Család

A tanárok napi 12 órát dolgoznak, mindenkinek nehéz – egy iskolavezető tapasztalata az online oktatásról

„Nem könnyű a pedagógusoknak, nem könnyű a szülőknek, és természetesen a gyerekeknek sem. De minden problémát meg lehet oldani, minden nehézséget át lehet hidalni” – összegzi lapunknak egy kisvárosi iskola igazgatóhelyettese az online-oktatás első hetében szerzett tapasztalataikat.

Orbán Viktor március 13-án este bejelentette: az iskoláknak 16-tól a koronavírus miatt zárva kell maradni, minden oktatási intézmény köteles digitális úton ellátni feladatait. Hosszú évtizedek óta először nem nyíltak ki hétfő reggel az iskolák ajtajai, országszerte csend honolt az üres folyosókon. Az épületekben csak a vezetőség tagjai dolgoztak – egy ilyen, neve elhallgatását kérő tanárral beszélgettünk.

„Mi február 14-én kezdünk el aktívan tenni a járvány terjedése ellen, ekkor első körben takarítással kapcsolatos intézkedéseket hoztunk. Attól kezdve a takarítók a vizesblokkokat, a korlátokat és minden kilincset fertőtlenítettek az összes szünet után, a tanórák ideje alatt. Nap végén a szokásos takarítást a padok fertőtlenítésével egészítették ki” – mondja a több mint harminc éve az oktatásban dolgozó pedagógus, igazgatóhelyettes.

Természetesen minden tankerületi, felülről jövő intézkedésnek is eleget tett az intézményük: a március 13-i bejelentés előtt is

beszéltek a kollégákkal, a szülőkkel és a gyerekekkel is a koronavírusról, annak lehetséges következményeiről.

„Nem lett volna célravezető megrémíteni a gyerekeket, de egy általános iskolás érzékeli, hogyha valami nem a megszokott rendszer szerint halad az életében. Annak érdekében, hogy ne tegyük ki őket a kelleténél több stressznek, beszélni kellett a dologról, illetve fel kellett hívni az ő figyelmüket is arra, hogy mennyire fontos ezekben a napokban a személyes higiénia, a kézmosás, az odafigyelés olyan automatizmusokra, mint saját arcuk tapogatása” – magyarázza a szakember.

Mint elmondja, a miniszterelnök bejelentése után iskolájuk vezetői még péntek este egyeztettek, stratégiai megbeszélést tartottak, miképpen tudnak megbirkózni a helyzettel. „Rengeteg támogatást kaptunk, állami és magáncégektől egyaránt. Az egyik régi ismerősöm például, aki számítógépes területen dolgozik, még szombat reggel megkeresett, felajánlva anyagi és emberi erőforrásaikat. Mindkét lánya az iskolánkba járt még évekkel ezelőtt, és ezek a kapcsolatok újra és újra megtalálják az embert.”

Hétfő reggel elmondása szerint rendkívül feszülten, de elméletben felkészülten kezdték meg a hetet.

Egy speciális tantestületi értekezlettel nyitottak, melyet az iskola aulájában tartottak, hogy a pedagógusok egy méter távolságban maradhassanak egymástól. Az igazgató ekkor egy hétre előre osztotta ki az érintettek feladatait, illetve tett javaslatot afelől, kollégái milyen felületeken vegyék fel a kapcsolatot a diákokkal. Legtöbben azóta a Facebook, az e-mail, és a Google Classroom rendszereit használják. Természetesen otthonról: hétfő óta a vezetőségen és a műszaki, illetve takarító kollégákon kívül nem tartózkodhat senki az iskolában. Ügyeleti jelleggel, péntekig minden nap 8-12 között egyszerre egy szülő vagy pedagógus léphetett az épületbe, miután nevüket feljegyezték, kezüket lefertőtlenítették – ilyen módon, akinek szüksége volt rá, elvihette az iskolában maradt holmikat.

A rendszer pedig, ha iszonyatos energia árán is, de működik. „Plusz terhet ró minden félre ez: a pedagógusra, a szülőre és természetesen a gyerekre is” – mondja az igazgatóhelyettes, aki maga is tanít.

„A hét első felében rengeteg időt vett el, hogy a szülőket is edukáljuk,

ők is megismerjék a különböző rendszereket, amiken a gyerekeknek tanulni kell. Senkinek nem könnyű, de mindenkitől megértést kérünk. Higgyék el, a pedagógusok napi 12 órát dolgoznak, nem az ő munkájuk hiánya miatt szorulnak a gyerekek szülői segítségre. Én ma lemértem: így, hogy van tapasztalatom a digitális rendszerek használatában, két óra alatt sikerült összeraknom egy tanóra anyagát, és ebben nincs még benne a gyerekek feladatainak a javítása, az egyéni visszajelzés és az esetleges kérdések megválaszolása sem. Márpedig jelen helyzetben a kommunikáció sok időbe és energiába kerül, a rendszer pedig csak akkor tud működni, ha mindenki kiveszi a részét a feladatokból. A legnagyobb szerencsénk, hogy a gyerekek lelkesek, és jól reagálnak az új helyzetre” – meséli a részletekről.  

Mint mondja, abban is szerencsésnek mondhatja magát az iskola, hogy a technikai felszereltségük megfelelő volt, a pedagógusok és diákok számára, akik komputert igényeltek, az intézeti számítógépparkból tudtak adni. Azon diákok részére – ebben az iskolában ez nagyjából 8 százalék –,

akik nem rendelkeznek internetkapcsolattal a lakhelyükön, postai úton kötelesek a tanárok elküldeni a tananyagot.

„A családsegítő ezekben a helyzetekben az érintett nehéz sorsú diákok segítéségére van, velük dolgozunk együtt, hogy senki ne maradjon le a tananyagban, ne essen ki a közösségből technikai feltételek miatt” – magyarázza.

És hogy mit hoz a jövő? Senki sem tudja biztosan. De ha a szülők és a pedagógusok nem egymás ellen, hanem egymással összefogva, egymást támogatva dolgoznak, nem csak egymás, de a gyerekek életét is nagyban megkönnyítik. Márpedig ez az egész, végső soron, csak róluk szól.

További cikkeink a témában:

SPECIÁLIS ÓRAREND, APPGYŰJTEMÉNY, NYUGALOM – EGY ISKOLAIGAZGATÓ LEVELE A BEZÁRÁSOK UTÁN

„FONTOSAK A KORONAVÍRUS-MENTES ÓRÁK” – ÍGY BESZÉLJ A GYEREKKEL A JÁRVÁNYRÓL!

SEGÍTSÜNK AZ IDŐSEKEN, #OTTHONOLVASOK, #VELETEKVAGYUNK – JÓ DOLGOK, AMIKET A KORONAVÍRUSNAK KÖSZÖNHETÜNK