„A lányom három hónapos koráig ordított éjjel is, nappal is” – az alvásmentes anyaélet nehézségei

Család

„A lányom három hónapos koráig ordított éjjel is, nappal is” – az alvásmentes anyaélet nehézségei

Várandós anyukák felé a tapasztaltabb nőktől gyakori felszólítás az: „Addig aludd ki magad, amíg teheted!” Nem vagyok híve a direkt tanácsoknak, de ha van valamilyen bölcsesség, aminek minden szavával egyetértek, akkor ez bizony az.

Tudom, hogy nem lehet előre kialudni magunkat, de erőt gyűjteni igenis lehet. Márpedig nagyon sok erőre van szüksége egy édesanyának – mindegy, éppen hányadik babát hozta a világra. Egy csecsemő a szülei, elsősorban az édesanyja világának közepe. Vele ébred, vele fekszik, minden igényére elsősorban az édesanya a válasz. Ha erre a nap szinte minden órájára vonatkozó ügyeletre nem készülünk fel, akkor bizony nehéz lesz a szembesülés azzal, hogy egy kisbaba sok-sok óra alvásidőt „ellop”.

A KSH adatai szerint hazánkban az anyák alvásmennyisége kevés: egy átlagos édesanya 6-7 órát alszik, és az alvást éjszakánként 2-3 alkalommal szakítja meg. Egy majdnem kétezer embert bevonó brit vizsgálat szerint az anyukák a kisbaba születése után alig öt órát alszanak éjszakánként. Majdnem három órával kevesebbet, mint azelőtt. Ez azokra az anyukákra érvényes, akiknek nem nyűgösebb az átlagnál jobban a kisbabájuk. Mert – és ez már saját tapasztalat – olyan is előfordulhat, hogy az anyuka kénytelen éjjelente 2-3 óra alvással beérni. A fennmaradó éjjeli órákban pedig szoptat, vagy szoptatni próbál. Dajkál, ringat. Fel-alá mászkál a kicsivel. A teliholdat lesi az ablakból – szintén a gyerekkel a karján. Esetleg közösen köszöntik a kelő napot.

Ha ez egy héten egyszer fordul elő, akkor is megterhelő. Ha többször, akkor egy idő után az édesanya teljesen kikészül. Nincs ember, aki éjszakánként 2-3 óra alvással bírja a strapát.

Volt egy kolléganőm, akiről a közös munkahelyre kerülés előtt csupa jót hallottam. Ismertem munkáját is, olvastam tőle sokat. Bíztam benne, hogy nagyon gyümölcsöző lesz az együttműködés. De nagyon furcsa helyzet állt elő. Az anyagok nem érkeztek meg, vagy nem kerültek fel a rendszerbe. A munkája tele volt elütésekkel, a feltöltés, a képszerkesztés gyalázatosan nehezen ment. Pár hét kínlódás után fel is adta, visszalépett a munkától. Azt tudtuk, hogy egy pár hónapos baba mellett vállalta a munkát, de azt csak később tudtuk meg, hogy a baba a nem alvó babák közé tartozik. Az édesanyjának se éjjele, se nappala nem volt mellette. A háztartási feladatok ellátása is nehézséget okozott számára és mivel semmilyen segítsége nem volt, nagy bátorság volt a munkába állás a részéről. Nagy tanulság volt ez oda-vissza arról is, hogy az őszinte kommunikáció talán eredményesebb együttműködést hozhatott volna.

Egy közeli ismerősöm kisbabaként – édesanyja beszámolója alapján – az éjjelt végigkukorékolta, nappal meg aludt édesen. Ám mivel egy évvel idősebb testvér is volt a háznál, aki viszont a normál alvásrend szerint hunyta le a szemét – az édesanya az idegösszeroppanás határára került, mire beállt egy valamennyire elviselhető rendszer. Ennél a családnál volt egyébként az is, hogy valamelyik szomszéd nagyon sérelmezte az éjjeli baba-szerenádot, és még irgum-burgum levelet is írt az anyukának, hogy oldja meg ezt a botrányos helyzetet, de íziben.

A legkisebb gyerek nálam, az egyetlen lány a négy közül, három hónapos koráig ordított. Éjjel is, nappal is. Három hónapig. Valahol van egy fénykép abból az időből, ahol egy székre roskadva, nyúzottan próbálok ébren (életben) maradni.

Én magam is tudom, milyen az, ha nincs elegendő mennyiségű, pihentető alvás. A teljes életet átírja. Nincs energia semmire, a legfontosabb dolgokról is lekerül a fókusz. Ha egy baba nem alszik, akkor nem alszanak a szülők sem. Ha az egyiknek mégis aludnia kell, mert másnap őt munka várja az ország másik felében, és történjen bármi neki indulni a kell – akkor az édesanya marad az egyetlen, akinek ébren kell maradnia. Olyankor nagyon is jól jön egy nagymama, egy közeli családtag, vagy egy szeretettel, energiával és segítő szándékkal teli barátnő, aki szó szerint kiveszi az anyuka kezéből a babát pár órára, hogy az ledőljön egy kicsit.

Nem vagyunk egyformák, a babák sem azok. Így ha valamikor bekopogtatunk egy olyan otthonba, ahol éppen szalad a ház, a mosogatnivaló tornyokban áll, a ruhák vasalatlanul meg egy másik toronyban, akkor ítélkezés helyett szerintem csak annyit kérdezzünk: Tudsz aludni eleget?

Ajánljuk még: