Teltház van nálunk. Magabiztosan ezzel nyugtatom férjem, akiben nyár óta realizálódott, hogy valójában kivel él együtt tizenhárom éve. Megígértem neki, és magamnak is sokszor szajkózom, hogy nem, nem lesz több állatunk. Egy kutya, két macska, ennyi bőven elég három gyerek mellé…azt hiszem, ennél jobban nem kerekedhetünk családdá. Bingó után nem hittem volna, hogy elhozzuk a mi kis soroksári lelencünket az Illatos útról, azt meg végképp kizártnak tartottam, hogy augusztus végén, nyaralásunk utolsó napján, még egy macskát passzírozok be az autóba. Pipacsra a gyerekeink fűztek be, a másikat már én szerettem volna.
Vidéki házunk szomszédságában született legalább tíz kiscica – persze, hogy a gyerekeim össze-vissza macskázták magukat ott is.
Elsőként az én fejemben fordult meg az az őrült ötlet, hogy legyen két macskánk.
Férjem megadóan elfogadta ezt, a gyerekeink pedig örömujjongásban törtek ki. Volt már, hogy azt a rosszindulatú kritikát kaptam: nem vagyok normális, és az egész családom egy álomvilágban él – zokon vettem, mert alapjában véve ezek nem igazak, de ígérem, ezután megfontolom az épelméjűségemre vonatkozó fenntartásokat.
Dalol a pacsirta
Szóval beköltözött hozzánk az új, háromszínű macska: a legvadabb, a legfélősebb, a legkomplikáltabb eset. Mégis minden este azon gondolkodtam, hogy ez a cica hozzánk tartozik. Arról nem is beszélve, hogy idősödő anyukája azé a nőé volt, akit hatéves korom óta ismerek. Zsuzsa tanított kézen állni, a gyerekeivel bandáztam egész nyáron, ha találkoztunk, mindig váltottunk pár szót. Nagyon szerettem. Legidősebb fia volt az első kamaszszerelmem. Két évvel ezelőtt Zsuzsa és fia egy borzalmas autóbalesetben életüket vesztették. Nagyon megrendített a haláluk, a mai napig sokat gondolok rájuk, a gyerekkorom egy darabját vitték magukkal. Nem lehet erre a tragédiára szavakat találni.
Erős késztetést éreztem, hogy az ő macskájuk macskagyerekét fogadjuk be Pipacs és Bingó mellé. Kiválasztottunkat nem lehetett megfogni, minden mozdulatra összerezzent, elbújt a bokorban, olyan vad volt, akár egy hiúz. Számomra is megmagyarázhatatlan, miért akartam pont őt elhozni, de úgy éreztem, hogy ez a cica nélkülünk nem élne túl sokáig egy aprócska faluban ilyen jellemmel. Mi vagyunk az egyetlen esélye.
Pacsirta: így neveztük el, Zsuzsa tiszteletére, ugyanis ő nagyothalló volt, szájról olvasott fiatalkora óta. Siketségéről sokszor írt verseket, az egyik legszebb, a „Dalol a pacsirta” – innen kapta nevét újdonsült lakónk. A név ugyan már megvolt, viszont mire tulajdonosát elkaptuk, megőszült néhány szál hajam.
Utáltam is magam rendesen, amiért önző módon Budapestre hurcolok egy néhány hónapos macskát.
Többször megbántam, hogy én vagyok a tápláléklánc csúcsa, és kényem-kedvem szerint döntök más élőlények sorsáról. Mégis bíztam abban, hogy megérzéseim most sem hagynak cserben. Onnan, ahonnan Pacsirtát elhoztuk, már egy kiscica sincs: mind eltűnt a kertből, ki tudja, hova…
Két hónap türelem
Pacsirtát napokig nem találtuk az otthonunkban, amikor hazaérkeztünk a nyaralásból. Ahogy kiengedtük a hordozóból, eltűnt, a bútorok alatt talált menedéket. Hetekig találomra dugdostam be élelmet az ágyak, szekrények alá, hátha mégis enne néhány falatot, de tulajdonképp arra számítottam, hogy egyszerűen éhen hal. Ezerszer megbántam, hogy befogadtuk, felelőtlen döntésnek véltem, hogy elhoztuk. Haragudtam magamra.
Aztán egyszer csak megláttuk, amint átoson a tévéállvány alól a kanapé alá. Na, legalább még él – gondoltam. Aztán lassan éjszakánként már előjött, észrevette Pipacsot, aki igencsak boldogan fogadta vendégünket. Bingónál pedig már Pipaccsal átszakadt a gát: macskagyűlölő eb helyett nyugdíjas korára hatalmas cicaszerelemben élő kutya vált belőle. Hetek múlva kezdtem elhinni, hogy Pacsirta talán egyszer majd mégis simogatható, szelíd állattá fejlődik, de hogy őszinte legyek: az első napokban egy lyukas garast sem adtam volna érte. De bárhogyan is lesz, ha felelősséget vállaltunk érte is, akkor végigcsináljuk.
Két hónap. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy Pacsirta bundáját megérinthessük, hogy akkor is előmerészkedjen nyílt színre, ha emberi lény is tartózkodik a szobában. Két igen hosszú hónap, ami alatt naponta többször is eszembe jutott Saint-Exupéry és A kis herceg.
Két hónap kellett ahhoz, hogy úgy is elfogadja az ételt, hogy a tízméteres körzetében maradok. Minden egyes nappal közelebb ültem Pacsirtához, de ő mindig elszaladt és elbújt. Aztán az egyik este maradt. Mozdulatlanul néztem őt. Ő engem méregetett. És akkor, abban a percben, hosszú hetek után megértette, hogy mi nem fogjuk bántani. Odajött hozzám. És maradt is.
Több mint három hónapja él velünk Pacsirta is, és ma már az anyukájaként szeret. Ő valahogy sokkal érzékenyebben reagál rám, mint bárki másra.
Raklapnyi türelmet tanított nekünk ez a macska. Amíg Pipacs fetreng a gyerekek fején, vagy a férjem hátán dorombol, addig Pacsirta csakis hozzám bújik, el nem mozdulna mellőlem, folyton a lábam alatt van. Amíg Pipacs arra vágyik, hogy a gyerekek játszanak vele, pamutegeret húzva rohangálnak előtte a házban, addig Pacsirta nyávogva felkívánkozik az ölembe, hogy csak egy picit simogassam. Bebújik Bingó mellé a kosárba, dagasztja öreg kutyám minden porcikáját. Hálás. Minden négyzetcentiméteréből árad a köszönet. Pipacs nagyképű, magabiztos lény, aki folyton elfelejti, hogy nem is olyan rég bizony az Illatos útról érkezett hozzánk. Igazi felfedező, bátor, sőt vakmerő teremtés. Okos, tanulékony, jófej, aktív és érdeklődő macska, akinek páratlan személyisége jó hatással volt Pacsirtára. Ez a két jószág remekül kiegészíti egymást, és igazán passzolnak Bingó kutyánk életébe is. Így hárman pedig a miénkbe.
Sorozatom első része egy határozott „nem”-el indult...mert ugye ki az a hülye, aki három gyerek és egy tizenöt éves kutya mellé örökbe fogad még egy macskát is. Mi, egy hónap leforgása alatt kettőt is magunk mellé vettünk. Szeretjük a kihívásokat. Most, amikor sorozatom utolsó epizódját írom nektek, már látom magam gyerekeim, unokáim, dédunokáim körében a 96. születésnapomon, egy tucat kidobott macskával és öreg Bingó kutyámmal az ölemben.
Lett macskánk. Kettő is.
Kövessétek velünk Bingó és kis barátja kalandjait a Purina ONE támogatásával. Egészségük védelméhez a Purina eledelek is hozzájárulnak.
A sorozat további részei:
„HÁROM GYEREK ÉS EGY ÖREG KUTYA MELLÉ ÖRÖKBE FOGADNI EGY CICÁT? NORMÁLIS EZ?!”
TÁRS 10-15-20 ÉVRE: CSALÁDTAGOT VÁLASZTOTTUNK AZ ILLATOS ÚTON
KÉTMŰSZAKOS GYÓGYSZER AZ IDEGBAJRA: FOGADJ ÖRÖKBE EGY ÁLLATOT!
EGY ROSSZ MOZDULAT, ÉS BIZTOS A HALÁL: A KUTYA-MACSKA BARÁTSÁGRÓL
EGYSZER ÖRÖKBE FOGADUNK, MÁSKOR ÖRÖKBE ADUNK
