Fiavè, a bronzkor öröksége: a cölöplakásokat őrző tőzegláp vidékein jártunk
Olvasási idő: 4 perc

Fiavè, a bronzkor öröksége: a cölöplakásokat őrző tőzegláp vidékein jártunk

Nemcsak a régészet szerelmesei kerülhetnek a különleges élmény bűvöletébe, amikor meglátogatják a finom hegyvonulatok között megbúvó aprócska, bár annál értékesebb település, Fiavè ékszerdobozát. Ezen a helyen világok találkozásaként élhetjük meg a természet szépségét, történelmi kalandozások közepette.

A történet szerint három középkori falu: Sabadini, Piazza és Sotratori találkozásából született meg Fiavè, Lomaso fennsíkjának ölelésében. Itt csodálhatjuk meg azt a nem mindennapi történelmi örökséget, amely az időszámításunk előtti 2300-as évekbe repít vissza bennünket a tóparti lakóházak és azok mindennapjainak bemutatásával.

A Torbiera di Fiavè egy különleges biotóp, vagyis azonos életfeltételeket igénylő állati és növényi életközösségek zárt élettere. Élőhely, amely egyszerre mutatja meg a nádasok élővilágát, a hegyvidéki mezők és legelők szépségét, a gazdag madárvilág értékeit, egyben lehetőséget kínál a világörökségek felfedezését kínáló túrákra is.

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

2021 júniusában nyílt meg a régészeti park a Fiavé-Carera természetvédelmi területen, ahol

sikerült rekonstruálni azokat a cölöpökön épült házakat, amelyek az ősi bronzkori falut alkották.
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

A faházakat egy kellemes sétával érhetjük el, a természetes víz felett kialakított fahidas ösvényen. A park tartalomban és információban igen gazdag: a vetítőteremben több filmet is megnézhetünk a hely történetéből, és arról, hogy elődeink miképp boldogultak több ezer évvel ezelőtt, még a legnehezebb körülmények között is. Sétánk számos állomáson repít vissza bennünket az időben: az állattartástól kezdve a szerszámok készítésén át a halászatig szinte mindent megismerhetünk, ami részét képezte a bronzkori emberek mindennapjainak.

A sétánkat kísérő látványrekonstrukciók és információs táblák egyedülálló módon tárják elénk a bronzkor izgalmait, miközben nem tudunk elvonatkoztatni a tó és a természeti környezet egyedülálló szépségétől sem. Ráadásul aki át tudja érezni az ősi energiákat, az még erőt is gyűjthet a ránk maradt csodákból, ugyanis az épületeket tartó oszlopok maradványai még ma is megtekinthetőek a területen.

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

Nem véletlen, hogy Fiavé háromszor is elnyerte az UNESCO elismerését. A fiavé-i cölöplakások a Molina di Ledro-iakkal együtt az „Alpok körüli őskori cölöplakások” elnevezésű nemzetközi helyszín részét képezik, amelyet az UNESCO 2011-ben vett fel a világörökségi listára. Ez nem kevesebb, mint 111 települést foglal magában, amelyeket mintegy ezer, az időszámításunk előtti hatodik és első évezred közötti időből származó cölöplakás közül választottak ki Németország, Svájc, Franciaország, Ausztria, Szlovénia és Olaszország területeiről.

Emellett a történelmi emlékekhez kapcsolódó Giudicarie területet az UNESCO bioszféra rezervátumának is elismerték, a közeli Brenta Dolomitokat pedig szintén a világörökség részévé nyilvánították. Így jött létre az a hármas elismerés, ami hűen mutatja a terület egyedülállóságát és értékét. 

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

Felfedező túránk fő ösvényének koncepcióját Franco Marzatico régész dolgozta ki, akinek nagy szerepe volt abban is, hogy a fazekasságtól kezdve a szövésen át az élelmiszerek előállításáig számtalan tevékenységet megismerhetünk a területen, ahol gyakorta tartanak workshopokat, iskolai foglalkozásokat is. Abban, hogy ma mindez a látogatók rendelkezésére állhasson, nagy szerepe volt Renato Perininek is, akinek régészeti kutatásával kezdődött a park létrehozása, az 1960-as években. Nagy szerencséje volt, hogy a területen fekvő ősi Carera-tó tőzegláppá vált, így évezredek óta őrzi a régészek által feltárt leleteket.

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

A legkülönfélébb eszközök, fegyverek, edények és az állattartás eszközei mind megtekinthetők a cölöplakásoktól nem messze megépült Cölöplakás Múzeumban. A múzeum a jégkorszakból származó Carera-tó partján egymás után épült különböző cölöplakásos települések történetét tárja fel a késő neolitikum és a bronzkor között: a tó partján épült kunyhók maradványait (Kr. e. 3800-3600), de a víz fölé emelt klasszikus cölöplakás-modellt is (Kr. e. 1800-1500). A tóparti élettel együtt járt az is, hogy több ezer szerszám és tárgy esett a vízbe, amiknek nagy részén nem fogott az idő vasfoga, így ezek értékes bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy milyen elképesztően kifinomult műszaki és kivitelezési szakértelme lehetett a kor embereinek.

A kiállított közel 300 fa tárgy egyedülálló gyűjteményt képvisel Európában: vannak köztük tálak és főzőeszközök, munkaeszközök, sarlók és fejszék, valamint íjak és néhány nyíl is. A tó üledékének sajátos környezeti viszonyai olyan élelmiszerek megőrzéséhez is hozzájárultak, amelyek segítségével sikerült rekonstruálni a kor embereinek táplálkozási szokásait, így kiderült, hogy előszeretettel fogyasztották például a somot, a dióféléket, az almát és a körtét, illetve a búzát is.

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

Fiavè kétségkívül egy különleges hely, ahol egyszerre tudunk visszarepülni az időben, élvezni a természet gyógyító erejét, tanulni őseinktől, és kikapcsolódni a környékbeli farm kínálta élmények között. Mindenképpen megéri egy teljes napot szánnunk rá, és érdemes a legkényelmesebb túracipőt felvennünk, mert ha gyalog szeretnénk felfedezni a bronzkori leleteket, akkor bizony nem keveset kell gyalogolnunk…

A helyszínen készült fotókból álló teljes képgalériánk itt nyílik:

Nyitókép: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka

Kapcsolódó tartalom
Merzse-mocsár – a város peremén élő vadon
Demecs Norbert | 2025. máj 08

Merzse-mocsár – a város peremén élő vadon

A területen megfigyelt madárfajok száma eléri a 150-et. Ez a hazai madárfauna 40%-át jelenti.