Sacher-torta, Schubert, pusztai rózsa és famatuzsálemek a Felvidéken

Párkány környékén sokszor visz át az utam – igaz, legtöbbször csak éppen egy kis „csücsköt” levágok Szlovákiából, a Dunakanyarba igyekezve, de a Burda-hegység Dunára néző ormait is bebarangoltam már. Terveim között szerepel, hogy egyszer Garamkövesd pincéit is meglátogassam, ha már olyan kedves veszélyt jelző táblával hívják fel az autósok figyelmét arra, hogy az úton négykézláb lépegető emberekre lehet számítani, akik szemei előtt borospalackok lebegnek. Legalábbis a Vigyázz, Pincesor! kiegészítő tábla felett valami ilyesmit véltem felfedezni.

Ezúttal azonban Zselíz felé vettük az irányt, mert van itt néhány mindenképpen meglátogatásra érdemes nevezetesség!

A zselízi Esterházy-kastély és parkja a virágzó keltikékkel – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Előtte azonban útba ejtjük legelőször Kéméndet. A történelmi Esztergom vármegye egyik legősibb települése, a Garam jobb partján fekszik, közelében a mocsaras területen védett sóvirágok nyílnak, a Szerelem-sziget pedig kedvelt megállóhelye a Garamon vízitúrázóinak, a kajakosoknak és a természetbarátoknak. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején legendás koncerteknek adott otthont a folyó ölelte romantikus sziget, az Illés együttes és Koncz Zsuzsa is felléptek itt.

Az Ister-Granum program jó szívvel ajánlja a kéméndi Ördöngösi dűlőben fekvő Iszomfalva több mint 300 borpincéjét és présházát, ahol a vidéki életet élményszerűen mutatja be a Néprajzi Gyűjtemény. A Garam jobb partján fekvő településnek jellegzetes, kurtaszoknyás népviselete van, ahogyan Bénynek is.

Platánok és keltikék társaságában a zselízi Esterházy-kastély angolparkjában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Bény a Kárpát-medence páratlan értékű emlékhelye,

a hagyomány szerint itt, az avarkori földvárban ütötték lovaggá Szent István királyt.

Az avar sáncok nyomai gyűrűként ölelik körbe a települést. Az útról is jól látható a XI. században épült rotunda, amely a Garam-mente legszebb román stílusú körtemploma. Mögötte magasodik a XIII. századi Szűz Mária templom, amely a késő román stílus nyomait viseli magán. 

Csatán érdemes megállni a falu közepén a kávézóban, ahol a kávé mellé isteni kalácsot, süteményt is választhatunk.

Oroszkán az egykori cukorgyár épületeit jelentős ipartörténeti emlékként tartják számon, elhaladva mellette a pusztulásában is mutatós gyárépületet pásztázhatunk. A haditechnikáért rajongók számára kötelező meglátogatni a Hadtörténeti Múzeumot. Ebben a hatalmas magángyűjteményben órákig lehet nézelődni: aki volt katona, annak nosztalgia, aki nem, annak pedig páratlan érdekességet nyújtanak a tigris-tankok, a fegyverek és felszerelések garmadái.

Öreg tölgyek a zselízi Esterházy-kastély angolparkjában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A három településrészből egyesített Lekér környékén számos természeti szépséget fedezhetünk fel.

Minden évszakban más arcát mutatja az ártéri erdő és a garamvezekényi park, teli vadvirágokkal, gyógyító növényekkel.

Lekéren volt plébános dr. Zelenyák János, országgyűlési képviselő, a szegények „ingyenorvosa”, akinek többek az 1908-ban kiadott A gyógynövények hatása és használata című művet köszönhetjük, amelyben leírja a környék „növényországát”. Az ő nevéhez fűződik egy igen hatásos hajszesz és a Rheumaticum felfedezése.

„Kedves olvasóm! Nézd a virulásban levő, rád mosolygó akár kerti, akár réti vagy erdei virágot, nem azt kérdi-e tőled csábítóan, kacéran: ismersz vagy nem ismersz? És ha nevét tudod, még akkor is pajzánul mosolyogva súgja neked: nevemet tudod és még sem ismersz. Erő van bennem, ezt keressed és ha fölfedezted, meg fogod tudni, vájjon gyönyörködtető színeimmel, egész lényegemmel jó barátod vagy gyilkosod lehetek-e” – írja dr. Zelenyák János plébános nagy sikerű könyvében.

Emléktábla a zselízi Esterházy-kastély falán – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Zselízre érkezve jobb kéz felől máris szembetűnik az Esterházy-kastély angolparkja – ottjártunkkor éppen odvas keltike, salátaboglárka és medvehagyma színes szőnyege borította. Egy ideig Schubert nevét viselte az több mint 80 hektáros park, amely egy tölgyerdő helyén létesült 1875-ben. Ma Szlovákia legjelentősebb történelmi parkjainak egyike.

Több mint 1120 fát számlál a park – nagy részük lombhullató.

Külön figyelmet érdemes a kislevelű hárs, a melynek törzsének kerülete 6 méternél is nagyobb, és a szelíden az ég felé törő platánfa-csoport. A 200-250 éves korú fákat a régió legszebb facsoportjának tartják. A parkot átszeli a Sári-patak, amely vizével és párájával lehetővé tette, hogy különleges őshonos és idegen fafajokat is betelepítsenek a parkba. Itt csodálhatjuk meg az Amerikából származó, 25 méter magas, lenyűgöző koronájú mocsári ciprust.

Keltike és salátaboglárka a zselízi Esterházy-kastély angolparkjában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Nagy becsben tartják a több mint 30 méteres tölgyfát, amelynek törzse körben 570 cm. Korát 300-350 évre becsülik. A helybéliek nagy tisztelettel védték a fákat, szívesen sétáltak árnyas lombjuk alatt. Az Esterházy család több fényképén is láthatjuk őket – hálás fotótémának bizonyultak. Feltétlenül érdemes egy jókora sétát tenni a parkban, szemügyre venni az éppen felújítás alatt álló kastélyt, amely előtt nyáron szabadtéri koncerteket tartanak.

Az Esterházy család 1617 óta volt jelen Zselízen, 1780-ban itt építették fel rezidenciájukat.

Franz Schubert zenetanárként két nyáron át itt tevékenykedett, emlékét az egykori nevelő házban berendezett Zselízi Múzeum és Franz Schubert emlékszoba őrzi.

Olyan jó, hogy ma már megvan arra a lehetőség, hogy éppen ott hallgassunk meg egy zenét, ahol eszünkbe jut! Mi például a Franz Schubert emlékszoba előtt a virágzó magnóliákban gyönyörködve elővarázsoltuk a Hársfáról szóló gyönyörű dalát Melis Görgy parádés előadásában, ráadásnak pedig az iskolai énekórákon megismert Pusztai rózsát is. Schubert számtalanszor inspirálódott a természetből, dalait hallgatva ott érezhetjük a madarak trilláit, a levelek susogását és a virágok énekét.

A zselízi múzeum és a Franz Schubert Emlékszoba – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Néhány lépésre innen áll a Sacher-ház, amely ma a Magyar Ház nevet viseli, és a helyi pezsgő szellemi- és kulturális élet fellegvára. Franz Sacher, a méltán híres cukrász 1816-ban, Bécsben született. Fiatal korában Metternich herceg palotájában volt szakácsinas.

A legenda szerint, amikor konyhafőnöke megbetegedett, a fiatal inasra bízták a desszert elkészítését a magas rangú vendégek számára. Az ekkor mindössze 16 éves szakácstanonc a feladatát komolyan vette, felettébb ízletes tortakülönlegességet készített. Ínyencsége hatalmas sikert aratott, és később világszerte népszerűvé vált: ez lett a Sacher-torta.

A zselízi Sacher-ház – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Miután mesterlevelét megszerezte, Franz Sacher a nagy tekintélyű Esterházy család szolgálatába szegődött.

A zselízi uradalom örökösnője, Esterházyné Festetics Rozina grófnő Zselízre, a nyári rezidenciájukra csábította Sachert, főszakácsnak.

Franz Sacher és fia, Eduárd – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Felesége itt adott életet 1843-ban fiuknak, Eduárdnak, aki később a bécsi Sacher Hotel megalapítója lett. Franz a zselízi szolgálat után Széchenyi István meghívására előbb Pozsonyba ment, ahol az úri kaszinó konyháját vezette, majd a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett. Az 1848-as forradalom után hazatért Bécsbe. Emlékét a zselízi házon tábla őrzi, nevét pedig örökre beírta a cukrásztörténelembe.

Ausztria és Bécs legismertebb tortája a puha piskótából, lekvárból és szirupos csokimázból álló Sacher-torta, amelyre méltán lehetnek büszkék.

Rövid sétával több kiváló cukrászdát is becserkészhetünk, ahol Sacher édes találmánya kocka formában kínálja magát.

A süteménykínálat különlegessége: a Sacher-kocka – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Ennyi minden belefér egy színes és élvezetes napba, és a család apraja-nagyja talál magának felejthetetlen élményt. A látni-, megnézni- és megkóstolnivalók sora természetesen tovább bővíthető, kinek-kinek érdeklődése és leleményessége szerint. És azután újra visszatérni, mert még mindig akad valami szép, valami érdekes, valami nagyon finom.

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho