Nem könnyű, mert habzsoltam volna minden látni- és élvezni valót, de valójában inkább csak hagytam, hogy szép könnyedén magával ragadjon a lágyan ölelő hangulat.
A „slow food”, a „lassú étkezés” nem csak azt jelenti, hogy nem bekapod gyorsan és odébb állsz, hanem egy rövid ellátási láncot, a helyben termett, helyben előállított termékek és ételek széles kínálatát, a hagyományos ételek komótos élvezetét is.
Egy alapjaiban más szemléletmódot, ami nem véletlen, hiszen Irschen Ausztria egyik első slow food faluja.
Ez a védjegy is biztosítéka annak, hogy tényleg helyi és kiváló finomságok kerüljenek a tányérba – amiről a fesztivál előestéjén a Naturhotel Landhof ünnepi vacsoráján meg is győződhettünk. A séf, Markus Locker kifejezetten erre az alkalomra komponált menüvel rukkolt elő. A fűszer- és gyógynövényekből nem extra porciót, mikrozöld-bokrokat pakolt fel a tányérokra, hanem finom eleganciával mutatta be a környékbeli hegyek növénykincsét.
Bizonyára nem volt könnyű dolga az elképesztően gazdag alapanyag-kínálatból összeválogatni azt, ami ezen a nagy napon a vendégek elé kerül, de egy férfiasan tökéletes, virtuóz menü lett az eredmény. Imádom az ilyen ételsorokat, mert mindig új alkotásra is csábítanak!
Amikor a hideg előételként érkező borókás almaszörbet vermutfürdőt vett, szemem előtt máris megjelent, hogyan fogom ezt a magam virágoskertjére átültetni. Elárulom, azóta meg is született az én variációm: apósom isteni ürmösbora jegesre hűtve, benne fürdő citromfüves sárgadinny eszörbet, golyóbis formájában.
Ez persze nem a kezdőfogás volt: megelőzte egy gazdag salátakínálat a helyi kertekből, majd rozmaringos kecskesajt crème brûlée zsályás carpaccioval. Aki vegetáriánus főételt választott, annak hamarosan csinos zöld gombócok érkeztek, erdei gombamártáson táncolva.
A húsos oldalon szarvassült mosolygott kakukkfüves paszternákpürével, és zöldségchips-szel. Desszertként levendulás tönkölytorta mutatkozott be, tetején virágmézes habsapka üldögélt. Zárásként pedig válogathattunk a helyi sajtkészítők káprázatos ízeiből, ha nem laktunk volna pukkadásig.
A fesztiválnapi reggeli mi mással is kezdődhetett volna, mint egy koktéllal: gyógynövényszörp proseccoval. Oly szívesen elüldögéltem volna a fürdőtavacska partján, hallgatva a békákat, a közelben ordító alpakákat, nézegettem volna a hortenziák felett a kéklő hegyeket, hiszen
itt minden a lelassulásról szól.
De szerettem volna minél többet magamhoz venni a fesztivál hangulatából, így nyakamba vettem a falut.
Csupa virág, amerre a szem ellát, itt fűszer- és gyógynövények virítanak. Mindenki ügyel arra, hogy a ház a körül sok virág legyen, a virágos porta egyben a jólét és a jól-lét szimbóluma is. Erre az alakomra még külön virágkompozíciókkal is csinosították a portákat, az üzleteket, a kerítéseket, az utcát. Szigorúan a környék virágaival!
Reggeltől estig két napon át tartott a színes forgatag. Zene és tánc az utcán, közös éneklés a diófák alatt. Szakvezetés a gyógynövénykertekben, workshopok, ahol a helyi gyógynövényszakértőktől és tapasztalt asszonyoktól sajátíthatták el az érdeklődők a különféle növényes varázslatokat. Irschenben a gyógynövények és a vadnövények fűszerként való használata sok száz éves hagyományokon alapul. A népi gyógyászat tudását, a felhasználás, a feldolgozás folyamatát már 30 éve mutatják be azoknak az érdeklődőknek, akik szeretnének minél többet megtudni a minket körülvevő gyógyító természetről.
A gyógynövényes ház, a Kräuterhaus Pfarrstadel a kiindulópont ahhoz, hogy bejárjuk a bemutatókertet és a 18 állomásból álló, illatos élményutat. Ezek között nem csak fűszer- és gyógynövénykertet kereshetünk fel.
Van teakert, de apró vízimalom is, ahol hetente egyszer megtekinthető az őrlés.
Az ide vezető úton, zubogó patak mellett kapunk részletes információt arról, hogy hogyan születik a kenyér. A kenyér, amelynek az egyik legfőbb hozzávalója az idő.
Bevallom, a befőttes üvegekből fabrikált, búzaszemekkel teli jópofa homokórát többször is megforgattam, míg ezeket a mondatokat ízlelgettem. Nekem is új dimenzióba került a kenyér, amely valóban a „slow food”, vagyis a lassú étel kategóriába tartozik. Gondoljuk csak végig, mennyi idő kell ahhoz, míg a búzaszemből kalász érik? És amíg a kovász elkészül, mire megkel vele a tészta? Idő és türelem kell hozzá, mint a legtöbb jó dologhoz ebben a világban.
Ha gyógyírt keresel a bajodra, időt kell szánnod rá, hogy megtaláld a megfelelő növényt. Vizet forralsz, megvárod, míg elvégzi a hő a dolgát, míg kioldódik a gyógyító erő a növényből. Jóval egyszerűbb lenyelni egy pirulát, annyi szent.
Míg keresel, míg magadra szánod az időt, az alatt is gyógyulsz, mert önmagában a növények társasága is hatalmas erővel bír. A köztük töltött idő simogatja a lelket.
Itt, az illatozó és ízletes, gyógyító és bódító virágok között, ebben a békés földi Paradicsomban új dimenzióba kerül az idő is. Mert azok a percek, órák, amelyek észrevétlenül röppennek el, azok lesznek később feledhetetlenek. Vagy ahogyan azt a Kis Herceg mondta: az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá számodra a rózsádat.
Csillogó szemekkel hallgattam a környék gyógyfüves asszonyainak érdekfeszítő előadásait.
Olyan növényeket ismerhettem meg, amelyek nálunk csak a könyvekben, vagy egy-egy botanikus kert rejtett zugában lelhetők fel, vagy szigorúan védettek.
Az alpesi népi gyógyászat rejtelmeibe is bekukkantottunk. Megtudtam olyan érdekességeket, hogy a nehézszagú gólyaorr segít a gyermeknemzésben, ha egy nagy csokorral a lepedő alá teszünk belőle. Az ökörfarkkóró kiszáradt vastag kóró-szára a legjobb sétapálca alapanyag idősek számára. A csalán friss, zöld magja növeli a férfierőt, ezért ott a helye a tökmaggal dúsított müzliben.
A csalánnal készült olaj jó felejtés ellen, a körömvirággal és reszelt sárgarépával érlelt olaj pedig a legjobb bőrápoló.
A sarkantyúka ecetben kioldott mustárglikozidja antibakteriális, antivirális hatású, kevés méz hozzáadásával mennyei balzsamecetfélévé válik. Az elvirágzott erdei mácsonyából mézcsorgató kanalat készítettünk, és megnéztük, hogyan készül elixír a friss fenyőtobozból.
Este pedig egy hatalmas mulatsággá alakult a falu. Szólt a zene, akinek kedve volt, táncra perdült a főutcán felállított rendezvénysátrak között. A fehér abrosszal borított sörasztalokon színes vadvirágcsokrok gondoskodtak a hangulatról, hogy miközben jóízűen falatozod a gyógynövényekkel fűszerezett pecsenyét, az ehető virágokkal ékes karintiai töltött tésztát, poharadban a hegyi rétek kincseinek italával koccintasz ismeretlenekkel, és együtt énekelsz, ne feledd, hogy ez mégiscsak a fűszerek és a gyógynövények ünnepe.
Egyszer régen volt egy álmom. Egy egyszerű villa az erdő szélén, ahol csupa olyan finomságot kínálok és árulok, ami a természet rejtekén termett. Csupa olyasmit, ami természetesen elegáns és finoman természetes. Az álom álom maradt, de most rátaláltam erre a valóságban, Irschenben. Jövőre már a 25. fűszer- és gyógynövényfesztiválra kerül sor – ha szeretnél részese lenni ennek a tömör és szelíden simogató élménynek, akkor már most jegyezd fel a naptáradba. Megéri!
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
