Árt-e a gyereknek, ha egyke?

Család

Árt-e a gyereknek, ha egyke?

Vannak-e félelmeim a gyermekem egykesége miatt? Persze. Elgondolkodtam azon, hogy ezek vajon mennyire jogosak.

Számos pszichológiai tanulmány foglalkozik a születési sorrenddel, a testvérek és az egyke gyerekek személyiségfejlődésével. A sztereotípiák szintjén az a mondás, hogy az egykeként felnövők nagyon határozott, kreatív, önálló, de elkényeztetett, egoista, törtető felnőtté válnak. Szerencsére ez csak előítéletes elképzelés, és a kutatások azt bizonyítják, hogy nem önmagában az egykeségtől függ, milyen ember válik valakiből.

Egyke gyerekként felnőni sem mindenkinek ugyanolyan

Amikor kislány voltam, az iskolatársaim többségének volt testvére, és minden szülinapi zsúron sóvárogva néztem, hogy milyen lehet „csapatban” élni. A testvérek emeletes ágyon aludtak, sokat civakodtak, és éreztem köztük azt a bizonyos szövetséget, amilyet én nem tapasztaltam senkivel. Egyke gyerek voltam, de önmagamra sosem tekintettem egykeként. Úgy vágytam egy kistestvérre, mintha eleve nővérnek születtem volna. Ha nem is az én kívánságom miatt, de nyolcévesen az öcsém nagy testvérévé válhattam.

A saját örömömből kiindulva mindig úgy gondoltam, hogy ha egyszer gyereket vállalok, akkor minimum kettőt, hogy egymás testvérei lehessenek. Az eszembe se jutott, hogy van, aki nem szeretne testvért. De az élet eldöntötte helyettem, hogy legyen, és egyetlen gyermeket ajándékozott nekünk. Nem érzem, hogy a fiamnak szüksége lenne testvérre. Imádja az unokatestvéreit, akik idősebbek, de ha szóba kerülnek az óvodástársai testvérei, ő nem kezd kuncsorogni kistesóért, és jól elvan egyetlen gyerekünkként. Ránézésre a fiam született egyke.

 

Mitől félek azzal kapcsolatban, hogy a fiam egyke gyerekként nő fel?

Attól tartok, hogy nem fog tudni osztozkodni. Félek, hogy nem fogja elagyabugyálni egy hasonló korú családtagja, mert elvette a cuccát, megette a kajáját, tönkretette a játékát, azaz hogy nem tanulja meg hatékonyan és intelligensen kezelni a konfliktusait. Vajon hogyan tudom tudatosítani benne, hogy nem csak és kizárólag körülötte forog a világ?

Aztán eszembe jut, hogy nyolc évig egyke gyerekként éltem, és sosem gondoltam, hogy körülöttem forogna bármi. Ha nem a testvéremmel civakodtam, akkor megtalált egy óvodástársam vagy valamelyik kisebb unokatesóm. Mindig szívesen adtam másoknak is a sajátomból, mert a szüleim eleve a jószívűségre neveltek. Mindezekhez semmi köze nem volt a testvéremnek, hiszen a nevelési szempontból legfogékonyabb időszakomban még egyke gyerekként cseperedtem.

Milyennek látom a négyéves, egyke fiam? Még tanulja az osztozkodást. Sőt, még azt is tanulja, hogy a szeretetet is meg lehet osztani anya, apa, mama, papa és mindenki közt. Még tanulja, hogy nem csak ő létezik egyedül, és semmiképpen sem egy mesebeli királyfi, akit mindenki körbezsong. Ebben úgy segítem, hogy néha egy kis testvérmókával cukkolom (utánzom, grimaszolok neki, ugratom), máskor a segítségét kérem a házimunkában, olykor pedig finoman civakodok vele. A jószívűséget pedig már tudja, még ha nem is mindig mindent ad szívesen.

A határozottság, önállóság és kreativitás nem az egyke gyerekek kizárólagos tulajdonsága

Határozott és önálló-e az egyke fiam? Igen, hiszen eleve arra nevelem, de ha lenne testvére, őt is ugyanerre nevelném. A saját életem tapasztalata, hogy mindig akkor értem el kiemelkedő eredményeket, ha határozottan léptem fel. Az önállóság pedig abban segít egy életen át, hogy ne szoruljak másokra, könnyen vegyem az akadályokat, a nehézségeket. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem kérek segítséget, hanem hogy én döntök a saját dolgaimról.

Az egyke gyermek kreatív gondolkodását sem az segíti, hogy egyedül van. Hiszen valószínű, hogy többet játszunk vele, mintha lenne egy tesója, akivel együtt játszana. De tény, hogy ha megkérdezi, mit csináljon, mert unatkozik, én mindig azt mondom, unatkozzon csak tovább, és biztos eszébe fog jutni valami jópofa dolog. Remélem, hogy a kreativitása fejlesztése mellett megtanul örömmel önmagával lenni is. De ha több gyerekem lenne, akkor se csinálnám másképp.

A leggyakoribb kérdés: egoista az egyke gyermek?

Szerintem pont annyira, mint bármely másik, hasonló korú gyerek. Ebben az időszakban ismerkednek azzal, hogy vannak ők, a szüleik, a rokonok, az óvónénik, a barátaik és még vannak mások is, akikhez így vagy úgy viszonyulnak. Persze hogy az éntudat kialakulása, a formálódás és a kapcsolódások tudatosításának első pillanataiban még egoistának tűnnek. Főleg mert őszintén, gondolkodás nélkül ki is mondják, amit pillanatnyilag éreznek. A bölcsisek és kiscsoportosok ráadásul elemi ösztönnel birtokolnak, majd elképesztően lassan megtanulják, hogyan kell osztozkodni, kompromisszumot kötni.

Végeredményben félek-e amiatt, hogy egyke a gyerekem? Már nem. Nem előnyösebb testvérrel vagy egykeként felnőni, egyszerűen csak más. De bizonyára más több testvérrel, kisebb, középső vagy nagyobb testvérként felnőni is. A pozitív jellemvonásokat minden gyereknél lehet erősíteni és bátorítani. A jószívűség tanítható, példamutatással önkéntelenül átveszi a gyermek a jó attitűdöt. A nehezebben elfogadható, esetleg negatív tulajdonságok esetében pedig a szülő kreativitásán múlik, hogyan fordítja ezeket jóra.

Tudj meg többet! Jó-e a gyereknek, ha sok játéka van? Mit tegyünk, ha unatkozik

Ajánljuk még: