Az istenadta tükörtojás: egyszerűnek tűnik, de művészet tökéletessé tenni

Család

Az istenadta tükörtojás: egyszerűnek tűnik, de művészet tökéletessé tenni

Rögtön bevallom: én nem tudom, milyen a tökéletes tükörtojás, mert én nem tökéletesen szeretem, hanem másként: így is, úgy is.

Egyszer folyósan, máskor keményen. Néha úgy jó, ha csak a fehérje része szilárdul meg valamennyire, miközben bele lehet szúrni a sárgájába, és kifolyik. Máskor meg rezgős-kocsonyásra hagyom mindkettőt. Attól függ, mihez akarom enni a tükörtojást.

Ha pirítóshoz, akkor ne legyen annyira folyós, mert a pirítós nem szívja fel jól a folyékony állagú tojást. A puha, fehér kenyér viszont szinte kívánja, issza a folyékonyan tartott sárgáját. Ha főzelékhez sütöm, akkor legyen keményke, ne áztassa el a főzeléket. Ha rizs mellé, akkor lehet szaftosabb is az istenadta tojás.

Ha vajon sütöm, kevés időt adok neki, alacsony hőfokon, ha kacsa vagy „pipizsíron”, akkor serceghet alatta jobban. Étolaj esetén nem sokat lacafacázok, akkor általában csak kell pár falat a gyomromba, mert éppen sok a munka. Ilyenkor ahogy esik, úgy puffan.

Persze a tükörtojás nemcsak nekem mentőöv, hanem minden háziasszony számára, ha kevés az idő. Mégis látható, így is lehet vele játszani. Óriási különbségek lehetnek tükörtojás és tükörtojás között.

És nem is szóltam még arról, hogy többféle serpenyőben is süthető. A teflon a legjobb hozzá, mondják mások, és tény, hogy abban nem ég le szinte soha. Cserébe viszont nincs is olyan gazdag íze, mint amikor régi vasserpenyő alatt lobbantunk lángot. Én szeretem azt a régi hangulatú, irinyó-pirinyót kormos ízvilágot, amit ez őriz magában.

És szerettem azt is, amikor még nem gázon, hanem sparhelten dobtuk fel a reggelit és volt ideje fedő alatt hártyássá sülni a tojásoknak.

Ugyanis a fedő nem fedő kérdése is vízválasztó.

Sokan úgy tartják, ha fedő kerül a tükörtojásra sülés közben, akkor az nem is sül, hanem gőzölődik. Nemcsak az állaga, de az íze is más lesz.

Én szeretem így is, úgy is.

A gyerekek is szerették mindig. A fiúk ették, ahogy sikerült, de a lányomnál a mai napig ügyelni kell arra, hogy a sárgája folyós maradjon ugyan, de a fehérje meg nem. Mert ha a legkisebb folyósságot tapasztalja a fehérjén, akkor nem eszi meg.

Ezt elérni pedig már szinte művészet. Bűvészmutatvány pont úgy eltalálni minden alkalommal,

ahogy a gyerekeink szeretik.

Nem is sikerül mindig, és az nagyobb kudarc egy anyának, mint lemaradni a Nobel-díjról.

Kíváncsian követem hát a tükörtojás sütésével foglalkozó gasztronómiai szakirodalmat, hátha kiderül, mi a titok. Mitől lesz mindig olyan, amilyennek lennie kell. Belül folyós, kívül szilárd.

Azt írják sok helyen, hogy azt mondja:

  • a teflonserpenyő a tuti
  • a vékony aljú palacsintasütő is jó lehet
  • vastag aljú, falú, vasserpenyőben süssük, akkor lesz a legjobb
  • melegítsük fel a serpenyőt
  • a zsiradékkal együtt tegyük fel sülni a tojásokat
  • a kevés zsiradék a titok, éppen csak kenjük meg a serpenyő alját
  • fedő alatt kell sütni
  • fedő nélkül kell sütni
  • a legkisebb rózsán kell sütni
  • gyorsan, nagy lángon kell sütni, mert akkor nincs ideje megszilárdulni a közepének
  • nagyon-nagyon friss legyen a tojás
  • nem számít, hány napos a tojás
  • egészen közelről kell beleönteni a serpenyőbe a tojást, a serpenyő szélén üssük fel azokat
  • egyenként süssük a tojásokat, akkor nem kapaszkodnak össze, könnyebb velük bánni
  • egyszerre süssük a tojásokat, mert jobban eloszlik a hő
  • ne sózzuk meg a tojásokat a serpenyőben, csakis a tányéron
  • a fehérje kaphat egy kis sót a serpenyőben is, de a sárgájára nem kerülhet egy szem se 

Bevallom, elvesztem az információk között. Bármennyit is kutatom, nem tudom, hogy lesz a legjobb, pedig nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is számtalanszor nekifutottam már ennek a kihívásnak, mégse sikerül minden alkalommal, magabiztosan. Azt remélem, más ismeri a titkot. 

Hogy kell „tökéletes” tükörtojást sütni? Ti hogy sütitek?

Ajánljuk még:

„Ha elsőre ránézel, Down-szindrómás, de ha jobban megnézed, ő is csak egy gyerek”

Itt lehet hagyni a babát! – még manapság is van, hogy elhangzik ez a mondat a szülőszobában, ha egy anyuka Down-szindrómás babának ad életet. Évente kevesebb, mint száz Down-szindrómás gyermek születik ma Magyarországon. Egy lelkes, sorstárs szülőkből álló csapat, és vezetőjük Steinbach Éva többek közt azon dolgozik, hogy ezek a babák a vér szerinti családjuknál maradhassanak, vagy örökbefogadó szülőkre találjanak. Ők a Down Dada Sorstárs Segítő Szolgálat. Riportunk munkájukról.

 
X
Már követem az oldalt