Hamarosan itt az iskolaválasztás, ami nem feltétlenül a nagycsoportos gyerekeknek okozza a legnagyobb gondot. A szülők többsége ugyanis jobban fél ettől, mint a gyerekek. Szentül hiszem, hogy ezek a hatévesek nem is izgulnának, ha nem kellene nekik hónapokon keresztül egy olyan légkörben lenniük, ami mindennek mondható, csak éppen nyugodtnak nem.
Mitől is félnek annyira a szülők, elsősorban az anyukák?
Legfőképpen attól, hogy a gyerek nem kerül be a hőn áhított iskolába, a hőn áhított tanító nénihez. Saját rangsort készítenek ilyenkor a környék intézményeiről és sorra elmennek a kiszemelt intézmények nyílt napjaira, részt vesznek minden kukucskanapon és törpsuli rendezvényen. És feszülnek azon, hogy jó iskola legyen, a jó tanítóval, ahová aztán elengedik a gyereket.
Minden településen van egy vagy két sztáriskola és vannak sztár tanító nénik és bácsik, utóbbiak sajnos csak igen kis létszámban. Jellemző, hogy a szülők automatikusan azt gondolják, ezeken a helyeken lenne a legjobb a gyereknek – de ez nem feltétlenül igaz. Ennek oka főképpen az, hogy a szülők nem megfelelő fórumokon tájékozónak az intézményről, mert bár készülnek éves rangsorok az iskolákról, általában nem ezek alapján választanak a szülők, hanem mert „a barátnőim gyerekei is oda járnak” vagy mert „mindenki azt mondja, hogy az a legjobb. Mi pedig a legjobbat akarjuk a gyerekünknek”.
A mindenáron a legnépszerűbb tanító nénikhez kerülés vágya is érthető, hiszen ezek a pedagógusok valamivel csak elérték azt, hogy mindenki szuperlatívuszokban beszéljen róluk. De ez is csalóka, mert a szülők csak egy részét látják a pedagógus munkájának. Városunkban az egyik évben éppen sztárolt tanító néni azzal érdemelte ki a szülők kitüntetett figyelmét, hogy jógázik a gyerekekkel a tanórák közötti szünetekben. Igazából ennyit tudott róla a többség – és ennyi elég is volt.
Úgy érzem, sokaknál az iskolaválasztás ilyesmikben merül ki: megtalálják a legjobbnak mondott iskolát, talán még a legjobbnak gondolt tanító nénit is. Mindent bevetnek, hogy a gyerek bekerüljön abba az intézménybe, amit kinéztek maguknak és ahhoz a tanító nénihez, akihez a barátnő gyereke is járt, és ezzel minden el van intézve.
De vajon ebben
a nagy érdekérvényesítésben figyelembe veszik-e a szülők a gyerekeik igényeit?
Egyáltalán tisztában vannak-e azzal, milyen iskola és legfőképpen milyen tanító kell annak a gyereknek? Vajon nem a lényeg veszik-e el ebben a mindenáron a legjobbat akarásban?
Hogyan válasszunk jól?
Kétségtelenül fontos kérdés az iskolaválasztás: sok esetben akár az egész sulis pályafutása, a tanuláshoz való hozzáállása is elbukhat itt. De nem azzal tudjuk ezt megelőzni, ha mindenből a mások által legjobbnak címkézett választásokat űzzük. Ne akarjuk mindenáron a legjobb és legmenőbb iskolát a gyerekünknek!
Elsősorban az ő képességeihez, az ő személyiségéhez, temperamentumához válasszunk iskolát és mindenekelőtt tanítót is ezeket előtérbe helyezve keresgéljünk! Mert végső soron
nem is az iskola a fontos, hanem a tanító.
Őt kell választani, méghozzá olyat, aki majd megszeretteti az iskolát, a tanulást a gyermekünkkel. Aki hagyja, hogy még sokáig gyerek maradhasson. Akinek fontos, hogy ez a kisdiák ne érezze fárasztónak és túlontúl megterhelőnek új élete kezdeteit.
Fogadjuk meg az óvodapedagógusok tanácsait is! Nem feladatuk iskolát ajánlani a szülőknek, de óriási felelősségük van abban, hogy sikeresen hangolódjon minden fél az iskolára. Feltételezhető róluk, hogy jó ismerőik a gyerekeknek: reális képpel rendelkeznek a nagycsoportosaikról, tudják az erősségeiket és a gyengeségeiket, a nap nagy részét ugyanis ezek az aprónépek az óvodában és nem a családjukban töltik. Okkal próbálnak lebeszélni néhány szülőt arról, hogy gyermeküket egy versenyistállóba írassák, inkább egy olyan iskolába, ahol még vannak kis létszámú osztályok és ahol az elsősosztályosoknak nem napi hat, hanem csak négy órája van. Persze vannak szép számmal olyan gyerekek is, akiknek kifejezetten előnyös a megmérettetés egy keményebb iskolában.
Van még pár hét a megfelelő iskola kiválasztásáig. Addig is, aztán továbbra is ebben az óvoda-iskola átmenetben törekedjünk arra, hogy nyugodt légkör legyen otthon. Ne stresszeljük magunkat és a gyereket se, hogy mi lesz majd ezután! Meséljünk neki a mi saját szép iskolai élményeinkről, a kedves tanító néninkről és, hogy mennyi jó dolog várja szeptembertől! Próbáljuk meg elhinni, hogy ez most a legfontosabb feladat.
Ajánljuk még:
„ÉGIG ÉRŐ TANTERMEK” – AVAGY MIÉRT KELLENE MINDEN SULIBA EGY ISKOLAKERT
ÁLDOZAT A GYEREKEM! BULLYING AZ ISKOLA FALAIN BELÜL ÉS AZON TÚL
A TANÁROK NAPI 12 ÓRÁT DOLGOZNAK, MINDENKINEK NEHÉZ – EGY ISKOLAVEZETŐ TAPASZTALATA AZ ONLINE OKTATÁSRÓL
