen mostak-e ebéd előtt kezet a kicsik vagy csak kutyafuttában. A mama nem mindig a kedvenc fogást rakja az asztalra, hanem azt és olyat, amit aznap (talán a saját munkája mellett) elő tudott varázsolni, de azért mégis jóízű, már csak azért is, mert ő maga főzi, és nem csak rutinja van a pikk-pakk főzésben, de nagy valószínűség szerint nem hódol extrém gasztronómia hóbortoknak, biztosan hozza azt, amit megszokhattunk. Amit főz, arról tudni lehet mi az, és javarészt ehető. A tapasztalatok szerint A mamánál mindig van mit enni, és van édesség is, aminek fogyasztását (eléggé el nem ítélhető módon) nem mindig köti a szülők orrára, akkor sem, ha tudja, a szülői házban más szokások járnak. 

Egy-két dologban egyértelműen megragadható az egyezés Messzimama és A mama között: a legtöbb esetben a gyereknevelést mindketten meghagyják a szülőknek. Csak szeretni akarnak, szülői felelősségvállalás nélkül, egyszerűen unokázni. Ez pedig megtörténhet, akármennyire is laknak a gyermektől. 

Én a magam részéről kívánom, hogy ez mindenkinek JÓL sikerüljön, akár közel akár távol élnek az unokák.

Nyitókép: Fortepan/ Nagy Zoltán

Ajánljuk még: 

„A JÓ GOMBÓCNAK LELKE VAN” – EGY SZILVÁS, GÖMB ALAKÚ HÍD, AMI GENERÁCIÓKAT KÖT ÖSSZE
HÁZTARTÁSI MUNKAMEGOSZTÁS RÉGEN, MOST ÉS EGY IDEÁLIS VILÁGBAN
NŐK, AVAGY A TÖBBKARÚ, DE VÉGKIMERÜLT ISTENNŐK: 17 DOLOG, AMIÉRT HÁLÁSAK LEHETÜNK