Világéletemben korán kelő voltam. Ha nyolc óra után ébredek, úgy érzem, az egész napom elment, már semmire nem lesz időm, nem tudok mindent elintézni úgy, és ahogy szeretném. Szeretek hétkor kelni, reggelizni, felkészülni az előttem álló napra. Ha korábban kell kelnem a munka miatt, az sem gond, bár a hajnali négy vagy öt órás ébredés engem is megvisel. Emiatt persze korábban is fekszem le, legkésőbb éjfél körül már szeretek alvásra készen az ágyban feküdni.
A párom pont az ellentéte ennek. Ő akár hajnalig is képes ébren maradni. Azt mondja, este aktívabb és kreatívabb. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy későn kel: általában tíz óra után kezd ébredezni. A munka miatt ő is képes időben felkelni, olyankor egy kicsit átáll a napi ritmusa, de amint lehetősége van rá, máris átalussza az egész délelőttöt, és csinálja a dolgait hajnalig.
Talán mondanom sem kell, hogy volt már emiatt konfliktusunk, főleg miután összeköltöztünk. Én idegeskedtem, hogy keljen már fel, nem igaz, hogy ilyen sokáig alszik, nem tudunk semmit sem csinálni.
Nem tudtam, hogy várjak-e rá, vagy kezdjem el a napot nélküle. Mert jó együtt reggelizni, de nem tíz órakor.
Ahogyan jó együtt befejezni a napot, együtt mosni a fogunkat és összebújva elaludni, de hogyan, ha én már rég alszom, amikor ő végre elálmosodik?
Idővel összecsiszolódtunk. Én egy kicsit később keltem, így tovább maradtam fenn, ő meg egy kicsit hamarabb kelt, és éjfél-egy óra körül már le tudott feküdni. (Nyilván a munka ekkor is beleszólt a ritmusba, de jobb esetben mindkettőnk munkája megengedi azt, hogy szabadabban rendelkezzünk az időnkkel.)
A barátom mindig mondogatta, hogy mennyire irigyli az én bioritmusomat. Szerinte is sokkal hasznosabb lenne korábban kelni és napközben tenni-venni, de neki ez egyszerűen nem megy, sosem ment. Én sosem gondoltam, hogy az egyik típus jobb lenne mint a másik, sokkal inkább úgy vettem, hogy mások vagyunk, más szokásokkal, más természettel, de ugyanolyan hatékonyak lehetünk. Csak másképp. A kutatók azonban nem ilyen felületesek, többen is foglalkoztak már a hajnali pacsirták és az éjszakai baglyok közötti különbségekkel, és azzal, mi lehet az oka, hogy valaki ilyen, más meg olyan.
Azt mondják, a válasz a génjeinkben keresendő. Vagyis már gyerekkorunkban kiderülhet, hogy melyik csoportba tartozunk, mi pedig akkor szembesülünk ezzel, amikor iskolába kell menni.
A koránkelés az egyik gyereknek meg sem kottyan, míg a másikat úgy kell kikönyörögni az ágyból.
A kromoszómák mellett a hormonok is beleszólnak abba, hogy kire milyen bioritmus jellemző, ezért is változhatnak például tinédzserkorban az alvási szokások. És persze kénytelenek vagyunk igazodni az iskola után a munkaidő kezdetéhez is, vagyis akármilyen későn kelő is legyen valaki, ha olyan a munka, sajnos muszáj minden nap akár ötkor vagy hatkor kelni…
Több cikket és tanulmányt lehet találni, amik a pacsirták és baglyok közötti különbségekkel foglalkoznak. Ezek szerint általában elmondható, hogy a későn kelők okosabbak, kreatívabbak, kitartóbbak és hatékonyabbak, viszont hajlamosabbak a depresszióra, valamint az egészségtelenebb életmód, az alkoholfogyasztás és a dohányzás is jellemzőbb rájuk. Ezzel szemben a nappali életet élő pacsirták kezdeményezőbbek, szorgalmasabbak és állítólag egészségesebbek is, viszont több alvásra van szükségük, és rosszul osztják be az energiájukat. Ébredés után szinte azonnal a maximumon pörögnek, ami délutánra fokozatosan csökken, míg a későn kelők napja lassabban indul, s így hosszabban kitart az energiájuk.
Hogy ki a nyertes? Azt hiszem mindenki, akinek sikerül olyan életmódot folytatnia, ami számára a leginkább megfelelő,
és aki így az aktív óráit a lehető leghatékonyabban tudja felhasználni. Viszont úgy tűnik, az éjszakai baglyoknak kicsit nehezebb a mindennapi életbe beilleszkedni, hiszen nekik kell inkább átállni a „nappali üzemmódra” az általában korai munkakezdés miatt, de ez sem lehetetlen. A szakemberek szerint sikerülhet hamarabb elaludni, ha tudatosan egyre csökkentjük a fényeket a lakásban. A hálószobában minden elektronikus kütyü legyen kikapcsolva, és törekedjünk a megfelelő hőmérsékletre (körülbelül 18 Celsius-fok). A vacsorát és az esti testmozgást is ütemezzük úgy, hogy az a korai lefekvés felé tereljen bennünket.
Ébredés után pedig teremtsünk minél hamarabb világosságot, és szívjunk friss levegőt. Egy rövid edzés, például futás, séta vagy jóga is segíthet felébredni, de az ezeket követő néhány falat reggeli is támogathatja a szervezetünket az átállásban.
Ajánljuk még:
7 + 1 tipp a testi, lelki megújulásért és az egészségünk megőrzéséért
