Mitől lesz a gyakorlatban 21. századi és vonzó egy munkahely?

Természetesen azt, hogy mitől válik vonzóvá egy munkahely, befolyásolja a munka jellege. Egy könnyű (vagy könnyűnek tűnő) irodai munka – ahol korrekt időbeosztásban, észszerű mennyiségű munkát kell elvégezni, valamint a munkához szükséges kompetenciákkal rendelkezik is a munkavállaló – nyilván vonzó. Főleg, ha azért a munkáért tisztességes bérezést is kap a kolléga. Fontos és nagyon is vonzó a tiszta és egészséges munkakörnyezet, sőt a szép, esztétikus, a dolgozó kényelmét szolgáló környezet is befolyásolja, hogy szeretnénk-e valahol dolgozni vagy sem.

De a pénznél, a szép munkahelyi ebédlőnél, ergonómikusan rendben lévő irodai székeknél, az ingyen kávénál, sőt a csocsóasztalnál,

a nyugikanapénál is vonzóbb a megfelelő munkahelyi légkör.

Hovatovább a legfontosabb. Ezt pedig nem befolyásolja az sem, ha uborkát csomagolunk egy szalag mellett, és az sem, ha egy menő autókereskedésben vagy esetleg a médiában dolgozunk.

Van egy közös pont a fizikai és a szellemi, a mechanikus, valamint a kreatív munkavégzés között: ez pedig az, hogy milyen emberekkel vagyunk egy légtérben, egy munkahelyi közösségben. Kikkel, milyen személyiségű és habitusú emberekkel zár össze minket a munka. Mert már egyetlen kellemetlen természetű ember is meg tudja mérgezni a munkahelyi légkört. Például azzal, hogy folyton viszályt szít, konfliktust keres, konfliktust hoz létre, és persze kikezdi, megtámadja kollégákat. Esetleg olyan

közvetlen vezető irányítja a mindennapi munkafolyamatokat, aki hatalmi pozícióból kommunikál, és folyton megaláz másokat.

Pláne ha nem rendelkezik a munkához szükséges, releváns tudással. Magyarul úgy irányít és kér számon dolgokat, hogy nem ért hozzá. Hány ilyen munkahelyi vezető gázol át embereken, talán összeszámolni se lehet!

Mérgező munkahelyi légkör

Változik a világ, és változnak azok az elvárások is, amiket a munkavállalók megfogalmaznak önmaguk és a munkaadó felé. Ez pedig a tisztességes megélhetést nyújtó, versenyképes fizetés mellett a mentális jóllét. Ha egy munkahelyen nem kedvesek egymással az emberek, ha a vezetői attitűd is goromba, idejétmúlt és antihumánus, ott a jó fizetés meg az ingyen kávé nem lesz elég. Vagy csak ideig-óráig, mert a lelki egészségüket féltő emberek fél lábbal mindig küszöbön kívül lesznek, kifelé lesnek, keresik a menekülés útját. Mert az se jó, ha maradnak, ugyanis a munkahelyi légkör alapvetően befolyásolja a munka minőségét. Soha nem lesznek olyan hatékonyak a munkafolyamatok ott, ahol barátságtalan és feszültségekkel nehezített a légkör, mint azokon a munkahelyeken, ahol szívből, egymást elfogadva és támogatva dolgoznak együtt a kollégák.

Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a vezetői feladatok köre kibővült, és a vezetői fókusz sokminden más mellett a munkahelyen együtt dolgozó emberek közötti kapcsolatok segítésére is ki kell, hogy terjedjen.

Egy jó, valódi eredményeket elérni kívánó vezető nem fordíthat hátat a munkatársak között dúló konfliktusoknak, nem vonhatja meg a vállát, hogy majd megoldják egymás között.

Sőt alapvető érdeke, hogy olyan csapatokat hozzon létre, amelyek tagjai képesek megfelelő módon, a lehető legkisebb súrlódások mellett együtt dolgozni a közös célokért.

Továbbá éppilyen fontos, hogy a kollégák figyelemmel és megértéssel forduljanak egymás problémái felé.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy részletekbe menően mindent tudnak egymásról, de azt mindenképp, hogy tudjanak egyféle nyíltsággal kommunikálni arról, ha valakinek nehezebb pillanatnyilag az élete. És ha a bajban lévő ember segítséget igényel, akkor képesek legyenek támogató közösségként melléállni. Ez pedig vezetői attitűd kérdése is. Ha egy vezető emberséges módon fordul a munkatársai felé, ez a gyakorlat válik elfogadhatóvá és általánossá. 

A vertikálisan felosztott pozíciók ideje lejárt?

Bizonyos munkahelyeknél nem, például az az egészségügy elképzelhetetlen lenne munkahelyi hierarchia nélkül – bár ennek szabályozása és a munkavégzés közbeni kommunikáció, a feladatok kiosztásának mikéntje, a stílus lehet további gondolkodás tárgya talán. Ám egy olyan munkahelyen, ahol alapvetően minden egyes munkatárs kreatív munkát végez, vagy a munka csapatmunkaként valósul meg, más a helyzet. Ma már egyre inkább látható, hogy a demokratikusabb, horizontális munkaszervezés hosszú távon hatékonyabb. Az, ahol nincs előjogokkal, abszolút döntési jogkörrel felruházott csapatfőnök, ahol kölcsönös és egymást támogató visszacsatolásokból építkezik a munka, és építkeznek a csapattagok, ott fejlődésre nyílik lehetőség.

Az olyan közös munka során, ahol mindenki egyéni kompetenciái alapján végzi el azt a feladatot, amit elvállal és nem akar domináns lenni valaki más fölött, aki meg máshoz ért, garantált az egyéni sikerélmény. Mert azt érezhetik, hogy mindannyiuk munkája egyformán értékes, érdemes energiát belepakolni a munkába, mert az értékelik a többiek és sikerre vezet. Ráadásul nem egy ember aratja le a babérokat. Valamint megtapasztalják azt is, hogy nem is működne jól a közös munka, ha valaki a megfelelő kompetencia hiányában, de általános jogokkal felruházva szakmaiatlan utasításokkal rombolná le azt, amit a többiek felépítenek.

Ez a típusú munkaszervezés, a munkafolyamatok szervezése pedig egyértelműen tulajdonosi/vezetői hatáskör. És egy olyan munkahelyi légkör kialakításhoz vezethet, ahol a munkavállalók komfortosan érzik magukat. Egy olyan munkahelyet teremt, ahova az emberek szívesen járnak be dolgozni és nem húzódnak félre, nem keresik mindenáron a home office lehetőségét. Egy olyan munkahelyet teremt, ami megközelíti a 21. századi munkahely fogalmát.

Tudd meg, hogyan szúrhatod ki már az állásinterjún, ha egy munkahely nem neked való, mit tehetsz, ha mérgező közeg uralkodik a munkahelyeden, illetve hogy miért nem feltétlenül jó, ha egy munkahely túl kényelmes!